1-500 | 501-899
Fezejet
501 XIV | tudott erőt venni magán, hogy azt megtegye. Ezt a szép főt,
502 XIV | Talán sohasem is fogja azt onnan elvetni.~ ~Cipra
503 XIV | olvas? Óh, minő tréfa lesz azt űzni, hajtani a falusi munka
504 XIV | lesz, aki meg fogja találni azt az érző részét, amin meg
505 XIV | valaki; de ha fölébresztik azt a másikat, akkor nem fognak
506 XIV | Ciprának minden csepp vére azt kívánta, hogy annak a másiknak
507 XIV | kereste, hogy egyszerű legyen; azt a városi kisasszonyt azzal
508 XIV | lenni?~– S te meg akarnád azt tanulni?~– Természetesen.
509 XIV | kibékült kedéllyel mondta el azt, hogy Cipra szívében minden
510 XIV | egyetlen útibőröndje mellé, s azt felnyitva, kiszedegeté belőle
511 XIV | Természetesen. Kevés van, azt meg kell becsülnöm; cseléd
512 XIV | kérdésben ami gyöngédtelen van, azt eltakarja, csak suttogva.~–
513 XIV | csak suttogva.~– Az ügyvéd azt mondta – szólt Melanie lesütött
514 XIV | mellcsat is együtt jár. Cipra azt is felkapcsolá Melanie hímzett
515 XIV | köréken, ujjaival megtapogatá azt; közelről megnézte, s nem
516 XIV | hogy Melanie is szereti azt, hogy van egy leány a háznál,
517 XIV | zsémbelés, amiről maga Topándy azt mondta, hogy ha egy óráig
518 XIV | hallaná Ciprát zsémbelni, azt hinné, halottak országába
519 XIV | jutott; az ember megszereti azt. És ez ügyes, gyors kezű,
520 XIV | utána is nézni; ki róhatná azt meg?~Ah, de az asszonyi
521 XIV | zúgó, rajzó szívbe.~Vehette azt észre különben Cipra abból
522 XIV | annyit néznék egy leányra, azt is régen megláttam volna,
523 XV | gondolat képes volt kiszorítani azt a meggyőződést, hogy ha
524 XV | kénytelen volt elismerni azt a fölényt, amit Melanie
525 XV | az nem lehet.”~Ciprának azt kellett mindig látni, hogy
526 XV | leány képes volt arra, hogy azt, akit jobban szeretnek,
527 XV | Hófehérkét, amiért a gnómok azt súgták untalan fülébe: „
528 XV | védi ködoszlop alakjában azt, aki árnyékába hajtja le
529 XV | felelt Loránd. – Miután azt mondtad, hogy szobáitok
530 XV | vad tűzzel nézve szemébe, azt mondá:~– Uram! Én nem élhetek
531 XV | most, hogy így rám rontasz? Azt gondolod, a bodajki búcsúról
532 XV | imádságát.~– Jól van; megtanulom azt.~– Azt elmondhatom előtted.~–
533 XV | Jól van; megtanulom azt.~– Azt elmondhatom előtted.~– No
534 XV | Ciprának hirtelen keze van, azt tudta; de hogy ezt a gyors
535 XV | egy rövidke tréfa miatt, azt csakugyan nem volt képes
536 XV | kezét, csókjaival nedvesítve azt; – azután eltaszítá őt magától
537 XVI | megfogta Melanie kezét, s azt kérdezé tőle:~– Miért kegyed
538 XVI | megengedtem, hogy észrevehesse azt, hogy bánatom van, annak
539 XVI | bánatom van, annak megengedtem azt is, hogy megkérdezze tőlem,
540 XVI | szöknie kellett.~– Hogy hítták azt az ifjút? – kérdezé Loránd.~–
541 XVI | anyjáról hírt?~– Sohasem. Azt hiszem, valahol álnév alatt
542 XVI | Nem tudnak felőle semmit. Azt hiszik, Kelet-Indiákra ment.~–
543 XVI | forrón volt kifejezve.~– Ön azt kérdi tőlem, ugyebár, nincsen-e
544 XVI | Melanie lehúzta ujjáról azt a gyűrűt, s aztán két ujja
545 XVI | szelíden, ábrándosan, és azt mondta:~– Hagyja ott…~Loránd
546 XVI | afelől is megnyugtatá, hogy azt a hajdani Áronffy Lorándot
547 XVI | most? Nem bevégezte-e már azt az életet, amit eljátszott
548 XVI | ember, aki e szószegésre azt mondaná: bűn! nincs-e Isten,
549 XVI | nincs-e Isten, ki ugyanarra azt mondja: „Erény volt!”~Erős
550 XVI | Inkább tartozik megtartani azt, amit szülőjének, mint azt,
