Fezejet

 1 I    |        vinni, nagyanyám ellenezte. Végre mégis megegyeztek abban,
 2 I    |   mindenütt a sövényt áthágva, míg végre saját kertünkbe jutottunk.~
 3 I    |          télire Olaszországba, míg végre rá hagyta magát venni; szépen
 4 I    |    erejével; sírt, fuldoklott, míg végre eszméletlenül rogyott össze.~
 5 II   |        mert annál rosszabbul lett.~Végre ő is engedett, s el lőn
 6 II   |       lélekkel össze vagyunk nőve, végre odarántott magával a megholtakhoz,
 7 II   |             Ezt pedig vártam tőle.~Végre ráakadunk egy ajtóra, mely
 8 II   |          menekülnöm kellett volna; végre ő megfogta a kezemet, s
 9 III  |            asszesszor, szeptemvir, végre konziliárius fogok lenni,
10 IV   |          nagy pénzen szerezte meg.~Végre esküdt úrnak kelle ismét
11 IV   |            senki se nyitná ki, míg végre csoszogó léptek hangzottak
12 IV   |      másikat kínálkozással elérni.~Végre nyílt az ajtó, olyan cifra
13 VII  |            az egyre voltam készen.~Végre, hosszú várakozás után rám
14 VIII |          hiába menti magát – szólt végre, lehajítva férje kalapját
15 X    |    irányában a közönyöst játszani.~Végre valahára csöngettek az utcaajtón.
16 X    |            vállat nekifeszíteni, s végre a térddel egyet taszítani
17 XI   |               Azon bámulok – szólt végre –, hogy ezek a fölfedezések
18 XII  |           kilincsét, s mikor aztán végre ki tudta azt nyitni, a halálos
19 XIII |        alig adott választ; s midőn végre azt kérdezém tőle: „Talán
20 XIII |           nekem testálhat valamit; végre eszembe jutott, hogy járt
21 XIII |         mindjárt, vagy sohasem, de végre is segédei szavát meg kellett
22 XVI  |         vinné a becsületérzést; és végre, ha volna is ember, aki
23 XVII |          meg elárultam önt! De hát végre is mire való lehet itt a
24 XVIII|            után kezénél fogva, míg végre valamennyien otthon lesznek.~
25 XX   |                XX. A végzetes nap!~Végre tehát eljött ez is!~A napokat
26 XXII |     vendégeknek. Köszönöm alássan!~Végre mégis éppen az utolsó kutyaugatásnál,
27 XXII |           másiknak előnyt engedni, végre azt határozták, hogy a sorsra
28 XXIII|        kettő: a nagyanya és Loránd végre meg hagyták ingattatni magukat,
29 XXIV | érdemteljes ostobaság végett; most végre sikerült valamit elkövetnem,
30 XXVII|            tartott a Tiszának, míg végre belejutottak abba a folyásba,
31 XXIX |        rejtegetik, eltüntetik; míg végre a kegyeleteket nem ismerő
32 XXIX |           hamarább, mint a rémtett végre volna hajtva, az intéző
33 XXX  |         ajtó, kénytelen voltam azt végre erőszakkal feltöretni; s
34 XXXII|         nem egy hüvelykkel alább?”~Végre egy csatában egy elpattant