Fezejet

 1 I     |     egyikünknek, hol másikunknak jutott valami eszébe, amit még
 2 I     |           Nekem a falura menetel jutott eszembe.~– Itt már a kocsi?
 3 I     | Lorándnak csak egyszer is eszébe jutott volna a puskát leemelni
 4 II    |       maga is zajos ifjúság után jutott arra a tézisre, hogy a fiatalember
 5 IV    |  vigasztalást; de ön a birtokába jutott falakat bemázoltatta ocsmány
 6 IV    |    tudott felőle valamit, hogyan jutott ki az utcára ebből a házból.
 7 IV    |          egész terhe esküdt úrra jutott.~– Szerencsésen bevégeztük
 8 IV    |      most már nem szólt. Annyira jutott, hogy elhallgatott. Mint
 9 V     |     olyan életveszélyes helyekre jutott, hogy társai alig bírták
10 V     |      mely helyébe jön végínségre jutott hét gyermek anyjának: kettő-három
11 V     | elszakadt már a régi.~Itt valami jutott eszébe.~– Ez nőstény volt;
12 V     |     bizonyosan a vízen keresztül jutott ide; a hímje nem volt oly
13 VII   |     vállat vontam rá, ha eszembe jutott.~Máskor a legkisebb dorgálás
14 VII   |        keresztülestem volna.~Nem jutott eszembe sem anyám, sem nagyanyám,
15 VIII  |        valahogy a hatóság kezébe jutott.~– S ki adta azt oda? –
16 VIII  |     Loránd visszarettent. Eszébe jutott az az éjszaka a családi
17 X     |         Egyszer Lorándnak valami jutott eszébe.~– De hát te meddig
18 XI    |       rám tekintett, mintha most jutott volna eszébe, hogy hiszen
19 XII   |         az izgalomban eszébe sem jutott.~A rabló tehát hirtelen
20 XII   |      nagyságodat védelmeztem, az jutott eszembe, ez asszonyságnak
21 XIII  |     volna valahol. De sehogy sem jutott eszébe, hogy hol. Idegen
22 XIII  |         utána; néha kettőnk közé jutott válaszfalnak ez a Sárvölgyi,
23 XIII  | testálhat valamit; végre eszembe jutott, hogy járt velünk együtt
24 XIV   |        hinné, halottak országába jutott; az ember megszereti azt.
25 XV    |       szükség. Sokkal több ideje jutott az otthon maradásra.~Nem
26 XV    |       magát.~Egyszer csak eszébe jutott összevissza forgatni a kastélyban
27 XVI   |          színlovag éppen középre jutott.~– Magának valami utazás
28 XVI   |          bús-leány a kutya mellé jutott. – Vigyázzon magára, mert
29 XXII  |      kerülve anyja ölelését. Nem jutott neki egyszer is eszébe,
30 XXII  |        meg soha! Kétféle misszió jutott reánk: boldognak lenni és
31 XXIV  |       egészen ő az. Hiszen az is jutott eszembe, hogy egy fiatalembert
32 XXVIII|     magamra!~Még ekkor is eszébe jutott: ha a lámpa el lesz oltva, –
33 XXX   |       Loránd miatt.~Ekkor eszébe jutott, hogy hiszen ő már tudja
34 XXX   |           És azután ismét eszébe jutott, hogy hiszen ő már tudja