Fezejet

 1 I     |            háromtól válnom, s csak egyet tarthatnék meg magamnak,
 2 II    |    összeállítás nyomán, hogy ha én egyet azokból a jó perecekből,
 3 II    |           facemque”, minden szónál egyet ütve öklével a saját feje
 4 II    |        majd abba beletör; hanem én egyet fordítottam rajta, s belevágtam
 5 III   |           két tallérért, ha azt az egyet nem kapom Melanie előtt.~
 6 IV    |            harangoznak, s ilyenkor egyet szokott még imádkozni a
 7 V     |          fel sem szedte magát, még egyet rúgott rajta, s azzal egyik
 8 V     |       hirtelen felkapott a fogával egyet a farkaskölykek közül, mik
 9 V     |      tetején.~A mén újra felkapott egyet a kölykek közül, s a levegőbe
10 V     |    kérdenék tőle, hol vette; amint egyet előmutatna azok közül a
11 VI    |       akkor aztán neki is lehetett egyet táncolni – velem.~Sohasem
12 VIII  |        tartva a kalapot. – Húzz ki egyet belőle; bontsd fel, olvasd
13 VIII  |        képező kalaphoz, s kihúzott egyet a papírdarabok közül.~Szétbontá
14 X     |           összehúzta a bal szemét, egyet szítt a fogán, mintha mindezzel
15 X     |          biztatott Márton. – Hanem egyet kötök ki csak az úrfitól.
16 X     |   nekifeszíteni, s végre a térddel egyet taszítani rajta, különben
17 X     |          És a magamét. Tudod, hogy egyet hagyott ránk apánk, amin
18 XI    |         simogatni.~– Kedves Dezső.~Egyet rántottam a vállamon, hogy
19 XII   |            fickó vagy. Nesze, húzz egyet a kulacsomból.~– Nem iszom
20 XIII  |    válogatva oszt a sors; de azért egyet meg nem ingatott bennem:
21 XIV   |          szólt Cipra. – Adok neked egyet az enyéimből.~Azzal elfutott
22 XVIII |   eresztett beléjök, s mindegyikbe egyet azok közül az acélhegyű
23 XXII  |         Ezért a bekövetkező óráért egyet elismerek az eddig tagadott
24 XXII  |            üldözőbe vették. Csupán egyet nem bírtak megtudni, azt,
25 XXV   |           volna rajtad két golyót, egyet a szívedbe, másikat a koponyádba;
26 XXV   |            én, akit keresek.~– Még egyet mondok. Jó lenne, ha elébb
27 XXVII |       magatokat, míg jelt adok. Ha egyet füttyentek, az tinektek
28 XXVIII| Visszakúszott a padlásra; levágott egyet azon hosszú szárítókötelek
29 XXVIII|          levegőbe, s jobb karjával egyet csavarintva rajta, átveté
30 XXIX  |           valahol.~– De isz azt az egyet nem adom! – protestált Borcsa