Fezejet
1 I | tárgyakról: olyankor szép méla szemei oly kimondhatatlan szeretettől
2 I | sokszor vettem észre, hogy szemei szüntelen apámat kísérik;
3 I | közönyös volt, mint mindennap. Szemei ki voltak ugyan sírva, hanem
4 I | arca nem volt eltorzulva, szemei nem könnyeztek; hozzánk
5 I | hogy ne tegye!~Öreganyánk szemei úgy villogtak e pillanatban;
6 II | nek, mikor azok), nagy kék szemei voltak, éles, német szabású
7 II | arca, átkozott hamis kék szemei, furcsa pisze orra volt;
8 III | voltak és mosolyra állók, szemei nagyok, sötétkékek, mélázók,
9 III | Arca finom volt s előkelő, szemei okosak, ragyogók, s ajkai
10 V | füleit hegyesen fölmereszté; szemei villogtak, orrlyukai kitágultak;
11 V | összecsattogó fogai, felfaló szemei.~Az a szalonna, kenyér:
12 IX | gyönyörködtek az öregek szemei, mint az akkori volt.~A
13 X | iparkodott mutatni, egyébiránt a szemei nagyon elárulták.~– Micsoda
14 XII | nevezni; eleven élettüzű szemei, barna, erőteljes arcszíne,
15 XII | görcsös iszonyattól; szép szemei kerekre felnyíltan delejes
16 XIV | irányában viselte magát Melanie. Szemei sohasem keresték ez ifjú
17 XIV | egy tizenhét éves lyánka szemei, hogy egy porlepte, elhanyagolt,
18 XIV | észre, nem is járnának ott a szemei, mégis mindent látott, tudott.~
19 XIV | mindent látott, tudott.~Loránd szemei elemészték a szép hajadon
20 XVI | arca egyszerre átpirult, szemei elkezdtek szokatlan tűzben
21 XVII | észrevenni azt is, hogy Cipra szemei, mikor Lorándra pillant
22 XIX | piros volt és mosolygó; szemei elevenek és tüzesek, kedélye
23 XXII | cigányleánynak is átkozott szemei vannak. Aztán sok mesterséget
24 XXV | helyezve a székre.~A rabló szemei kápráztak. Ott sok fazékra
25 XXVIII| visszatartózkodott.~Kandúr szemei ragyogtak a düh örömétől,
26 XXX | már, csakhogy te itt vagy!~Szemei kérdeni látszának tőle: „
27 XXXI | utolsó.~Azontúl keze lankadt, szemei elborultak, arca egyre viaszsárgább
|