Fezejet
1 I | Dezsőcském?~– Zsuzsi néni, mondja meg nekem igazán, miért
2 II | öreg Zsuzsi maga is azt mondja: „Nem látom én magát, Dezső
3 II | volna őt azért, hogy ne mondja azt senkinek, még tán meg
4 II | kell tanulni! Az öregúr azt mondja, hogy ő is Ratsherr lehetne,
5 IV | mosolygó esküdt interveniált.~– Mondja hát becsületszavára a tekintetes
6 IV | lehessen játszani.~– De ugyan mondja meg, nagysád, hol tanult
7 IV | legalább a feleségemnek meg ne mondja aztán, urambátyám, hogy
8 IX | év ifjúságáról pedig ezt mondja a történetíró: „Ezen ifjúság
9 X | mennem.~– Ah, hát mért nem mondja mindjárt? Üldözik? Hát ezt
10 X | hogy felőlem ezt a rágalmat mondja valaki.~– Bizonyos lehetsz
11 X | elővette erszényét. – Ne mondja azt senki, hogy olyan szolgálatért,
12 X | törtem, megadom az árát. Ki mondja azt, hogy én ordítok? Én
13 XI | szobába, s diadalmas hangon mondja el, amit tőlem engedélyül
14 XIII | senki sem lesz, aki azt ne mondja rá, hogy okos ember volt;
15 XIII | meg őt, hogy ezt szemébe mondja? Saját magával pedig talán
16 XIII | visszfénye.~– A levél ezt mondja tovább:~„Akadémiánkon nagyban
17 XIII | ég felé forgatja, s azt mondja: „Az öngyilkosok számára
18 XV | elmondhatom előtted.~– No hát mondja!~Cipra úgy tett, mint Melanie-tól
19 XVI | Isten, ki ugyanarra azt mondja: „Erény volt!”~Erős bástyát
20 XVIII| Loránd. Azt se tudta, mire mondja azt; hallotta, de nem eszmélt
21 XX | elvégezte a magáét, azt mondja: „Tudok én annál sokkal
22 XXII | egyszer is eszébe, hogy azt mondja neki: élj tovább, ne üldözd
23 XXII | bízik azokban, amik szentek; mondja ön, van-e a pokolnak elég
24 XXII | ragadja kezedet, s azt nem mondja: „Ez a kéz az enyim, ezt
25 XXIV | megtörve jön hozzám, s azt mondja: „Én hibáztam!”, még mindig
26 XXVI | így bánnod.”~Egyszer ezt mondja Lorándnak.~Pedig mindössze
27 XXVI | valakit. Mikor a leány azt mondja tréfából: én már asszony
28 XXVI | kérdéssel válaszolhasson:~„Mondja meg már egyszer, hogy ,mit’
29 XXVII| Hiszen még a népdal is azt mondja:~„Szerelemnél jobb az álom, ~
30 XXX | boldogok leszünk.~– Most mondja már, amikor meghalok – szólt
31 XXX | szemrehányással a leány. – Most mondja már, tied ez az egész szép
32 XXXI | ismeri azokat, mihelyt ő azt mondja: „én szeretem”.~Bizony nagyon
|