Fezejet
1 I | késsel önszíve felé, ott áll leskelődve örökké az utódok
2 I | az ellenség ágyúi előtt áll; s midőn egy-egy nagy ütközet
3 II | napjait! Egy percig nem áll be a szája, pedig olyan
4 IV | a hitére. Egy helyen az áll, hogy valamely láthatlan
5 IV | ahol a hajdani oltár helyén áll a boglyakemence, s a kórusban
6 IV | itt törvényhatósága előtt áll, akivel nem lehet komázni.
7 IV | kapuja éjjel-nappal tárva áll, legfeljebb egypár szelindek
8 VII | szeme én vagyok, s mögöttem áll azután Loránd.~Hanem a lánc
9 VIII | egész világon csalásból áll a diplomácia: ön megcsal
10 VIII | Egész vitézséged abból áll, hogy egy ilyen apró kis
11 XII | ez a másik, aki szemközt áll vele felvont fegyverrel,
12 XIII | minő szomorú kötelezettség áll előtte az évek határidejének
13 XIII | dobogni. Érzé, hogy itt áll a kripta ajtaja előtt, melynek
14 XIII | a nyertes félnek, annak áll jogában e névjegyet a tizenhat
15 XIV | salláriummal, s jelenleg úgy áll a nap alatt, hogy a parazolján
16 XVI | Magának valami utazás áll – kezdé komoly arccal magyarázni
17 XVI | A szívleány egy sorban áll. Jól talál össze. Hanem
18 XVI | lesz, nekem mindig koporsó áll a kártyában; vagy mellette,
19 XVIII | gyermekei voltak: ő egyedül áll a világban. Nem tartozik
20 XVIII | meg! Tudom, hogy be nem áll a szája a nevetéstől, ha
21 XX | krízise, melyen túl fordulat áll be.~Éjfél után már a zűrzavaros
22 XX | pisztoly csövébe nézni.~– Tehát áll a fogadás: amelyikünk nem
23 XXI | Hanem magának még mindig áll a gyilkos. A zöldruhás leány
24 XXV | lenni, Topándy címere; ez áll egy koronás kígyóból.~A
25 XXVI | ollóm lehull, s hegyével áll meg, meglátlak nemsokára: –
26 XXVIII| oldalán, s a legvénebb ott áll lesben, a veranda oszlopához
27 XXX | megnyílni.~– Mindig nyitva áll az, és mindenkinek.~– Nem
28 XXXI | járása!~Egyszer aztán szekér áll meg a kapuban: a cselédek
|