Fezejet

 1 I     |           a haját; hanem ha valami rossz cseléd vagy pákosztos iskolasuhanc
 2 I     |        Tudják már. Nem lehet nekik rossz néven venni; a szegény jámboroknak
 3 II    |            gondolni fog rá, hogy a rossz hír itthon két szívet repesztene
 4 II    |        hogy a cseregyermek vásott, rossz teremtés lehet. Anyám sokszor
 5 II    |           voltam telve iránta való rossz elővéleménnyel; látása még
 6 III   | végrehajtom pontosan; nem vegyülök rossz társaságokba, feljelentem,
 7 III   |     feljelentem, ha valahol valami rossz érzelmű tervet koholnak
 8 III   |            neki; láttam, hogy erre rossz kedve lett, s örültem, hogy
 9 III   |          mindent, mert ő maga igen rossz levélíró.~Megígértem.~És
10 IV    |       anélkül, hogy ezek őt kitűnő rossz szokásai miatt valaha látogatták
11 IV    |            lovagol, az ördög, ki a rossz asszonyokat elviszi, szimándli-oklevél
12 IV    |       szőlőbe madárijesztőnek, egy rossz kalappal a fejében.~Szolgabíró
13 IV    |             míg kisül, aztán annyi rossz ember jár ám itten, koldus,
14 VI    |        Bánom is én, akármi.~Nagyon rossz kedvem volt, fejem az ágynak
15 VI    |     emlegetnek otthon, és én olyan rossz vagyok, hogy nem írok anyámnak
16 X     |          föl a fejét.~– No, ez már rossz. Ez már „malom”, mondaná
17 XI    |       tudta azt senki, hogy milyen rossz ember vagyok én, mint saját
18 XI    |           Dezső”. Nevezz „infámis, rossz, átkozott Dezsőnek”! Az
19 XIII  |           s valami Paukereinál két rossz kardot fűrésszé duelláltunk
20 XIV   |          szíve van, egy jó meg egy rossz! Az egyikkel szeret, a másikkal
21 XIV   |       mindennap!~Hiszen ki vehetné rossz néven, ha férfiszemnek tetszik
22 XIV   |         szúrásával szívében!~Óh be rossz szolgálatot tett magának
23 XVII  |        most maga esett bele abba a rossz szokásba, hogy mindenre „
24 XVII  |            Az öregúr, úgy látszik, rossz harmóniában él Sárvölgyivel?~–
25 XX    |       beszélnem, hogy az út milyen rossz ilyenkor az Alföldön, hogy
26 XX    |          hű bajtársaim voltak, sok rossz, sok jó napot megosztottam
27 XX    |        rendelt volna mellém, aki e rossz munkában meggátoljon.~Egyszerre
28 XXII  |           hamisítása tanújeleit. A rossz lelkiismeret azt tanácsolá
29 XXII  |       mondhatok ellene, mégis igen rossz időben és helyen mondta
30 XXVI  |           vagyok én ostoba; dehogy rossz az én szemem. Kiismerem
31 XXVIII|     házaiban, nem is igen lehetett rossz néven venni, hogy fegyvertelenül
32 XXVIII|        szólt neki semmit.~A tér is rossz volt e küzdelemre.~Akadályozó
33 XXXII |       hallottam tőle:~– Óh, milyen rossz emberek vagytok ti, hogy