Fezejet

 1 III |              kis kisasszony, Melanie húgom, a gouvernante-néval a tanulószobából.~
 2 III |          mint az alabástrom.~Melanie húgom valóságos kis angyal volt.
 3 III |       végignézni segítettem: Melanie húgom mellettem ült, s egész figyelmem
 4 III |          egészségére, kedves Melanie húgom!”~A vér fejem tetejéig lüktetett
 5 III |     büszkeséggel tekinte rám Melanie húgom hogy én ijedten kaptam vissza
 6 III |              szégyenletemben Melanie húgom előtt.~S valóban! Csak félni
 7 III |       asszony a nap alatt; s Melanie húgom elvégre olyan angyal, aki
 8 III |         előttünk zongorázni.~Melanie húgom csak nyolcesztendős volt
 9 III |             nem mulattatott.~Melanie húgom már operarészeket is vert,
10 III |             ide a hegedűmmel Melanie húgom zongorajátékát kísérni,
11 III |          ennek is vége lett; Melanie húgom a további műdarabokban még
12 III |         többet le a szememet Melanie húgom előtt. Hanem mikor a tallért
13 IV  |           őreiben. Tessék: itt jön a húgom.~A szemközti ajtón jött
14 IV  |   tányérokkal zörögnek, menjünk át a húgom szobájába. Ott fog ő magyar
15 VI  |            öt órától nyolcig Melanie húgom zongorázása mellett keringő
16 VI  | kisasszonyokhoz.~Azt hittem, Melanie húgom szintén nagyon örül annak,
17 VI  |            nemcsak magam, de Melanie húgom is meg volt elégedve. Ez
18 X   |            oda nyitottam be.~Melanie húgom zongorázott a nevelőnővel.~
19 X   |        irántam, mint máskor.~Melanie húgom igen el volt merülve a hangjegyek
20 X   |           Volt eszemben!~Azután szép húgom ajkpittyesztve vonta vissza
21 X   |    végighallgatni? – kérdezé Melanie húgom.~– Nem lehet – mondám, és
22 XI  |           otthagytuk magára.~Melanie húgom most is játszotta a cavatinát,
23 XIII|           Ciprának!~– Jól van, Cipra húgom – szólt Loránd kezét nyújtva
24 XIII|              kezét nyújtva eléje. – „Húgom?” – no, látja, ez szép magától,
25 XIV |          vagy sír.~– Köszönöm, Cipra húgom – szólt Loránd, megölelve
26 XVI |            banyán!”~– Jól van, Cipra húgom, hát mondj nekem szerencsét!~
27 XVII|               akarta mondani, kedves húgom, ugye? Valóban keveset változtam
28 XVII|            előle, amerre lát, kedves húgom, ugyebár?~– Nem, nem, nem:
29 XXI |           kezét.~– Megjöttünk, Cipra húgom. Ha nem is vártál ebéddel,
30 XXI |            Csókold meg szépen, Cipra húgom!~Cipra nem parancsoltatott
31 XXII|                 El is megyünk, Cipra húgom – szólt Loránd. – Igen,
32 XXII|          Nézz körül bennünket, Cipra húgom – szólt Loránd a mindig
33 XXII|          kell több? – Ne félj, Cipra húgom! Nem maraszt ott bennünket
34 XXIV|           igazi Sárvölgyi és Melanie húgom esküvőre mentek, én az udvaromban