Fezejet
1 I | mormogá:~– Ő nem ébred fel többé.~– Meg szeretném őt csókolni.~–
2 I | megtért oda, ahol soha sincs többé nyár.~Ugyanazzal a pisztollyal
3 II | fogunk egymásra ismerni többé. Szép hollómadaram, akit
4 II | magamban, hogy nem fogom őt többé pisze ördögnek nevezni.~
5 IV | nincs a „cselédségem között” többé egy teremtett pára sem,
6 IV | haját sehogy sem sikerült többé a fésű körül elhelyeznie,
7 V | összefülledt, nem volt érdemes többé érte fáradni: otthagyták,
8 VII | akkor – nem nézhettem volna többé a kérdező szemébe.~Nem!
9 VIII | tud ön segíteni Lorándon többé? – kérdé hirtelen odafordulva
10 IX | csókjaival.~Loránd nem volt magáé többé. Egy óra alatt elveszté
11 XI | gyermekem volna.~Én nem voltam többé Fánnyra irigy. Láttam, hogy
12 XI | helyett, ki nem volt arra többé képes.~– Mit mond ön? Loránd
13 XIII | lett, akivel nem lehetett többé mulatni. Kerülte a világot,
14 XIV | sem fog a másikra ismerni többé.~Melanie-nak másnap este
15 XIV | fognak a régire találni többé.~Ciprának minden csepp vére
16 XV | maradásra.~Nem is tartotta magát többé távol a házi leányoktól;
17 XVI | titkom sem lehet ön előtt többé a világon.~Loránd szótlanul,
18 XVI | ifjú hova lett? Nincs vele többé?~– Úgy tudom, kiment Kelet-Indiába,
19 XVI | nem élő titok rám nézve többé. Én annak, akihez e titok
20 XVI | Lorándra ismerni nem lehet többé, sőt afelől is megnyugtatá,
21 XVI | senkinek gondja nincs rá többé: vagyonát is elfoglalta
22 XVII | pedig már nem ismer tán többé, kedves Loránd?~Óh! Loránd
23 XVIII | szükséged e bujdosást folytatnod többé. Ami tíz év előtt történt,
24 XX | rá, nem ismerve önmagamra többé, s úgy szorítottam az embert
25 XXI | ami Tátray Bálint volt: többé ne emlékezzék.~Isten önnel. –
26 XXVII | reszketett.~Nem volt lelkének ura többé.~Kilépett ágyából, s azzal
27 XXVIII| jut, már akkor nem ember többé. – Hanem más baj lehet.
28 XXVIII| sem veheti semmi hasznát többé, s elhajítá azt magától;
29 XXIX | Mikor aztán nem hallotta többé ártatlan pártfogoltja visítását,
|