Fezejet

 1 I    |          harangszó nélkül; még az utolsó papi áldás sem szállt utána,
 2 I    |          sem szállt utána, ami az utolsó koldust is elkíséri, s most
 3 I    |         volt, s amit tett, még az utolsó tette is, az helyes volt,
 4 II   |        erősen növésben voltam; az utolsó nap útravalót sütöttek,
 5 IV   |           asszonyi haragban ez az utolsó előtti stádium. Mikor hallgat,
 6 V    |      szalonnának, elfogyasztja az utolsó morzsáig. Tán itt már kész
 7 VI   |           dohány.~Ez volt első és utolsó dohányzásom.~– Legalább
 8 VII  |      kapta a lemásolandót, a lánc utolsó szeme én vagyok, s mögöttem
 9 IX   |     amiben ember örömét lelte; az utolsó falevél is lefagyott a fákról.~
10 X    |      jönni, kigyomrozom belőle az utolsó cseppig a titkát. Majd maga
11 XIII |       állatai, s midőn haldokolva utolsó zöngését hallatta, tán éppen
12 XIV  |      ember tartozik beszámolni az utolsó ingéről is; ami nem tetszik
13 XIV  |      azzal a sámsoni bűverővel az utolsó szálig! Ez a gondolat kegyetlen
14 XVI  |         rettentő átkot mondott az utolsó lakóra. Hisz neki is tett
15 XVIII|     levelet írt öccsének, hogy az utolsó napon, mely az évforduló
16 XVIII|           halála előtti estén.~Az utolsó előtti nap is eljött; ismét
17 XVIII|          jött meg, az rá nézve az utolsó órákat kétszeresen kínossá
18 XVIII|        Nem töröm fel e levelet.”~„Utolsó lépésem ne legyen ingadozó.”~„
19 XVIII|   olvasatlanul.~Hadd legyen az az utolsó gondolatja, hogy talán szeretve
20 XVIII|         volt, s hadd tegye ezt az utolsó gondolatot könnyűvé az a
21 XIX  |      nyolc, engedje el már azt az utolsó két évet, s bocsásson bennünket
22 XX   |      midőn Lorándtól elváltam, az utolsó emléklapig. Ez foglalta
23 XX   |          amit akkor neki szántam, utolsó fejezet lett volna az ő
24 XX   |          szavát elleshessék, s az utolsó rémséges jelenetet, melynek
25 XXII |     alássan!~Végre mégis éppen az utolsó kutyaugatásnál, melyre Borcsa
26 XXII |      magának Dezső. – Ez ember az utolsó napig tartogatta gyűlöletét,
27 XXII | tartogatta gyűlöletét, s midőn az utolsó évforduló napja eljött,
28 XXVII|        szobájába tért, s ezzel az utolsó ajtózördülés is elhangzott
29 XXVII|      szemérmes mentegetőzéssel az utolsó ivó.~– Én nem is iszom ma
30 XXX  |         érdemli-e ez a szív, hogy utolsó kívánsága teljesüljön? Nem
31 XXX  |     kivallani! Inkább szívéből az utolsó csepp vért, mint ezt a titkot.~
32 XXX  |     zöldruhás” hű leány!~És midőn utolsó csókját nyomta kedvese ajkára…
33 XXXI |    üdvözlé, bizonyítá, hogy ez az utolsó.~Azontúl keze lankadt, szemei
34 XXXII|           amikor minden elmúló év utolsó napján felsóhajtunk: csakhogy
35 XXXII|   közöttünk!~Mikor már a kísértés utolsó perce eljött, hogy az életunalom