Fezejet

 1 I     |             olyan nagy is volt ez a gondolat, hogy az én eszem nem bírta
 2 I     |           mintha valami nagy, nehéz gondolat alatt csóválnák fejeiket;
 3 I     |             is hozott magával.~Ez a gondolat azután megint újból kínzott:~„
 4 I     |              mert édes nekem minden gondolat, mely őhozzá visszavezet,
 5 II    |         gyöngéd, asszonyszív-szülte gondolat!~A gyermek elmegy hazulról,
 6 II    |        kezdett valami új, nyugtalan gondolat ébren tartani, amivel még
 7 II    |       Henrik!~Az mindig tűrhetetlen gondolat volt rám nézve, hogy valaki
 8 II    |          dagasztani. Öldökölte az a gondolat, hogy valaha azért tanuljon
 9 III   |        nyúlnom. Irtóztató volt az a gondolat, hogy ha a kanalat ki találnám
10 IV    |       vicispán csizmáit! Klasszikus gondolat! Nem halok meg, amíg ezt
11 VI    |          végtelenül fájt nekem ez a gondolat!~Nagy szédelegve hazataláltam.
12 XI    |          végighallgatni; mégis okos gondolat az a zongora: nem hallatszik
13 XII   |        pisztoly öblébe nézett, ez a gondolat villámlott át lelkén: „Íme
14 XIII  |   mindezekhez. Pedig milyen bűbájos gondolat: mindent tudni!~Egyszer,
15 XIII  |       melyben elvégzek mindent, s e gondolat nem nyugtalanít annyira,
16 XIV   |    bűverővel az utolsó szálig! Ez a gondolat kegyetlen erőt kölcsönzött
17 XV    |              Óh, ez kárhozatra vivő gondolat!~Nem, nem! Nem a kárhozatra:
18 XV    |            úr. Loránd szívéből ez a gondolat képes volt kiszorítani azt
19 XV    |           ki tudta gondolni.~Pokoli gondolat volt! A megszelídítetlen
20 XV    |             És akkor az a pokolbeli gondolat támadt szívében: „Ha szereti,
21 XVI   |           Szerelmes volt.~Ez az egy gondolat elűzte szívéből a többit;
22 XVIII |            árny, akihez köti valami gondolat; de hisz azok is nemsokára
23 XIX   |         évről évre egy elhatározott gondolat kezdett közöttünk megállapodni.~
24 XIX   |          idő kérdése volt köztünk e gondolat. Annyira nem kétkedtünk
25 XX    |              mikor bekaptam. Bolond gondolat volt ez tőled, öreg.~– Hát,
26 XX    |        megtenni.~Rajtam egy világos gondolat rémlett át, mely egész testemet
27 XXII  |             meg napjait olyan kínzó gondolat, mely engem pihenni nem
28 XXIV  | elszörnyedve riadt fel.~– Ez bolond gondolat volt, én magam is elismerem –
29 XXVI  |       magában.~Olyan ékesen szóló a gondolat! Ha a nyelv mind el tudná
30 XXVIII|        leányát gyilkolta hát meg!~E gondolat oly dühöt keltett Loránd
31 XXX   |             is enyelegnek vele, s e gondolat úgy elszorítá szívét.~–