Fezejet
1 II | egyszerre eltakarta a száját a kezével, s csak a markába kuncogott,
2 II | azzal a soha meg nem álló kezével, s kikiáltja: „Ott van az
3 II | majd jobban megértem, s kezével tapogatózva kereste az ajtókat
4 II | asztalra lekönyökölve s két kezével hajába markolva ült az én
5 II | volna a kezébe, de a másik kezével meg nyúlt a linea után,
6 II | amekkorának a két partját a két kezével megfoghatja, s a fenekét
7 IV | átkarolta a nyakát mind a két kezével, s olyan egészséges csókot
8 X | tántorogva kereste az asztalt kezével, hogy rátámaszkodjék.~–
9 XII | ott termett mellette, fél kezével megragadta annak jobbját,
10 XIV | zongoráját is; még a saját kezével rajzolt képeit is ellicitálták,
11 XIV | egész üstökét, s a másik kezével azt tőbül levágta; a lenyírt
12 XV | eltaszítá őt magától mind a két kezével, s kiment a konyhába tányérokat
13 XVI | hangverő toll, eltakarta két kezével arcát, és azt mondá fuldokolva:~–
14 XVI | S a szívleányra mutatott kezével.~Cipra pedig – valamit mást
15 XVI | kézcsuklóját acélerejű jobb kezével, s baljóslatú bal keze mutatóujjával
16 XVII | mondá Topándynak, kesztyűs kezével annak vállára támaszkodva.~–
17 XX | Dezső vagy? – monda, s két kezével megfogta vállamat, hogy
18 XX | visszakerült hozzám, s megfogta két kezével az arcomat.~– Teringettét,
19 XXII | Sárvölgyi lakáig értek, s kezével köszöngetett Cipra felé.~
20 XXII | magát felemelni ingadozó kezével. Nem hitt egyebet, mint
21 XXIII | szól közbe Fromm papa, ép kezével kettő helyett is hadonázva –,
22 XXIV | Loránd eltakarta arcát kezével.~– Igenis tréfa, ocsmány,
23 XXV | szökéssel odaugrott, egy kezével torkon ragadta, másikkal
24 XXVII | neszel, tán meg is foghatná kezével.~Mikor aztán még egy ágat
25 XXVIII| dörmögé Kandúr, egyik kezével a leány karját szorítva,
26 XXVIII| hirtelen megkapta mindkét kezével a kést.~Ebben a percben
27 XXVIII| eszméjét az, hogy saját kezével törje le ellenfelét.~Kandúr
28 XXX | Úristen az égben! Saját kezével ütötted őt vissza!~S azzal
29 XXX | leány eltakarta mindkét kezével égő arcát, s hogy Loránd
|