Fezejet

 1 I     |            még rosszabbul van, mint eddig; látásunk csak nehezítené
 2 I     |              hogy mit tesz az, mint eddig.~Hanem annál inkább kezdett
 3 I     |      sírboltja.~Ez az ajtó, amit én eddig csak repkénytől benőve láttam,
 4 I     |        feleségének s gyermekeinek: „Eddig magunk urai voltunk, ezután
 5 I     |           abból később megtudni, mi eddig titok és homály előttetek.~
 6 II    |          Dezső úrfi, többet.” És én eddig azt hittem, hogy az öreg
 7 II    |     egyedüli reményei vagyunk; hogy eddig jól viseltük magunkat; kérte,
 8 IV    |            fognak kapni; s aki őket eddig használt gúnyneveiken fogná
 9 IV    |             új kifejezést vett föl; eddig, valljuk meg, sok együgyűség
10 VII   |             hogy mit beszél a haza!~Eddig fogalmam sem volt felőle,
11 VII   |        teszed magadat abban, amiben eddig ártatlan voltál.~– Tanár
12 VIII  |         össze nem hasonlíthatók. Ha eddig előre döntött betűkkel írt,
13 X     |          kiáltottam neki:~– Loránd! Eddig az apák voltak öngyilkosok
14 XI    |         közelében maradni, akire én eddig nem is ügyeltem, akit észre
15 XI    |        Hiszen láthatják, hogy egész eddig igen csendesen viseltem
16 XI    |        fogok többet mondhatni, mint eddig mondtam.~– De hát eszeden
17 XII   |          még csak arra sem méltatta eddig, hogy visszanézzen, ki jön
18 XII   |           előugrott a sötétből, hol eddig a rablótól észre nem véve
19 XIII  |       ázalékférgekhez. Hanem azután eddig van. S tán ez a féreg, akit
20 XIII  |            azon bántalmakért, miket eddig rajta elkövettem; kívánjon
21 XIV   |         tízesen. A szegény leánykát eddig az apácáknál nevelték, azoknak
22 XIV   |            hogy semmit sem tanultam eddig, amivel magamnak vagy másnak
23 XV    |       voltak egymás irányában, akik eddig: az egyik az ingerkedő,
24 XVI   |        fenyegető rejtelmet, mellyel eddig távol tartotta őt és szülőit
25 XVIII |               Méltóságod bizonyosan eddig is kitűnő állást foglal
26 XX    |  haragudjunk mi még ma egymásra, ha eddig nem haragudtunk. De azt
27 XXI   |      vigyázz rám ezentúl is, ha már eddig vigyáztál.~– Azt nagyon
28 XXII  |           óráért egyet elismerek az eddig tagadott fogalmak közül: –
29 XXIV  |         ővégette kíméltek bennünket eddig. De az is meglehet, hogy
30 XXIV  | középpontjának tartani, mint amiket eddig elmondtam. Emlékezel rá,
31 XXIV  |            fel kell égetnünk.~– Azt eddig is tehettük volna, de nehéz
32 XXVIII|        szólt a leány –, nézze, csak eddig ment be a kés.~És mutatta
33 XXVIII|          felállt az ágy mellől, hol eddig térdepelt.~– Ne vesződjél
34 XXX   |             én szeretem.~Szerelmünk eddig csak fájdalmat termett mindkettőnkre
35 XXXI  |          kebléből bal kezét, melyet eddig kabátjába dugva tartott.~–