Fezejet

 1 I     |           szép falusi jószágunk, nem messze a várostól, a bátyám is
 2 I     |            cserkészésnek. Eközben jó messze eltávoztunk a falutól.~Én
 3 II    |         bánnak most az enyimmel is a messze távolban; mert az anyaszerelmet
 4 II    |            sohasem távozhatik el oly messze, hogy láthatlanná legyen,
 5 II    |              bizonyítja az, hogy oly messze idő óta is oly jól emlékezem
 6 II    |          utóbb szülött az öregebbre?~Messze út jártán eltöprengtem e
 7 II    |              sor.~Az ajtón keresztül messze hangzott, mint valami kacskaringós
 8 III   |              kísért tova: óh, milyen messze elkísért!~Ő volt ambíciómnak
 9 IV    |       Elátkozott háztáj volt az övé. Messze földön elhíresztelték róla,
10 IV    |             úré a gyermekéhez, kivel messze kézből beszél; de a cimbalmos „
11 IV    | megszabadulhatott.~Csak mikor már jó messze kinn poroltak az országúton,
12 VII   |       százkezű tipográfia.~A veszély messze el volt már harapózva: íme
13 VIII  |      Bálnokházy, kedélyesen fogva el messze guruló kalapját. – Persze,
14 IX    |             itt anyja házáról? Önnek messze kell futnia; ki a külföldre.~
15 X     |             Zuckermandelen. Átkozott messze van; de mire odaérünk, annál
16 X     |            sokat emlegetett rokonunk messze, az ország belsejében, akinél
17 XII   |     mesterségit elrontják. Mikor már messze járt is, hangzott még nagyhangú
18 XIII  |       határidejének leteltén. Még az messze idő. Az ember szép csendesen
19 XIV   |        kedvét kereső macska? Nem fog messze menni vele! Le lesz álarcozva,
20 XIV   |      tekintet nem árulá el, hogy ő e messze földön véletlenül vele találkozó
21 XIX   |           általa.~Engem az életpálya messze vidékekre vezetett magával,
22 XXII  |    nagysádtok, s türelmük van hozzá, messze kell kezdenem a történetet,
23 XXIV  |        környékünk valóságos góca egy messze elágazó rablóbandának, aminek
24 XXIV  |            míg a lángoló gúla a tájt messze bevilágítá; egyszer aztán
25 XXVIII|     visszatért vele a háztetőre.~Nem messze a háztól állt egy régi nagy
26 XXVIII|             a kezében maradt, azt is messze elhajítá háta mögé, amint
27 XXIX  |           már akkorra Borcsa asszony messze az utca túlsó oldalán tolta
28 XXIX  |            akiket a felesége tartott messze földről hozott friss pletykabeszéddel.~–
29 XXX   |            őt gyöngéden.~– Mindjárt „messze” leszek én – sóhajta a leány