Fezejet
1 I | földre, és sírt.~Loránd megfogta kezemet, s vont ki magával
2 I | elbocsátá a pórázról. Kezemet megfogta, s azt mondta, hogy mármost
3 I | azok elhaladtak, bátyám megfogta kezemet, s azt mondta:~–
4 I | zokogását. – Jerünk!~Azzal megfogta kezemet, s bátyám vállára
5 I | régen elmúlt.~Egyszerre megfogta kezeinket, s odavont maga
6 II | odatartotta a fülét az ajtóra, s megfogta kezemet, hogy csendesen
7 II | menekülnöm kellett volna; végre ő megfogta a kezemet, s akkor én is
8 III | elmegyek.~Az ajtóban Loránd megfogta a kezemet.~– Te – szólt
9 V | hangzik a kazalból.~A paripa megfogta fogával a sövényajtót, s
10 V | hímje nem volt oly okos, s megfogta magát egyik veremben. A
11 X | Márton legény kinn az utcán megfogta a karomat, s rám kiáltott:~–
12 XIII | de én nem engedtem. Aztán megfogta a kezemet, s hogy ne sikolthassak,
13 XV | ijedten hajolt le hozzá, megfogta karját, emelgette, engesztelé:
14 XV | midőn Cipra rajta rontott. Megfogta erőszakosan a kezét, és
15 XVI | víz tükrén.~Tehát Loránd megfogta Melanie kezét, s azt kérdezé
16 XVI | Egyszer ebéd után Cipra megfogta kezét, s azt mondá neki
17 XVII | többet előre.~Bálnokházyné megfogta Melanie kezét, hogy előtte
18 XX | midőn hozzám érve, kezemet megfogta, hogy szinte megzavart vele.~–
19 XX | monda, s két kezével megfogta vállamat, hogy szemembe
20 XX | ismét visszakerült hozzám, s megfogta két kezével az arcomat.~–
21 XX | meggátoljon.~Egyszerre csak megfogta valaki hátulról ütésre emelt
22 XX | kedves Loránd…~Loránd azonban megfogta a két matróna kezét, s odavezeté
23 XXII | távozó öccse után.~Topándy megfogta Loránd kezét.~– Ha hinném
24 XXIII | foglalva, az öregasszony megfogta Loránd kezét, s anélkül,
25 XXIV | nyakában.~A sovány úr pedig megfogta a hintó ajtaját, s ily szókat
26 XXVIII| csavarodott a fa ágára, s megfogta azt erősen.~Akkor Loránd
27 XXX | Loránd odalépett hozzá, és megfogta kezét, elkezde hevesen zokogni.~–
|