Fezejet

 1 I   |          nehéz, mikor az ember még gyermek, és azt ígérik, hogy holnap
 2 I   |      világon, aki ezt ne szeresse? Gyermek, tudom, hogy nincs.~Alig
 3 I   |        Meghalt az atyánk.~Én olyan gyermek voltam, aki nem tudott sírni;
 4 I   |     sohasem láttam nyitva.~Kicsiny gyermek koromtól fogva, mikor még
 5 I   |           nem járnak soha.~Nagyobb gyermek koromban megint csak ez
 6 I   |           őt, azzal rontotta el; a gyermek nagyon kényes lett, érzékeny
 7 I   |        neki parancsolni. Egyszer a gyermek valami csínyt követett el,
 8 I   |           véteni egy tizenegy éves gyermek oly nagyot? – Anyja azt
 9 I   |            éreztem magamban; én is gyermek vagyok, annyi idős, mint
10 II  |     asszonyszív-szülte gondolat!~A gyermek elmegy hazulról, elhagy
11 II  | eltávoztával nem marad üres a ház, gyermek helyébe gyermek jön, s ha
12 II  |        üres a ház, gyermek helyébe gyermek jön, s ha a fogadott anya
13 II  |      mindig jó alvó voltam (melyik gyermek nem az?), de soha a fölébredés
14 II  |         ebben az ágyban egy idegen gyermek fog aludni!~Még egyszer
15 II  |       vigyázzak Loránd bátyámra? A gyermek az ifjúra? A gyönge az erősre?
16 III |         Ismét az intés, hogy én, a gyermek, vigyázzak bátyámra, az
17 IV  |            egy időre a bölcselkedő gyermek naplóját, s világosítsuk
18 IV  |           kis Jézuska, mit az alvó gyermek maga mellé fektet vánkosára,
19 V   |          jön végínségre jutott hét gyermek anyjának: kettő-három most
20 VII |            fehér lapokra, amik egy gyermek lelkében üresen vannak hagyva.
21 VIII|     óraláncával volt elfoglalva.~A gyermek gyanútlanul lépett a sors
22 IX  |          tartoztam a fiatalsághoz, gyermek voltam.~Soha szebben induló
23 IX  |       parány sem esik azokból, még gyermek voltam.~Egy szép májusi
24 X   |           szokott bízni a sors egy gyermek kezére.~– Kedves bátyám! –
25 XI  |          Én már nem voltam az a jó gyermek, akit erős szóval meg lehet
26 XI  |           a magamét.~Ezt már nem a gyermek mondta –, hanem a szűz.~
27 XIV |            volt. Egy tizenhét éves gyermek, akivel együtt lehet fecsegni,
28 XIX |           hogy egy szép, életvidám gyermek ifjúsága legragyogóbb éveit
29 XXI |            e bocsánatnak, mint egy gyermek, kit újra kegyelembe fogadtak.~
30 XXIV|            Sárvölgyi sírt mint egy gyermek, a szegény vendégek szaladtak