551 XVI | azt, amit szülőjének, mint azt, amit gyilkosának adott.~
552 XVI | az a két ember tud, aki azt egymásnak cserében adja.~
553 XVI | Cipra megfogta kezét, s azt mondá neki enyelegve:~–
554 XVI | Loránd megtette kedvéért azt a tréfát.~Cipra kirakta
555 XVI | hangszeréhez, s elkezdte azt a pusztai ábrándot verni
556 XVI | csodálva emlegettek már, akik azt mondták, hogy itten egy
557 XVI | eltakarta két kezével arcát, és azt mondá fuldokolva:~– Ah –
558 XVII | Ha pedig azok megtudják azt, s őt fölkeresik, akkor
559 XVII | le magáról Tátray Bálint azt az egész világot, mely Áronffy
560 XVII | hadd kapaszkodom bele; biz azt hiszem, hogy még most is
561 XVII | rokonánál?~– Ő nem tudja azt, hogy rokona vagyok.~– Tehát
562 XVII | ügyetlenségemért; én bizony azt hittem, hogy már nő.~Bálnokházynénak
563 XVII | volt már ideje észrevenni azt is, hogy Cipra szemei, mikor
564 XVII | mint az imént Loránd. (Azt pedig mindketten igen jól
565 XVII | úrhölgy. – Csak kívül mutatja azt, de szívét ismeri mindenki.~–
566 XVII | hogy midőn az ég felhozza azt a boldog napot, legyen Melániámnak
567 XVII | Bálnokházyné kezét karja alá húzva, azt mondá:~– Jól van, asszonyhúgom.
568 XVII | végtelen jóságú bátyjának azt a kegyes gondoskodását,
569 XVIII | irgalomra! Ki is fogadná el azt: ilyen kezekből, ilyen áron!
570 XVIII | volt hátra. Dezső megteheti azt, hogy a végzetes napnál
571 XVIII | Ami tíz év előtt történt, azt rég elmosták a későbbi események,
572 XVIII | a világba bántatlanul.~– Azt rég tudom, hisz hírlapokat
573 XVIII | hatolni Loránd titkába. Azt sejté, hogy az ifjú két
574 XVIII | két leány közül válogat, azt nem gyanítá, hogy egy harmadikat
575 XVIII | enyelgett: mulatott. Cipra azt hitte, hogy talán ismét
576 XVIII | derülten az öreg manikhéus – azt gondoltam, hogy ma délután
577 XVIII | gömbölyű, mint egy kis pénz; azt a tenyerére tette, és azt
578 XVIII | azt a tenyerére tette, és azt mondá:~– Valamit, ami e
579 XVIII | körületénél nem nagyobb.~Ketten azt értették e példából, hogy „
580 XVIII | példából, hogy „gyűrűt”, ő maga azt értette, hogy „golyót” a
581 XVIII | különbséget tett rajta az idő, azt csak bizonyos előkelő úrias
582 XVIII | piperkőc tenyerébe, s megrázta azt emberül.~– Szervusz, Pépó!
583 XVIII | ismertem volna rád! Csakhogy én azt képzeltem magamban, hogy
584 XVIII | hajdani tacskó. Csaknem azt kérdeztem tőled, hogy mi
585 XVIII | szép cigányleányod van itt, azt hallom.~– Már azt is megtudtad?~–
586 XVIII | van itt, azt hallom.~– Már azt is megtudtad?~– Remélem,
587 XVIII | gondolá Loránd – legalább azt a pofont, amit én nem adhatok
588 XVIII | kurzus csak használt neki. Azt hiszem, hogy most is szerelmes
589 XVIII | Gyáli egészen félreértette azt a kedvező benyomást, amit
590 XVIII | előidézett; hajlandó volt azt ellenállhatatlan hódítói
591 XVIII | káposztát.~– Ki lehet az?~– Azt nem tudtam megérteni, hogy
592 XVIII | Gyáli háta mögött állt, azt gondolá magában:~(„Ha én
593 XVIII | a vízbe belefojtanálak, azt te megérdemelnéd, és az
594 XVIII | rettentő kötelességére, azt Loránd tudhatta szentül.~–
595 XVIII | félretett öröm vár nálunk; azt mind egyszerre ki hagyjuk
596 XVIII | Melanie-ról, s még ócsárolta azt más leány szeme előtt! Hát
597 XVIII | naiv csodálkozással.~– Hisz azt tetszik tudni.~– Óh, hogyne,
598 XVIII | geográfiai helyhatározására azt felelje, hogy „igen”.~–
599 XVIII | Nem. Itt Magyarországon.~– Azt hittem, Hohenelm-Weitbreitsteinban;
