Fezejet

 1 I     |         hogy most is strázsálnak? – kérdezé bátyám.~– Persze. Tudják
 2 IV    |            tekintetes úr házánál? – kérdezé szolgabíró úr.~– Óh, már
 3 IV    |           természetes őszinteséggel kérdezé:~– Ugye, hogy szép dal volt
 4 VI    |               Van-e még étvágyad? – kérdezé Pepi csúfondárosan.~– Éppen
 5 VIII  |  átellenesemnek?~– Nos, micsodára – kérdezé az enyelgő arccal.~– Olyan
 6 IX    |     külföldre.~Loránd igen fagyosan kérdezé:~– Minek?~– Minek? Óh, istenem,
 7 X     |         cavatinát végighallgatni? – kérdezé Melanie húgom.~– Nem lehet –
 8 X     |           hát, kisöcsém, mi kell? – kérdezé urambátyám azon a vidám,
 9 X     |       bennünket.~– Hát már tudod? – kérdezé tőlem, s hálókabátot vett
10 X     |        találkozott velem, s bámulva kérdezé:~– Hogy jutottál te ide?~
11 X     | nevethetnékje volt.~– Tudja, hogy – kérdezé tőlem nevetésre hajló hangnyomattal –
12 XI    |            kerül a sor.~– Hogyan? – kérdezé anyám. – Mi oka lehetne
13 XI    |          borult, és bánatos örömmel kérdezé tőlem:~– Te tehát tudod,
14 XII   |     tartalmát.~– Hát aztán mi ez? – kérdezé mérgesen.~– Pénz – felelt
15 XIII  |        asszony írta-e vagy férfi? – kérdezé naiv kíváncsisággal kandikálva
16 XIII  |        Topándy pedig félvállról azt kérdezé tőle:~– Ugyan már minek
17 XIII  |        lenni, öcsém.~Loránd bámulva kérdezé:~– Miért nem?~– Azért nem,
18 XV    |               Hát te magad?~– Én? – kérdezé szilaj tekintettel Cipra. –
19 XVI   |       megfogta Melanie kezét, s azt kérdezé tőle:~– Miért kegyed örökké
20 XVI   |         Hogy hítták azt az ifjút? – kérdezé Loránd.~– Áronffy Loránd
21 XVI   |               Felhozzam a vízből? – kérdezé Loránd.~Melanie ránézett,
22 XVIII |           fejemet.~– Mi lehet az? – kérdezé Cipra kíváncsian.~– Az,
23 XVIII |       Uralkodó fejedelem, persze? – kérdezé Topándy naiv csodálkozással.~–
24 XX    |           vannak-e igazán töltve? – kérdezé Gyáli.~– Nézz bele a csövébe,
25 XXI   |         észrevétlenül.~– Mi baja? – kérdezé tőle remegő aggodalommal.~
26 XXII  |          még nem haltál meg?” – Ezt kérdezé Bálnokházyné tekintete Loránd
27 XXII  |       ablakmélyedésből, indulatosan kérdezé „És megölte őt?”~Dezső magas
28 XXIII |          rágondoltak.~– Igaz-e az – kérdezé mohó szemhunyorgatással –,
29 XXVIII|               Meg vagy sebesítve? – kérdezé Loránd ijedten. Sötét volt,
30 XXX   |          lesznek a keresztszülők? – kérdezé a lelkész.~– Az egyik a