Fezejet
1 I | a folyosó ablaka előtt a vén asszonycseléd, ki az imént
2 I | atyám arcát megcsókolnom!~A vén cseléd vállat vont, s cinikus
3 III | bársony.~A boltajtóból még a vén Márton is utánam kiáltott,
4 IV | Majd elmégy előlem, te vén képmutató!”~– Hát arról
5 V | anyjától hurcoltatni magát. A vén ordas csak nagyokat ásított,
6 VI | hanem az anyjának. Ha a vén parókás udvari tanácsos
7 X | Nos, hát mit mondott a vén kolléga? Tudja, csak azért
8 X | Hai-dia-dő!~Most már a vén Márton igazán jókedvéből
9 XVII | milliomszor Topándynak (a vén bolond istentagadónak),
10 XVIII | önhittséggel Gyálinak, hogy a vén táblabíró e sajátságos geográfiai
11 XXII | társalgásba.~– Itt volt nálam a vén gazdasszony Sárvölgyitől.
12 XXIV | hogy volt kinn a tanyán egy vén, csonkafülű szamaram, amin
13 XXV | kiveretni.~Különösen egy vén, félszemű cimbalmos, kinek
14 XXV | akarok a véréből. S láttad a vén szelindeket is, hogy ott
15 XXVI | neki a cselédeket, meg a vén csacsit is. Azt is hadd
16 XXVII | vágja azalatt.~Erre egy vén rabló felelt:~– Hoztál volna
17 XXVII | tovább.~És eszébe jutotta vén cigányasszony bűve-bája:
18 XXVIII| fordulattól, s elfutott.~A vén Kandúr rekedt hangja nem
19 XXVIII| a park sűrűjében.~Csak a vén oroszlán maga volt még hátra.
20 XXVIII| oroszlán maga volt még hátra. A vén Kandúr. A dühtől égő rabló,
21 XXIX | Ennek a napnak a déltáján a vén cigányasszony, ki Ciprának
22 XXIX | cigányasszonyt! – pattogott a vén gazdasszony. – De nagy az
23 XXIX | kezes állatjai, mint szoktak vén cselédeknek, akik senkivel
24 XXIX | megenni a szegény, bohó, vén, házsártos asszonycselédek!~–
25 XXIX | szólt indulattól reszketve a vén gazdasszony. – Itt a főzőkanál,
26 XXIX | hajdani ura udvarába.~A vén Kólya már a talyiganyikorgásról
27 XXIX | Felriadva tekinte oda.~A vén cigányasszony volt ott;
28 XXX | Hogyan?~– A rablóvezér, a vén Kandúr, kínhalála előtt,
|