600 XVIII | amit valaha ellesett, hogy azt Loránd szereti: és Loránd
601 XVIII | borravalót osztott ki, hogy azt igyák meg az ő egészségére,
602 XVIII | igen jól dresszíroztad, azt mondhatom! – Hol itt egy
603 XVIII | Ugyebár? – mondta rá Loránd. Azt se tudta, mire mondja azt;
604 XVIII | Azt se tudta, mire mondja azt; hallotta, de nem eszmélt
605 XVIII | e levélben írva?”~„Hátha azt írja benne: hogy szeret,
606 XVIII | szép levélkét, és elzárta azt íróasztala fiókjába feltöretlenül,
607 XIX | amellett költő is volt, azt mondá: legjobb hír az egy
608 XIX | egy évig; ő úgy szereti azt a szegény szenvedő anyát.~
609 XIX | midőn így áldozott, tudta azt akként tenni, hogy ez ne
610 XIX | elégült; minden vonása azt vallotta, hogy amit tesz,
611 XIX | egymással; olyan jól tudtuk azt, amit tudtunk.~Mikor aztán
612 XIX | alá vontam Fánny kezét, és azt mondtam neki:~– Kedves Fánny,
613 XIX | anyád szemeiből mindennap azt kellene olvasnod: hát a
614 XIX | a gyász tart!~És amidőn azt mondta, hogy ne szeressem
615 XIX | szentségtörésnek ne tartottam volna azt ajkaimmal érinteni.~– Mi
616 XIX | Miért e hosszas titkolózás, azt én nem értem; titkaitokba
617 XIX | magaddal és velem, viseljük azt, míg le nem szakad rólunk.~
618 XIX | akár nyolc, engedje el már azt az utolsó két évet, s bocsásson
619 XX | minek írta hát nekem Loránd azt, hogy nem akarja első viszonttalálkozásunk
620 XX | Topándy.~Csodálatos! Loránd azt írta, hogy éppen őmiatta
621 XX | Hisz Topándy maga érzi azt legjobban, hogy mi ebben
622 XX | hozzá tartani, de Loránd azt mondta, hogy tartsa ezt
623 XX | megtollasodtál! Mi a mennykő? Én azt hittem, hogy most is olyan
624 XX | hányivetiskedett előttem, mintha azt akarná velem éreztetni,
625 XX | holnap lesz tíz esztendeje, azt mondtad, hogy tíz év múlva
626 XX | eddig nem haragudtunk. De azt látod, hogy micsoda helyzetben
627 XX | velük, nem mondhatom most azt nekik, menjetek isten hírével,
628 XX | meg ezt nekik!~– Ők tudják azt már, s holnapnál elébb nem
629 XX | legközelebb esőtől kérdeztem azt, hogy „Meddig szándékozik
630 XX | becsületes ember megtartja azt, amit fogadott, akármilyen
631 XX | is.~Sohasem felejtem el azt a tekintetet, amit e szónál
632 XX | kedvenc pálcalovára, s ugratja azt maga alatt; a nemzetgazdász,
633 XX | asztalt, s esküszik, hogy azt, aki őt megbántotta, még
634 XX | megküzdeni, megadta magát, s azt lefektették alunni, a többi
635 XX | amaz elvégezte a magáét, azt mondja: „Tudok én annál
636 XX | át a társalgás vezetését.~Azt hozta fel, hogy vajon a
637 XX | ország közvéleménye ellen azt merészkedett állítani, hogy
638 XX | Loránd Gyálihoz fordulva – azt a szokást hozta be, hogy
639 XX | kellett üríteni a kupát, ha azt nem akarta, hogy a füle
640 XX | wartburgi cimborák megtették azt, mikor jókedvük volt, hogy
641 XX | meg, én is meg. De én meg azt hiszem, hogy te nem fogod
642 XX | Húsz palack pezsgőbe! Azt itt megisszuk.~– Tartom
643 XX | e nagy csendesség alatt azt kérdeztem:~– Nem jó volna,
644 XX | húzattátok ki a sorsot, s azt mondtátok, hogy vessem a
645 XX | utolértem a távozót, s megkaptam azt, mielőtt az ajtót elérhette
646 XX | nem ittam bort soha, tudod azt! – ordíték rá, nem ismerve
647 XX | a diadal!~Ekkor meglátta azt a vállamra borult jó angyalt,
648 XXI | éjszakán az oly régen epedők, azt ne tegyük papírra. Vannak
649 XXI | ha már eddig vigyáztál.~– Azt nagyon okosan teszed. S
650 XXI | rám olyan furcsán, mintha azt akarnád kérdezni, hogy „
