Fezejet

 1 I     |           magaddal!~– Hisz azt sem tudod, hová megyek.~– Nem bánom,
 2 VI    |           tőle másik szálat. Hanem tudod mit, ha csakugyan fenn akarsz
 3 VIII  |          Ezt szeretem.~– Hanem azt tudod, hogy mint kihívottnak nekem
 4 X     |     elhagyott bennünket.~– Hát már tudod? – kérdezé tőlem, s hálókabátot
 5 X     |             Szép kis bálba. Hiszen tudod, hogy a jurátust el akarják
 6 X     |             Miért jöttél utánam?~– Tudod, kedves Loránd, mikor hazulról
 7 X     |      becsületemet?~– És a magamét. Tudod, hogy egyet hagyott ránk
 8 X     |          téged másért is üldöznek, tudod. Itt már a menekülés kötelesség.
 9 X     |          kérdé ő bámulva.~– Hiszen tudod, te magad adtad, két húszast
10 XI    |     csendesen – szólt nagyanyám. – Tudod, mit fogadtál, hogy erős
11 XI    |             hogy erős fogsz lenni. Tudod, hogy arra szükséged van.
12 XI    |          kérdezé tőlem:~– Te tehát tudod, hol van Loránd?~Milyen
13 XII   |       ezüstforintot, cigány.~– Hát tudod mit, diák; mondok valamit.
14 XII   |            jöttél ilyen sebesen?~– Tudod, hogy sárkányon járok, garaboncás
15 XIII  |   imádkozás által.~– Hát magad sem tudod, hogy mi?~– Nem tudom kimondani,
16 XIII  |        életében nem boldog. Hiszen tudod, amint hazajött, megházasodott,
17 XIV   |   uralkodásod van a házon, azt már tudod; amit te rendelsz, parancsolsz,
18 XV    |             Én itt hálok a földön. Tudod, hogy megszoktam a földön
19 XVIII |           csatlakozott hozzájuk.~– Tudod mit, Loránd? – szólt derülten
20 XX    |           soha, Loránd.~– Ejh, mit tudod te? Én nagyon garázda vagyok,
21 XX    |        volt ez tőled, öreg.~– Hát, tudod mit? Tedd a találkozást
22 XX    |           nyakamat.~– Nem, bátyám, tudod, hogy én sohasem iszom bort.~–
23 XX    |           leitatni?~– Nem, bátyám. Tudod, hogy fogadásom tartja,
24 XX    |            Én nem ittam bort soha, tudod azt! – ordíték rá, nem ismerve
25 XXI   |        Persze hogy van. Hanem hát, tudod, hogy ez az ostoba fickó (
26 XXIII | megkívántatik: a keresztlevél. Azt tudod jól, hogy Topándy ezt a
27 XXIV  |          Ne állj magadról jót! Nem tudod te, mit éreztél volna akkor
28 XXIV  |      általesned.~– Tudom.~– Dehogy tudod. Minek akarsz engemet mindig
29 XXV   |           Ne légy haragos, Kandúr; tudod, hogy én nagyon szeretlek.
30 XXVII |       Kezdd el, Hentes! Tor előtt, tudod, hogy jó egy korty papramorgó.~
31 XXVIII|            csak hidegvér, öcsém; – tudod: bolondság az egész élet.~
32 XXX   |          örömömnek. Te ismersz, te tudod, minő iskolát járatott ki
33 XXX   |      járatott ki velem az élet. Te tudod, hogy a sors végzései felőlem