Fezejet

 1 II   |       minden zegzug: nagy hombárok tele liszttel; roppant teknők
 2 II   |   szerencsétlen dolgozati naplója, tele más tintával berótt igazításokkal:
 3 II   |             Dolgozószobája egészen tele van gyermekjátékokkal; bennünket
 4 III  |         amit tanultam, minden hely tele volt abban a konziliárius
 5 IV   |            akós gömbölyű koporsók, tele borral. Jöjjön, uramöcsém,
 6 IV   |         kacagni.~Az a szekrényfiók tele volt-nem tudom egy szóval
 7 IV   |    visszhangtalan, úttalan puszta… tele délibábbal.~Szolgabíró úr
 8 V    |            többit is hozzáméri két tele marokkal. Azután megemeli
 9 VI   |    asztalán állt a dohányos döböz, tele török dohánnyal; én minden
10 X    |            zongora; az embernek ha tele van is a feje gondolattal,
11 X    |     útitáskát utána emelte: „Annak tele kellett lenni arannyal,
12 XII  |        volt fonva. Mind a két keze tele volt pincetokkal, hideg
13 XII  |           csárdában, de ez annyira tele volt a csapláros apró gyerekeivel,
14 XIV  |          szeleltetni, a hajam mind tele lesz porral. Inkább, ha
15 XIV  |    elbánású utasítgatás, ami mégis tele volt kedéllyel, az a folytonos
16 XIV  |       kalácstésztába, mindkét keze tele ragadós kovásszal, mintha
17 XV   |      búcsúról jövök, minden zsebem tele Szentek hegedűjével, olvasóval
18 XVII |        mindent mondó szemek teljes tele voltak öldöklő gyűlölettel.~
19 XVIII|        Virágillatos lég a parkban, tele pacsirtadallal, fülemüleénekkel.~
20 XXII |      boldognak lenni indult; szíve tele van édességgel: ártatlan,
21 XXIII|          egy egész Mecklenburgért, tele mindenféle bottal.~Az öreg
22 XXIV | harangoztatott; minden ablak, ajtó tele volt kíváncsi bámulókkal,
23 XXIV |    tréfáljak én is!” A házam éppen tele volt víg cimborákkal, akik
24 XXV  |            házat török addig, amíg tele nincs fazék ezüsttel, köcsög
25 XXVI |           hogy ha minden porcikája tele volna is hamissággal, mégse
26 XXVI |        valamit!~Cipra zsebe mindig tele volt mindenféle aprópénzzel,
27 XXVI |           Szegény leány, míg szíve tele volt ábrándos töprengéssel,
28 XXIX |          ökölre fogta a serpenyőt, tele forró rántással. – Valamennyi
29 XXX  |     mennyországot tárt fel előtte, tele túlvilági kéjjel: lelkének
30 XXX  |        mely csak ővele volt mindig tele, mely csak őérte dobogott,