Fezejet
1 I | bátyámat. Ez természetesen nem annyit tesz, hogy kétségbe ne ejtett
2 II | mindenfélét, amiből én csak annyit bírtam elméletileg elvonni,
3 II | ez idegen nyelven, csupán annyit vehettem ki, hogy mikor
4 II | nem tudva, hogy ez németül annyit tesz, hogy „egyél hát”.~
5 II | feje biccentéséről, hogy annyit tehet, mintha kérdené, hogy
6 III | okosak, ragyogók, s ajkai annyit tudtak már; nemcsak négy-öt
7 III | beszélni, de hallgatva is annyit, ami engem magamon kívül
8 III | Melanie felé pillantani. Annyit mégis vettem észre, hogy
9 VI | Te szent, te mártír, ki annyit szenvedsz, annyit sírsz,
10 VI | mártír, ki annyit szenvedsz, annyit sírsz, annyit aggódol miattam,
11 VI | szenvedsz, annyit sírsz, annyit aggódol miattam, míg én
12 X | késő órában jövök; csak annyit vettem észre, hogy kissé
13 X | Vicekspan akar lenni, s még annyit sem tud, hogy aki a határon
14 X | rajtam?~– Nem tudom. Én csak annyit tudok, hogy ahová te mégy,
15 X | utamban megállítani? Teheted. Annyit elérhetsz vele, hogy ha
16 XIV | egyszerre? Ha én, lelkem, annyit néznék egy leányra, azt
17 XVI | okos leány volt; hanem annyit bevallott magának, hogy
18 XVII | Tisztelt nagysád, íme, ki után annyit sóhajtott… – azután Topándyhoz
19 XVIII| nem nevetett a tréfákon annyit, mint máskor.~Az valami
20 XX | ki miről beszélt benne. Annyit tudok, hogy Gyáli Pepi egypárszor
21 XXI | vissza valaha?~Dezső már annyit tudott Loránd leveléből
22 XXII | azt ő maga sem tudta; de annyit a férfiak beszédéből már
23 XXII | évet fogok ugrani. Hanem annyit az érdekfeszítés elve ellen
24 XXIII| Dezső ejtett ki előtte annyit, hogy: „Mikor?”~Ő mindig
25 XXIV | találkoztam velük, tárcámból annyit adtam nekik, amennyit nekem
26 XXVI | mit’ szeret?”~De még csak annyit sem tett meg, hogy megállt
27 XXIX | ebédjét, mert a felesége még annyit sem ért hozzá, mint maga.
28 XXXI | magánkívül volt fájdalmában.~Annyit mondott, hogy óhajtaná kedvesét
|