Fezejet
1 I | annál jobban összehúzódtak; szemeit soha egy percre is le nem
2 II | fél arcával ráborul, s a szemeit csendesen lehunyja.~Áh,
3 II | süteményt.~Henrik rám veté szemeit, mint valami vadállat, mely
4 III | aztán Loránd arca égett. Szemeit szép nagynéném arcán feledé.~
5 III | mikor szomorúan lesüti szemeit, sokkal kedvesebb volna.~
6 IV | Topándy bámulva mereszté szemeit a hatóság érdemes kiküldöttére.~–
7 V | Először bámulva mereszté szemeit, mik zöld fényben villogtak,
8 VII | nevetett, másik nem merte szemeit társaihoz felemelni. És
9 VIII | Loránd maga elé mereszté szemeit, mintha mérföldeken túl
10 X | Mócli még jobban kimereszté szemeit.~– Hát már azt is tudja?~
11 XI | szónál élesen reám szegzé szemeit. Nem sütöttem le előtte
12 XIII | kicsalná az arkangyalok szemeit, ha nem vigyáznának magukra.~–
13 XIII | vállat von, kezét dörzsöli, szemeit ég felé forgatja, s azt
14 XV | folyvást imádkozott. Mikor szemeit fölemelte, azok úgy ragyogtak:
15 XV | mozdult, nem nyitotta fel szemeit.~Mikor aztán Melanie, látva,
16 XVI | ujjahegyét megcsókolá, mialatt szemeit folyvást kérdőleg szegezé
17 XVI | folyton-folyvást odaszegzi szemeit boldog elragadtatással,
18 XVII | nézett, az föl sem emelte szemeit.~– Isten önnel, asszonyom –
19 XVIII| sokkal szebb, mint én – szólt szemeit lesütve, s nagyon elkomolyodva.~–
20 XXII | folyvást nem bírta róla szemeit levenni.~– Nagy és szép
21 XXII | éppen akkor törlé könnyes szemeit zsebkendőjével.~– Te könnyezesz? –
22 XXIII| számára való; a nagyanya szemeit nem lehet megcsalni.~Mikor
23 XXV | a késsel fogai között, szemeit karikára felnyitva, s két
24 XXVII| róla írt, s gyakran törülte szemeit, miket ellepett aközben
25 XXVII| melyet keresett, letakarta szemeit, s édes álmokat küldött
26 XXX | kezeit keble fölött, és szemeit lehunyta.~Amint az áment
27 XXXI | lett.~Még egyszer fölemelte szemeit.~Loránd tekintetével találkozott.~
|