Fezejet

 1 II   |    gödröcskék támadtak; szája, két tréfás szegletével, mindig kacagásra
 2 II   |      álomért! Pisze angyal! Milyen tréfás álmai vannak az embernek.~
 3 II   |      együtt mozgatta vele; s ezt a tréfás sajátságát mindannyiszor
 4 II   |           Dintenklex valami nagyon tréfás alak lehet a péklegények
 5 IV   |            vinni.~Majd meg egy-egy tréfás képet kezdett el magyarázni,
 6 IV   |       enyelgéssel vagdalt, ismerős tréfás gógatását hallatva.~– Mikor
 7 IV   |          egész cimbalomjáték olyan tréfás, olyan groteszk. A játszó
 8 VI   |            s utánam énekelte ezt a tréfás verset:~„Hab i ti nid gszagt, ~
 9 VIII |            tudott nevetni az ilyen tréfás ötleten. Egész szép fehér
10 VIII |            pedig vette kalapját, s tréfás enyelgéssel monda Lorándnak:~–
11 X    |           mondva.~Bátyám ismerte a tréfás öreg legényt, sokat hallgatta
12 XII  | visszarántotta a fejét, ami nagyon tréfás illusztrációja volt a nagy
13 XII  |         mindez.~A negédes, csaknem tréfás beszélgetés a rémes tűzfénynél
14 XII  |        képet látott maga előtt, ki tréfás hangon kérdi tőle:~– Hát
15 XIII |         kezét. Az úrhölgy nevetve, tréfás negéddel nyújtá Loránd felé
16 XIII |          nagy pátosszal adott elő, tréfás gúnnyal travesztáltuk; akik
17 XIV  |           az étterembe, szerfelett tréfás prozopopeával és spanyol
18 XIV  |           volna tőle kivenni, amit tréfás célzatokkal érintgetett
19 XIV  |            leányra? – kérdé Loránd tréfás hangulattal.~– Valahányszor
20 XV   |       venni.~Cipra pedig különösen tréfás kedélyben volt ma.~– Bálint
21 XV   |        mikor a mondat határozottan tréfás fordulatot kezdett venni,
22 XV   |          az ingerkedő, csipkelődő, tréfás bohó, a másik a dévaj, durcás,
23 XV   |           még célozgatni is mert e tréfás jelenetre, Lorándnak mondva
24 XVII |           mindenféle balhelyzetből tréfás könnyelműséggel keresztülvágni.
25 XVII |      kedves bátyám, még mindig oly tréfás bizonyos tekintetekben.~–
26 XVIII|      Loránd elé kezét –, hogy az a tréfás összekoccanás, ami tíz év
27 XVIII|         természetes – szólt Loránd tréfás gúnnyal.~Ezalatt leértek
28 XX   |       felemelkedni.~– Mindig olyan tréfás gyerek voltál bizony te,
29 XXII |           Menjenek – mondta Cipra, tréfás haraggal megtaszítva Lorándot –,
30 XXIII|            könyökével megtaszítva, tréfás oldalkacsintással monda
31 XXIX |          folytatá, hangját egészen tréfás hízelgésre lágyítva – egy