Fezejet

 1 II   |      nagyanyámat, hogy igen nagy embert fog belőlem nevelni, kivált
 2 IV   |          keresem; fogjon magának embert, ha tud.~– Nekem mandátumom
 3 V    |      belepett a moha, úgyhogy az embert is képes lett volna megcsalni.~
 4 VII  |           keressenek aztán ilyen embert, ha találnak; – de akkor –
 5 VII  |           Nem ismered tán azt az embert?~– Ismerem; de nem árulom
 6 XIII |    fogadással, hogy ebből boldog embert fogok csinálni. Mi a boldogság
 7 XIII |         Akartam egy olyan boldog embert látni magam előtt, amilyen
 8 XIII |         Ön nagyon gyűlöli azt az embert.~– Hogy gyűlölöm-e? Ez az
 9 XIII |         a szívemnek, hogy ezt az embert gyűlölöm.~– Azért, mert
10 XIII |     előtt. Nekem kedvem volna ez embert védelmezni ön ellenében.~–
11 XIII | komolyságának titkát. Megölt egy embert, akit párbajra ő hívott
12 XIII |      kereshetem fel magam azt az embert, aki Áronffyt kezében tartja,
13 XIII |       végzetet; adjon vissza egy embert családjának, hazájának,
14 XIII |         arra a kérdésemre: talán embert öltél, azt felelte: igen.
15 XIII |        mindig nem eresztettem ez embert a kezemből. Azt mondtam
16 XIII | gombostűszúrásokkal gyilkolja az embert agyon. Tehát gondoljon rá,
17 XIII |           Ha-ha-ha-ha!~Megöl egy embert hidegvérrel, miután tizenhat
18 XIII |           Ki hát az, aki az igaz embert az álnoknak két kezébe adja,
19 XVII |       alkalma volt egyszerre két embert szívig megsérteni, – talán
20 XVII |          az istentelen kezem két embert boldoggá fog tudni tenni.
21 XVIII|     magamat előttük, mint boldog embert.~– Az csak rajtad függ.~–
22 XVIII|       lejárt agyában. „Ha ezt az embert én innen most kirugdalom,
23 XX   |      többé, s úgy szorítottam az embert fél kezemmel a falhoz, hogy
24 XXII |         óta ő is gyűlölte ezt az embert.~Loránd pedig a bosszúállás
25 XXII | mesterséget tud: megbabonázza az embert. Az átkozott cigányleány;
26 XXII |    elbeszélés alatt, mely azt az embert, kihez sorsát kötendő volt,
27 XXII |       vér lüktet? Van-e jogom ez embert kiűzni mindenünnen, ahol
28 XXIII|  Lorándot megölniök, bizony holt embert csináltak mégis őbelőle.
29 XXIII|        mégis őbelőle. Olyan holt embert, aki jár-kel, beleavatja
30 XXV  |  keresztül. – Mit ijesztgeted az embert? Csapjon beléd az istennyila!~
31 XXVI |          szerint; mikor az egyik embert váltóban, a másikat pengőben
32 XXXII|       öreg fickókat, akiknek egy embert egy perc alatt átszállítani