Fezejet
1 I | eliszonyodott volna attól, amit mondtam.~– Atyánkhoz?~– Oda. Hátha
2 I | egészen megriasztott; azt mondtam neki, hogy szót fogadok,
3 I | hallottam az öreg Zsuzsitól.~Azt mondtam neki, hogy a hideg lel,
4 I | de azért egy szóval sem mondtam, hogy térjünk vissza, inkább
5 I | szél egyre fújt. Én azt mondtam bátyámnak, hogy csúnya szél
6 I | Ne higgyétek, mikor azt mondtam, bárcsak halálhíre jött
7 III | még érdekelnének a babák. Mondtam Henriknek, hogy ezt tolmácsolja
8 III | lerázhattam a nyakamról.~Azt mondtam, hogy tanulni kell mennem,
9 IV | gazdasszony Sárvölgyi úrba.~– Mondtam ugye, hogy ma ne főzessen
10 IV | ne főzessen böjtöst! Nem mondtam? Azt gondolja, minden ember
11 VIII| lelkesült eszméit osztom. Azért mondtam el önnek, hogy amiket megtudott,
12 X | felejtem el.~– Pedig még nem mondtam el mindent, amit tudok.~–
13 X | változnak a körülmények?~– Mondtam, hogy tíz évig nem. S ha
14 X | Én ölébe dőltem, s azt mondtam, hogy elvállalom a titoktartást.
15 X | tudja maga azt, hogy miért mondtam Loránd úrfinak, hogy ne
16 XI | többet mondhatni, mint eddig mondtam.~– De hát eszeden vagy-e? –
17 XI | nekem, s hogy én arra azt mondtam: „Jól van”.~Ravasz voltam.
18 XI | szobából.~Mikor kiléptünk, azt mondtam Fánnynak:~– Most már becsületem
19 XII | pénz! Hol van a sok pénz?~– Mondtam már, hogy Körmöcön van,
20 XII | Jól van, jól, no; nem mondtam semmit! Jőjön velünk! A
21 XIII| nyugtalansággal Loránd.~– Mondtam már, hogy majd megtudod;
22 XIII| ez embert a kezemből. Azt mondtam neki, hogy gondolja meg,
23 XIX | vontam Fánny kezét, és azt mondtam neki:~– Kedves Fánny, emlékezel-e
24 XX | velem ezért a szóért.~– Mondtam már egyszer mindenkorra,
25 XXII| Dezsőnek régi ismerősei. Nem is mondtam még neked, Dezső. Bálnokházyné
26 XXIV| tehetni. Hát én meg azt mondtam rá, hogy: ha ti meg vagytok
27 XXIV| amit én elkövettem. Azt mondtam: „No, ha ti mind tréfáltok,
28 XXIV| bolond ötletem támadt. Azt mondtam: ha ti lakodalmat tartatok
29 XXIV| ó-kazlat, amiről már sokszor mondtam, hogy télen-nyáron laknak
30 XXVI| ám, ami ezen segítene.~– Mondtam már, hogy pusztulj innen!~–
31 XXIX| ekként tört ki:~– Nem jól mondtam! Nem azt kellett volna mondanom.
|