Fezejet

 1 II   |            ruhás, fehér kötényes hat legény szaggat darabokat, azokat
 2 II   |             az egész műhelyt.~Márton legény, amint engemet meglátott,
 3 II   |     ragyogott arcáról, mikor az öreg legény megdicsérte, hogy jól van.~–
 4 II   |          Herr Dintenklex!”~Két-három legény szekundált a nótának, amiből
 5 II   |            tud róla?~Valamely fiatal legény odavágott:~– Igenis: „De
 6 II   |            szólt elkomolyodva Márton legény –, nagy baj az, hogy az
 7 II   |           péklegénynek lenni!~Márton legény most ahhoz fogott, hogy
 8 II   |            felhúzásával, mint Márton legény, mikor Fromm táti „latein”-
 9 III  |             kemencét fűtik, s Márton legény jő diákul jó reggelt kívánni.~
10 X    |              jó helyen járt.~Az öreg legény hirtelen kabátot öltött
11 X    |          neszeltem föl, mikor Márton legény kinn az utcán megfogta a
12 X    |       melyikünk lesz erősebb!~Márton legény nagyot ütött a hátamra kettőt:~– „
13 X    |      Vicekspan! – dorgálózott Márton legény. – Hogy beszélhet ilyeneket?
14 X    |          mind ilyen pontosan?~Márton legény egy percre megállt, csúnyául
15 X    |              Mert átkozott furfangos legény ám az a Mócli. Ha észreveszi,
16 X    |        különben nem nyílt ki. Márton legény már ismerni látszott az
17 X    |              jól táplált, húsos képű legény volt, erősen kiülő szemekkel,
18 X    |          szűk, sötét udvarra, Márton legény és Mócli bámulva álltak
19 X    |              megyek.~E szónál Márton legény olyat csípett a karomon,
20 X    |             isten áldja meg!~Az öreg legény megszorongatá Loránd kezét
21 X    |            újra?~Mélázásomból Márton legény kuncogása vert föl. Az öregnek
22 XI   |           tőlem elfogadott, s Márton legény vándorbotja egyedüli útitársa,
23 XIII |              hajú medikus, aki híres legény volt a maga idejében minden
24 XXIII|             nyakába Dezsőnek; Márton legény pedig odasomfordált Loránd
25 XXIII|          előadva köpenye alól Márton legény vándorbotját, melynek szép
26 XXIII| ezüstfogantyú volt az, aminek Márton legény olyan nagyon örült. Vitte
27 XXVI |            mit kell csinálni, hogy a legény úgy meg legyen babonázva,