Fezejet

 1 I    |          két gyermeke maradt, egy fiú és egy leány.~A leány tizenhat
 2 I    |          meg kell őt dorgálnia, a fiú nevetett a dorgáláson; nem
 3 I    |           találta legyinteni. – A fiú kiment a szobából, a kert
 4 I    |           fiam van! Vitéz, délceg fiú! Hírt, becsületet hozott
 5 II   |      secundus. Filius meus.~Tehát fiú is van a háznál. Új ijedség
 6 II   |          követve egymást.~Szegény fiú azt hitte, hogy amnesztiát
 7 II   |       Megint nem jól van. Szegény fiú ötször-hatszor hozzákezdett,
 8 II   |      széttört süteményt, mit a jó fiú elégült arccal bocsáta természetes
 9 II   |      Henrik!~– Az ám! – dörmögé a fiú mérgesen.~– Pedig hát még
10 III  |           Úgy találtam, hogy szép fiú volnék, mikor az ezüstgombos
11 VI   |          meg.~Ez a Pepi igen szép fiú volt „en miniature”, a bátyámmal
12 VI   |        magát Loránd ágyán –, ez a fiú féltékeny rám!~Bátyám is
13 VI   |              Úgy segéljen, kedves fiú ez a Dezső – szólt Pepi. –
14 VI   |     voltam alázva.~Az a nehézfejű fiú, akire én oly magas lóról
15 VIII |            Egyébként: Loránd szép fiú; amit a férfiak üldözése
16 VIII |            ott talán megtalálja a fiú, amit az apa hiába keresett: –
17 XIII |           gondolkozhatol azon, jó fiú, sokáig; sohasem fogod te
18 XIII |       egészségesek, s az elbukott fiú sorsát jó szívvel viselik.
19 XIII |          Mondják, hogy szép, okos fiú volt mind a kettő. Ez sem
20 XIII |       válik, míg a büszke, délceg fiú kellő flegmához jut, hogy
21 XVII |        meg fogják teríteni a várt fiú számára az asztalt, mikor
22 XVIII|        többet erről!~– Ne bizony, fiú, ha jót akarsz. Mi különben
23 XVIII|         kis Dezső? Az a kis kuruc fiú? No, annál inkább. Azzal
24 XVIII|   Hajdanonta is nagyon mulatságos fiú volt ő azzal az ő komoly
25 XIX  | gondolod-e, hogy Jákob igen jeles fiú volt, mert hét évig tudott
26 XIX  |    ismerned, hogy én még derekabb fiú vagyok; mert én már nyolc
27 XXI  |           öcsém, Dezső, nagyon jó fiú. Csókold meg szépen, Cipra
28 XXII |        láthatlan kéz.~– Ugye nagy fiú lett ebből a Dezsőből, nagysád? –
29 XXII |           levenni.~– Nagy és szép fiú – bizonyítá Bálnokházyné. –
30 XXII |       arccal még egyszer oly szép fiú volt, mint különben. Minden
31 XXII |  sóhajtoztak egymás mellett. Az a fiú akkor nagyon szerelmes volt
32 XXII |       félrehívta Lorándot.~– Ez a fiú nem tud arról semmit, amit
33 XXIII|      benne ismerni Henrikre; a jó fiú olyan örömest mosolygott