Fezejet

 1 I   |    tudja azokat elfeledni? Majd kegyes, istenfélő szóval feddé,
 2 IV  |   Nepomuk János úrnak, aki igen kegyes ember.~– Ellenkezőleg tudom:
 3 IV  |       zápor volt, aki lemosta a kegyes diák szavakat, tessék beperelni
 4 IV  |         voltam.~– Ön egy hajdan kegyes szertartásokra használt
 5 IV  |   szentségtörés; az aerarium is kegyes dolgot követ el, midőn a
 6 IV  | Catalogne” et cetera. Mind igen kegyes tárgyak.~– Tudom. Ismerem
 7 IV  |        éppen az a botrány, hogy kegyes dallamokat paródiáznak,
 8 IV  |        ha neked igazad van, nem kegyes tett volt-e tőlem, hogy
 9 IV  |       te szolgabíró urat mostan kegyes kriminalitásokkal, hanem
10 IV  |       részeg emberrel egy olyan kegyes férfiú házához?~Mikor aztán
11 IV  |       szolgált; különben valami kegyes votiv-teremnek nézhette
12 IV  |        az ég adománya – monda a kegyes férfiú –, vétkeznék, aki
13 IV  |        magamra szabtam – felelt kegyes megnyugvással Sárvölgyi
14 VI  |         majd egyszer rájönnek a kegyes csalásra, s mind a kettőnkre
15 VII |     saját fejedre – szólalt fel kegyes hangon Schmuck úr –, gondold
16 XI  |          s nagyot szíva fogain, kegyes elnézéssel válaszolt ez
17 XIII|       magában mosolygott.~– Óh, kegyes öcsém, nem énrólam fog az
18 XIII|         bírja, mint tudom, igen kegyes ember, könnyű lesz rábeszélned –
19 XIII|         vetem magamat.~Az ember kegyes alázattal fogadott: megszorítá
20 XIII|         levélben! Kényszeríti a kegyes, szelíd, becsületes családapát
21 XVII|   elhagyjon végképpen.~Itt igen kegyes matrónai arcot csinált Bálnokházyné.
22 XVII| végtelen jóságú bátyjának azt a kegyes gondoskodását, amivel iránta
23 XVII|       Igen.~– Pedig ön maga oly kegyes, istenfélő ember volt mindig;
24 XXII|   komolyan –, aki különben igen kegyes, jámbor férfiú, hanem vendégeiért,
25 XXII|      nagy részvét hatotta meg a kegyes férfiút, s annál hevültebben
26 XXIV|          Onnan, hogy olyan igen kegyes ember. Azonban ne kutassuk
27 XXV |       ajtót, s utána furakodott kegyes jóltevőjének.~– Aranyos
28 XXIX|      Marcsa – szólt csendesen a kegyes úr. – Már őneki ez a szokása.
29 XXIX|    semmirekellő! – kiálta fel a kegyes úr – hogy mersz te, cseléd
30 XXX |     egyik a főbíró úr, lesz oly kegyes? – a másik én.~Cipra esdő