651 XXI | áldásom hátra van, öreg; azt még nem kaptad meg.~– Biztat
652 XXI | végrendeletemet tőled visszakérem, s azt mondom, hogy most fele vagyonoddal
653 XXI | hogy az öröm megölte volna.~Azt mondták, hogy Lorándnak
654 XXI | egészen átváltozott a világ; ő azt hitte, hogy „körüle”, pedig „
655 XXI | egész úton. Legelső volt: azt kivenni a zárt fiókból és
656 XXI | az írást. Cipra nem tudja azt, hogyan lehet néma betűkkel
657 XXI | megsérteni, megölni, csak azt látja, hogy Loránd a levéltől
658 XXI | a levéltől beteg.~Ismeri azt a rózsaszín papírt, ismeri
659 XXI | vadállati dühvel kapja ki azt Loránd kezéből, és szikrázó
660 XXI | szemekkel, szilajon tépi azt ezer darabra, s a földre
661 XXI | az éjjel. Éjfélig mindig azt vetettem. Hanem magának
662 XXI | egyszer és újra elolvasá azt.~Szobája ajtaja előtt léptek
663 XXII | bennünket ebéddel nem várt, azt indítványozza, hogy menjünk
664 XXII | rá Topándy.~– S minthogy azt látom, hogy maguk az ifjúurat
665 XXII | Hogy van-e bátorságom? No, azt majd meglátod. És egyúttal
666 XXII | majd meglátod. És egyúttal azt is meg fogod látni, hogy
667 XXII | igazat adni.~– Óh, tedd azt, kérlek – szólt Loránd,
668 XXII | meggyalázni. Hogy mivel, azt ő maga sem tudta; de annyit
669 XXII | Ha hinném a kerubimokat, azt mondanám: egy öldöklő angyal
670 XXII | sugallta neked. Tudod-e azt, hogy Dezső oly szakasztott
671 XXII | mintha nem jól tudnák azt maguk. Vigyázzanak inkább
672 XXII | tudta, hogy szégyenelje-e azt, vagy örüljön neki.~Azután
673 XXII | szüksége ebben a pontban. Azt hitte, hogy a legjobban
674 XXII | Az is bolond volt, aki azt kitalálta, hogy valami vendégséget
675 XXII | fánkot még tegnap kisütöttem, azt ma csak fel kell melegítni:
676 XXII | nyakamra olyan vendéget, aki azt hiszi, hogy este harangozzák
677 XXII | délben ebédelők meghagytak, azt összevagdalják, s csinálnak
678 XXII | vannak a nagy szobában. Hát azt a bécsi urat nem hozták
679 XXII | Vajon miért nem hozták el azt, akit elvittek? Vajon soká
680 XXII | voltak a nagy teremben.~Ők is azt hitték, hogy az ajtóban
681 XXII | az ajtóban hangzó léptek azt hozzák, akire várnak. S
682 XXII | türelmetlenül várták már. Gyáli azt izente, hogy amint menekülhet
683 XXII | piperével készült megülni azt a napot, melyen szegény
684 XXII | Lorándra tekintett; mintha azt akarná mondani: „Tehát csakugyan
685 XXII | belőle. Akinek hízelgünk, azt már nem szeretjük.~Dezső
686 XXII | egyet nem bírtak megtudni, azt, hogy ki adta át eredetileg
687 XXII | legközelebbi barátainak azt el nem árulta.~– Régi dolgok
688 XXII | titkát kifecsegte, s aki azt megint odább adta nagyravágyó
689 XXII | csak ma éjjel óta tudom azt, ami történt. Akkor este
690 XXII | másiknak előnyt engedni, végre azt határozták, hogy a sorsra
691 XXII | írt mindenki egy nevet, azt kalapba veték, s engem szólítottak
692 XXII | El szándékozik ön még azt is mondani, hogy bátyja
693 XXII | Loránd pedig éppen akkor azt mesélte Melanie-nak, hogy
694 XXII | én nem vetettem a tűzbe azt a két sorsjegyet, mint Gyáli
695 XXII | egyszer is eszébe, hogy azt mondja neki: élj tovább,
696 XXII | nagyanyám őrjöngve átkozá meg azt, ki a nyolcadik helyet elfoglalja
697 XXII | galvanizált halotté. Dezső azt hivé, a nagy részvét hatotta
698 XXII | És ez az ember tudta azt jól: ismerte családunk szerencsétlen
699 XXII | ajkai úgy rebegtek, mintha azt akarná mondani: „Irgalom!
700 XXII | halál kapujáig; ő volt, aki azt a sötét ajtót kinyitá előtte;
