Fezejet
1 I | vidám történetkéket mesélt a régi időkből, s mikor azokon
2 I | elveszté azt, ami – semmi: régi ismerősei mosolygását. Úr
3 III | mintha nem tudom, milyen régi ismerősök volnánk; most
4 IV | rabbihoz. De legalább a régi neveiket hagyjátok meg a
5 IV | tarokk, svájci, francia, régi teátrumcédulák, vásári képek,
6 IV | miket tesz még! A minap egy régi szentet kiállított a szőlőbe
7 V | elundokította a helyet; a régi vágások gödrei megteltek
8 V | bundának. Úgyis elszakadt már a régi.~Itt valami jutott eszébe.~–
9 XIII | természetbúvárok nagy részének régi jelszava ez, s azért olyan
10 XIII | átalakulásának ment eléje, s a régi és az új kor ellentétekben
11 XIII | olyan ügy, mellyel egy régi jó barátomnak tartozom,
12 XIV | megnyúlt, a szakáll körülnőtte; régi ismerősei közül kevesen
13 XIV | házánál folyvást megvolt a régi házirend; Cipra a háziasszony,
14 XIV | Ez horgacsolva van; nem régi mesterség, de igen könnyű.
15 XIV | vele találkozó férfiban régi ismerős arc eredetijére
16 XIV | ezzel a felfedezéssel. Egy régi kedves, aki szép ember,
17 XVI | mellett, s verte rajta a régi pusztai emlékeket – maga
18 XVII | vonások; csakhogy modorában a régi hajlékony, úrias rátartást
19 XX | nekihegyesedő szemöldökeire a régi időkből emlékeztem. Ez nagybátyám,
20 XXII | vendégeiért, akik Dezsőnek régi ismerősei. Nem is mondtam
21 XXII | barátainak azt el nem árulta.~– Régi dolgok már ezek, kedves
22 XXIII | Hadd térjen minden kedély a régi árapályba vissza.~Aközben
23 XXIII | emeletes házban még mind a régi arcok várták őket, csakhogy
24 XXIV | nehéz a hozzáférhetés a régi tőzegbányák miatt.~– Amiket
25 XXV | barna pofáját. – Hiszen mi régi jó ismerősök vagyunk. Nem
26 XXV | Az mind terád maradna; a régi testamentom neked adná azt.
27 XXVIII| csombókolt, mit a padláson heverő régi óráról vett le, s ismét
28 XXVIII| messze a háztól állt egy régi nagy platánfa; szétterjedt
|