Fezejet
1 I | a nagyanyám; ő is éppen ily hallgatag volt, ő is éppen
2 I | kacaghat anyám olyan nagyon ily késő éjszaka? Hogy az ablak
3 II | minden tájékozásomat, valaki ily földalatti sötétségben is
4 II | Jó nagyanyám, minthogy ily engedékenységet tapasztalt,
5 IV | Sohasem hitte volna, hogy ezen ily virtuozitással lehessen
6 VIII | más emberek, mikor ő maga ily ünnepélyes hangulatban van.
7 IX | Minő eszme, egy ifjú tavasz ily elfagyott lombokkal!~Nem
8 XIII | szerencsétlen barátunk (barátunk!) ily szomorú véget ért; bizonyosan
9 XIV | külső előnyeit azáltal, hogy ily rövidre nyírt koponyával
10 XVII | forgatott szemekkel rebegé, hogy ily jó rokonnal csak jókedvében
11 XVIII| üldözni a pietistákat, s egyéb ily adatokat, amik mind fölöttébb
12 XVIII| ha csakugyan létezik ily nevű nagyhercegség és uralkodó
13 XX | Hanem azután később nem megy ily fokozatban a láz lefolyása.~
14 XX | az nyugtatott meg, hogy ily késő éjfél utáni órában
15 XXI | mi történik a pokolban: ily hidegvérrel szavakat adni
16 XXII | kihez sorsát kötendő volt, ily sáros alakban mutatá be?
17 XXII | kedves dolog nőül menni ily botrány után, talán visszatért
18 XXII | érdemelt tőlem ez az ember, ki ily ravasz csalással, ily hideg
19 XXII | ki ily ravasz csalással, ily hideg kegyetlenséggel akart
20 XXIII| Bocsássatok meg nekem, hogy ily sokáig utatokban álltam!~
21 XXIV | őt ilyenkor megállítani s ily röviden szólongatni, mikor
22 XXIV | megfogta a hintó ajtaját, s ily szókat mondott a vőlegénynek:~–
23 XXIV | még jobban fáj az, hogy ily triviális tréfát követtem
24 XXIV | Te magad tanúja voltál ily esetnek. Nekem az a gyanúm
25 XXVI | futó ölelés tette ismét ily boldoggá?~Milyen kevés elég,
26 XXVII| órában, hogy a szenvedő leány ily némán térdepelt a minden
27 XXIX | hangja! Ez Kandúr alakja! De ily fehéren!~Mezítelen lelke
28 XXX | megtiltá neki a beszédet; ily állapotban nem lehet tőle
29 XXX | szerelmét.~Szív nem bírhat meg ily megdicsőülést!~Nem törődött
|