701 XXII | midőn Loránd kezébe fogta azt a vigadók közepett; ő hívta
702 XXII | tanújeleit. A rossz lelkiismeret azt tanácsolá neki, hogy fusson.
703 XXII | ez elbeszélés alatt, mely azt az embert, kihez sorsát
704 XXII | Talán erre gondolt, ki tudja azt?~Annyi bizonyos, hogy mikor
705 XXII | kérdésére nyugodt megvetéssel azt felelte: „Kidobtam őt, nem
706 XXII | Bizony megölted volna te azt, Dezső pajtás, ha szerencsédre
707 XXII | meg nem ragadja kezedet, s azt nem mondja: „Ez a kéz az
708 XXII | Szívemből örülök, hogy azt megakadályoztam – szólt
709 XXII | megzavarodnék e fölfedezésre. – Azt hiszem, hogy jó szolgálatot
710 XXII | örvényből kiszabadítani, tán még azt a szerencsét is remélhetjük,
711 XXII | nincs-e igaza a nőnek, aki azt kívánta az ifjútól, hogy
712 XXIII | te menyegződről.~– Hisz azt mondtad, hogy a tiednek
713 XXIII | megkívántatik: a keresztlevél. Azt tudod jól, hogy Topándy
714 XXIII | falusi asszonynak kell; – azt pedig tudhatod, hogy ebbe
715 XXIII | sok hét beletelik. No hát azt be kell várnunk.~Dezsőnek
716 XXIII | belőle?~– Nem ám, öreg. S azt mind ennek a jó botnak köszönhetem –
717 XXIII | Nem, öreg, csak eggyel.~– Azt leütötte vele?~– Nem lehetett,
718 XXIII | a földre. Nem adta volna azt az egy botot egy egész Mecklenburgért,
719 XXIII | És Loránd nem is tudta azt, hogy mennyit tett titokban
720 XXIII | legélénkebb ellenzésre talált. Azt ugyan helyeslék, hogy a
721 XXIV | boldogokat örülni!~Kövessük azt a másik ifjút, kiben mindaz
722 XXIV | apró-cseprő mendemondát, amint azt Borcsa asszony Ciprának,
723 XXIV | hírét, midőn Bálnokházyné azt mondta leányának: csak azért
724 XXIV | bosszúságot tehetni. Hát én meg azt mondtam rá, hogy: ha ti
725 XXIV | bolondságát, s legfeljebb azt az okos tréfát követem el,
726 XXIV | sajnálta a költséget ezúttal. Azt hitte, hogy engemet fog
727 XXIV | türelmetlenül:~– Bátyám azt hiszi tán, hogy én mindezt
728 XXIV | jónapkívánásnak, valakitől útközben azt kérdezni, hogy „van-e lelke?”~
729 XXIV | kemikália közül előkereste azt a palackot, melyben az ürömlél
730 XXIV | Sárvölgyi tréfált, mikor azt mondta Bálnokházynénak: „
731 XXIV | Bálnokházyné is tréfált, mikor azt mondta leányának: „Kedves
732 XXIV | harmadnapra az oltár előtt azt mondta a papnak, hogy az
733 XXIV | ha megtörve jön hozzám, s azt mondja: „Én hibáztam!”,
734 XXIV | volna így befertőztetnie azt az érzést, amivel én gondoskodtam
735 XXIV | bolond, amit én elkövettem. Azt mondtam: „No, ha ti mind
736 XXIV | egy bolond ötletem támadt. Azt mondtam: ha ti lakodalmat
737 XXIV | lakodalmat tartatok odaát, én is azt fogok tartani itt. Emlékezel
738 XXIV | rászolgáltam, kiállom. Tudtam én azt akkor is, amikor ez eszeveszett
739 XXIV | Hogy mennyire az volt, azt észre lehetett abból is
740 XXIV | is itt volt akkor. Csak azt szeretem, hogy te nem voltál
741 XXIV | történt volna meg.~– Ne mondd azt, öcsém! Ne állj magadról
742 XXIV | magunk sem tudjuk, hol fogjuk azt bevégezni. Most beszéljünk
743 XXIV | kitalálni? Nem tudhatod te azt, amire én gondolok.~– Cipra…~–
744 XXIV | osztályozni a természetrajznak. Azt mondja-e az egyik: „Én,
745 XXIV | szép szamárvemhe!” vagy azt: „Én, férfi, istened akarok
746 XXIV | Mit gondol, bátyám?~– Azt gondolom, hogy ez a Sárvölgyi
747 XXIV | a vége az, hogy mielőtt azt a hosszú ülést meg kell
748 XXIV | Fel kell perzselnünk azt az ó-kazlat, amiről már
749 XXIV | kazlat fel kell égetnünk.~– Azt eddig is tehettük volna,
