Fezejet

 1 I     |          elmerengve ült közöttünk, s alig vette észre, hogy anyám,
 2 I     |          Gyermek, tudom, hogy nincs.~Alig tudtunk elaludni bátyámmal
 3 I     |        folytatott egymás ellen; – én alig vártam, hogy egyetlen fiam
 4 II    |             maga mellé leülnöm, hogy alig fértünk el benne, s beszélt
 5 II    |       elvezet.~Rászántam magamat.~De alig haladtunk végig a folyosón,
 6 II    |             a kis vallató előtt, aki alig ért a nyakkendője csokráig,
 7 II    |              Az öregúr lateinja!~Itt alig győzte a fejebőrét megállítani
 8 II    |            semmi kedvem sem volt ma.~Alig volt a lemásolással készen,
 9 III   |              most azzal a tallérral.~Alig mertem eltávoztunkkor Melanie
10 IV    |        asszony.~A nagyságos asszonyt alig lehetett többre becsülni
11 IV    |          sajátságos szokásai vannak. Alig tudott felőle valamit, hogyan
12 IV    |              az esküdt – bizony majd alig akart bennünket beereszteni.~–
13 IV    |              kicsiny feje volt, hogy alig lehetett elhinni, hogy az
14 V     |         helyekre jutott, hogy társai alig bírták kötéllel kihúzgálni
15 VI    |           változékony arcú társaság, alig tartottam meg emlékemben,
16 XI    |          voltak mind, akik érkeztek, alig váltottak velem szót, midőn
17 XI    |              száját, fél bajuszát.~– Alig tudom valóban, hogyan adjam
18 XI    |            fiatalember, egy jurista, alig több, mint suhanc, egy rangbeli
19 XI    |           választ erre a kérdésükre?~Alig érkeztünk vissza Frommékhoz,
20 XI    |         érkeztünk vissza Frommékhoz, alig vezetett Fánny azon szobába
21 XI    |               Majd – tíz év múlva. – Alig mertem e szót kimondani.~
22 XII   |           neki; éhes volt és fiatal.~Alig végezte el lakomáját, midőn
23 XIII  |        kedéllyel: – beszéltem hozzá: alig adott választ; s midőn végre
24 XIV   |             hogy fogjon hozzá.~Cipra alig tudott erőt venni magán,
25 XV    |              is szórakozottabb volt, alig beszélt velük valamit; ha
26 XV    |             hazaérkezett a városból, alig rakta le az úti gúnyát magáról,
27 XVI   |             gőzköréből, s évek múlva alig ismerünk rá az elhanyagolt
28 XVIII | elindulásakor visszatartóztathatnák.~Alig küldé el levelét, midőn
29 XX    |             maga hajtotta a lovakat. Alig ismertem rá. Nagy körszakálla,
30 XXI   |    boldogságnak.~Az egész úton Dezső alig vehette szavát, de arcán
31 XXII  |     Sárvölgyi oly sápadt volt: lábai alig bírták, de azért nem rogyott
32 XXIII |    valamennyien úgy szeretik Dezsőt, alig lelik helyét.~– Milyen szép
33 XXVII |             Kandúrhoz.~– Nézd, neked alig hagytam benne – szólt szemérmes
34 XXVIII|                 Mit akarsz? – hebegé alig hallható, elfulladt hangon
35 XXX   |              imádkozott, imádkozott.~Alig múlt negyedóra az esküdt