Fezejet
1 II | gyerek engedelmesen állt föl a kis vallató előtt, aki
2 III | csaknem leánynak tünteté föl, körüllebegve hosszú szőke
3 IV | valami új kifejezést vett föl; eddig, valljuk meg, sok
4 IV | szkeptikus észrevétellel föl nem zavarja, hogy íme egy
5 VI | gyomrom, de az egész lelkem föl volt háborodva.~Hogy tudtam
6 VII | jövök.~Rögtön nekiültem, és föl sem keltem mellőle, míg
7 X | tudom; csak arra neszeltem föl, mikor Márton legény kinn
8 X | s nagyon komolyan emelte föl a fejét.~– No, ez már rossz.
9 X | hogy ez nem lehet igaz, és föl akarom keresni bátyámat,
10 X | nehezebben haladt: tán hegynek föl mentünk; az ostor mindig
11 X | leheletével melengetve föl az ablak jegét, hogy kilásson
12 X | Márton legény kuncogása vert föl. Az öregnek valami fúrta
13 XI | ifjúkori botlás jogosít föl erre; nem mint hivatalnok
14 XIII | bár kételyeit nem vette is föl.~Az anyag minden! A természetbúvárok
15 XIII | leánynak; Cipra sírva kelt föl, és elment.~Loránd megszánta
16 XIV | Topándy csendes vérrel emelte föl a felfordított széket, s
17 XV | jóltevőjének orcája ellen föl merje emelni egy rövidke
18 XVII | hallatára riadtan tekinte föl, s a megszólító arcára nézett.~
19 XVII | Loránd Melanie-ra nézett, az föl sem emelte szemeit.~– Isten
20 XIX | fájdalomtörte nő ápolásának áldozza föl, hogy velük együtt szenvedjen,
21 XX | s csak olyankor neszel föl, mikor pohárkoccintásra
22 XXI | percben.~Zavarodtan tekinte föl. Hát Cipra állt a háta mögött.
23 XXII | Sárvölgyi sápadtan emelkedék föl e rémes jelenet előtt. Mintha
24 XXVII | kifelé fordította, úgy vette föl ismét. Azután felmarkolva
25 XXVIII| Vedd a dupládat, és eredj föl a padlásra! A hajdúm úgy
26 XXIX | füleit hegyesen meresztve föl most is.~Ezalatt többen
27 XXIX | ilyen „igazat hazudott”!~Ezt föl kell jelenteni a szolgabírónak!~
28 XXX | elszorítá szívét.~– Tehetnél föl rólam ilyen kegyetlenséget?
|