750 XXIV | röppentyűkkel felgyújtjuk azt. A kazal az enyim; tovább
751 XXIV | szállást keresni.~Loránd azt mondta rá, hogy jó lesz;
752 XXIV | elrejtett lőpor vetteté azt fel.~Akkor éppen senki sem
753 XXV | minden körmét:~– Csókolom azt az aranygyűrűs kisujját!
754 XXV | aranygyűrűs kisujját! Csókolom azt a parancsolatot osztogató
755 XXV | osztogató ujját! Csókolom azt a borravalót osztogató tenyerét!
756 XXV | fogcsikorgatás. – Mit vétettél? Még azt kérdezed? Még te kérdezed?
757 XXV | láttad volna tegnapelőtt este azt a szép illuminációt. Mikor
758 XXV | egy nagy fekete verem.~– Azt láttam.~– Azt te gyújtottad
759 XXV | fekete verem.~– Azt láttam.~– Azt te gyújtottad fel! – kiálta,
760 XXV | eldugva. Ki tudhatta volna azt, hogy nekem pénzem van,
761 XXV | tudtad, hogy hogyan gyűjtöm, azt is tudtad, mire gyűjtöm.
762 XXV | eldobják mosogatórongynak. Azt akartam kiváltani! Azt!
763 XXV | Azt akartam kiváltani! Azt! Volt már egy fazék ezüstöm,
764 XXV | ezüstöm, egy köcsög aranyam. Azt akartam, hogy elviszem magammal
765 XXV | Elviszem oda, ahol nem mondják azt: „Térj ki, cigány! szaladj,
766 XXV | vissza fogja adni.~– Akkor azt megölöm!~– Mit mondtál,
767 XXV | hördülve tántorodott hátra. Azt is elfeledte, hogy a kést
768 XXV | szemöldökkel figyelt a beszédre.~– Azt láthatod, hogy pénzedet
769 XXV | mert ha én tettem volna azt: most keresztüllőttem volna
770 XXV | Értem. Értem.~– Az a suhanc azt hiszi, hogy akkor az én
771 XXV | se Istent, se törvényt. Azt teszik, amit akarnak. Mikor
772 XXV | Szívébe döfni, és megforgatni azt benne.~– Hogyan akarsz hozzáfogni?
773 XXV | vakmerő emberek.~– Csak bízd azt énrám! Ne félj semmit! Amit
774 XXV | Ne azon kezdd! Hátha azt nem fogják kivallani.~–
775 XXV | minek neked ez a levél?~– Azt is megmagyarázom neked,
776 XXV | mennyire komolyan akarom azt végrehajtva látni, amit
777 XXV | feleségem nála lakott, Topándy, azt vélve, hogy öccséhez fog
778 XXV | régi testamentom neked adná azt. Értem már! Látom már! Most
779 XXVI | észrevétlenül, s te utánam kiüríted azt, megiszod benne a szerelmemet,
780 XXVI | fog a szíved értem, mikor azt felveszed: – kedvesem.”~„
781 XXVI | sem szorítá.~Másszor meg azt:~„Ha égben lehetnék, sem
782 XXVI | Hát ha ennyit tudsz, akkor azt is kellene tudnod, hogy
783 XXVI | keresne valakit. Mikor a leány azt mondja tréfából: én már
784 XXVI | mondok! Melyitek ne akarná azt megtudni, hogy mit kell
785 XXVI | eredj ki mezítláb, törd le azt az ágat, ültesd el cserépbe,
786 XXVI | között a legnagyobbikat, s azt adta a cigányasszonynak.~
787 XXVI | dúdolta magában szöveg nélkül azt a nótát: „Cigányasszony
788 XXVI | Ha a nyelv mind el tudná azt beszélni, amit a néma lélek
789 XXVI | az égből a holdat; csak azt, hogy szakítsd le az ágról
790 XXVI | leveleit a földre, nem kell azt a kalapod mellett viselned,
791 XXVI | búslakodtatni, dologhoz látott: azt mondták róla, hogy „tüzes
792 XXVI | az üdvözli oly nyájasan. Azt várta, hogy legalább annyi
793 XXVI | cselédeket, meg a vén csacsit is. Azt is hadd benevolizálja, s
794 XXVI | fölfelé, s azzal nagy hidegen azt mondá:~– Miért veszed nőül?~–
795 XXVI | őt látnom, mindig tudtam azt, hogy szeretem őt, mint
796 XXVI | őt, mint egy jó testvért. Azt a másikat imádtam, mint
797 XXVI | szívemet betölti.~– Ha csak azt kerested, azt megtalálod.
798 XXVI | Ha csak azt kerested, azt megtalálod. Mit fogsz tenni
799 XXVI | annyi bánata volt miattam.~– Azt én is tudom.~– Ő azt nekem
800 XXVI | Azt én is tudom.~– Ő azt nekem mind megbocsátotta.~–
801 XXVI | Ez nehéz mondás.~– De ha azt mondaná, hogy hagyjam el
802 XXVI | vagy ezt a leányt, vagy őt, azt felelném rá, és fájna bele
803 XXVI | emberien érezni tud, s aki azt fogja mondani: „Nincsen
804 XXVI | leánynak? Itt az enyim: viselje azt!” Topándy nem gátolhatá
805 XXVII | Jó éjt! De hát ki adja azt a jó éjt?”~Cipra mindennap
806 XXVII | csillagos ég, ki hallja meg azt ott?~Pedig van, aki meghallja
807 XXVII | Pedig van, aki meghallja azt!~És a némán térdeplőnek
808 XXVII | Szegény leány! Nem is sejtette azt, hogy ez az érzés, ez a
809 XXVII | Jól van, pajtás, csak azt akartam megtudni, nem szeretne-e
810 XXVII | valaki segítségül akar jönni, azt lepörkölitek.~– Jól van.~–
811 XXVII | Én kicsináltam az útját; azt hiszem, hogy megeshetik.
812 XXVII | élve kell megkapni, mert azt vallatni fogjuk.~– Azt majd
813 XXVII | mert azt vallatni fogjuk.~– Azt majd csak bízd aztán rám-szólt
814 XXVII | pedig kettőt füttyentek, az azt jelenti, hogy baj van, s
815 XXVII | Hiszen még a népdal is azt mondja:~„Szerelemnél jobb
816 XXVII | emelkedék, s aztán úgy hallgatá azt tovább.~És eszébe jutotta
817 XXVII | menj oda mezítláb, törd le azt az ágat, amelyen énekel,
818 XXVII | indul, aki még nem próbálta azt soha.~Csendesen eloson a
819 XXVIII| Nem volt a leánynak ideje azt becsaphatni előtte.~– Meg
820 XXVIII| a rablóval, visszatartva azt teljes erejével, hogy az
821 XXVIII| Elszörnyedt, midőn látta, hogy azt egészen ellepte a vér.~–
822 XXVIII| tépni.~– Ne! Ne! Ne bántsa azt – rebegé a leány –, annak
823 XXVIII| forog.~– Gyere hát! Vedd azt a puskát! – szólt az öregúr,
824 XXVIII| lövöldözünk.~– Cipra nem teheti azt, mert meg van sebesülve.~
825 XXVIII| begyógyul. Cipra kiállja azt! Ugye, leányom! Katonadolog!
826 XXVIII| előcsalogatni; különben azt küldeném oda valamelyiket.~
827 XXVIII| csóvát gyújtani, akkor azt emberestül együtt kioltod.
828 XXVIII| csavarodott a fa ágára, s megfogta azt erősen.~Akkor Loránd a kötel
829 XXVIII| feszítővas a kezében maradt, azt is messze elhajítá háta
830 XXVIII| rögtön lebukott térdre, s azt nagyon jól tevé, mert a
831 XXVIII| hogy jól voltak célozva, azt megtudhatá Loránd az arcába
832 XXVIII| társuk nem bírt velük menni, azt felkapták és magukkal cipelték,
833 XXVIII| Loránd arcát, felismeré benne azt, akit keresett, akit gyűlölt,
834 XXVIII| akinek vérét szomjazta; azt az ellenségét, akit átokkal
835 XXVIII| hasznát többé, s elhajítá azt magától; s ő is puszta kézzel
836 XXVIII| néhány hét előtt, midőn azt mondá nagybátyjának, hogy
837 XXVIII| ahol útban nem lesz, s azt tegnap töltötték meg színig
838 XXVIII| Loránd zsibbadtan hallá azt a pokolbeli ordítást mind
839 XXIX | Ejh no, ugyan jó, hogy azt is oda nem kívántad, ami
840 XXIX | egyszer? Mikor hallom már azt egyszer tőletek, hogy: jóllaktam,
841 XXIX | még egy valahol.~– De isz azt az egyet nem adom! – protestált
842 XXIX | abból nem esztek! De isz azt oda nem adom!~– Elég, ha
843 XXIX | Amit és parancsolok, azt teszed. A malacot meg kell
844 XXIX | kosarát, leguggolt, s elkezdte azt rázogatni, bizonyos igéző
845 XXIX | ártatlanra.~Borcsa asszony pedig azt mondá lihegő dühvel Sárvölgyinek:~–
846 XXIX | talyigára, s tolta kifelé, azt sem mondva, hogy „befellegzett”.~
847 XXIX | Nem jól mondtam! Nem azt kellett volna mondanom.
848 XXIX | No, fogja meg kee, no! Azt gondolja kee, hogy a kee
849 XXIX | könnyen beszélsz! Hadd lássam azt a malacot!~– Lásd no: aztán
850 XXIX | megakadályozhatta volna, ki is rántá azt a kosárból.~De nagyon megjárta
851 XXIX | közbe újra hallani kétszer azt a kiváló dördülést, s azután
852 XXX | halálos, csak légy nyugodt.~– Azt én jobban tudom – szólt
853 XXX | sebláztól hevülten. – Én érzem azt.~– Ne búsulj, Cipra, meg
854 XXX | ahogy imádkozók szokták azt összetenni. Enged-e ön a
855 XXX | leány áhítattal rebegte azt utána.~Óh, milyen szép az!
856 XXX | mit a másik? Miért mondjuk azt, hogy „atyánk!”, mi az a „
857 XXX | leányom, napfelkölte.~– Én azt hittem, este van már.~Topándy
858 XXX | megvizsgálta a sebet, bekötözé, és azt mondá a leánynak, hogy csak
859 XXX | csillapító szert hozott számára, azt maga adta be a szenvedőnek.~
860 XXX | szenvedőnek.~Cipra hogy áldta azt a kést, mely neki azt a
861 XXX | áldta azt a kést, mely neki azt a sebet adá!~Ő tudta csak,
862 XXX | hatott be az!~A férfiak azt hitték, hogy az a vékony
863 XXX | azon kérdésre, kinek ír, azt felelé: „A papnak”.~Nem
864 XXX | levelezésben állani vele.~Cipra azt gondolá, hogy ez is őérte
865 XXX | jobban az, hogy Loránd arcán azt látta, hogy ő maga is így
866 XXX | hogy ő maga is így hiszi azt!~– Nincs mit kérdeznem tovább
867 XXX | százszoros mértékben vette ki azt, amit a törvény szabott
868 XXX | zárva volt. Az asszonyságok azt állíták, hogy ez a terem
869 XXX | az ajtó, kénytelen voltam azt végre erőszakkal feltöretni;
870 XXX | leányom, most mondd el azt, hogy „Hiszek egy Istenben!”
871 XXX | ez a másik bocsássa meg azt neki.~– A tartozás ebben
872 XXX | hogy tréfát űz vele. Valami azt mondá neki belül, hogy e
873 XXX | hogy e leánynak joga van azt hinni, hogy most is enyelegnek
874 XXX | mindkettőnkre nézve; most azt óhajtom, hogy legyen ez
875 XXX | úrhölgy átka terhelné is azt a leányt, akit szeretek,
876 XXX | halállal; nem érzett mást, mint azt a végtelen üdvöt, mely lelkének
877 XXXI | menyasszonyvivés~– Szegény Cipra! Azt hittem, hogy te temetsz
878 XXXI | neked az egész szép világból azt az egy kapa földet.~Topándy
879 XXXI | melyet megírt; lepecsételé azt, s cselédet keresett, akitől
880 XXXI | tollatlan állatokra is. Ha én azt tudom, hogy csak zörgetnem
881 XXXI | hivatalaikból.~Az orvos azt állítá, hogy iszonyú kínokat
882 XXXI | német tudós felett, aki azt állítá, hogy a más csillagzatok
883 XXXI | az első levelet kapták.~Azt az örömhírt hozó levelet,
884 XXXI | ismeri azokat, mihelyt ő azt mondja: „én szeretem”.~Bizony
885 XXXI | nagyon jól történt, hogy azt a levelet nem küldé el anyjának,
886 XXXI | Ha pedig te megátkoznád azt, akit én szeretek!”~Megátkozni
887 XXXI | én szeretek!”~Megátkozni azt, akit ő szeret!~Óh, dehogy
888 XXXI | szeret!~Óh, dehogy tették azt! Ünnepnap volt ez a levél
889 XXXI | gondviselés is így rendelte azt!~Az első találkozás óta
890 XXXI | is volt.~Topándy levele azt tudatá, hogy Loránd a levél
891 XXXI | városban Lorándot várni. Azt ígérte, bármi későn jönnek
892 XXXI | Ez a nép nagyon babonás: azt hiszi, a jég elveri a határát,
893 XXXI | kapuban: a cselédek sietnek azt kinyitni.~Szénásszekér döcög
894 XXXII | Úgyis kevesen tudják már azt.~Loránd jó katona volt.~
895 XXXII | keresett, a dicső halált, azt nem tudta megtalálni.~A
896 XXXII | füle mellett, aki fél tőle, azt megcsípi.~Egyszer a csákóját
897 XXXII | növények nem csalják meg azt, aki őket szereti.~Egész
898 XXXII | Vadászni sohasem járt; azt mondá, nem jó neki töltött
899 XXXII | egymás mellett. Falaztasd be azt az ajtót! – Jó éjszakát.~
1-500 | 501-899 |