Fezejet
1 I | e szívtépő kínok között folyvást nevetni kényszeríti.~Megnyugodtam
2 I | gyűrődve, azt megigazította, és folyvást olyan szomorúan nézett reám.~–
3 I | Mikor aztán sokáig sírt, és folyvást átölelve tartott, egyszer
4 I | álltunk.~Nem nézett ránk, folyvást a lámpa fényébe mélyedt
5 I | ezentúl oly nyugodtan beszélt folyvást, mintha csak egy idegen
6 II | emeletbe; engemet pedig folyvást a fejemnél fogva tartott,
7 II | lépcsők fokait.~Én pedig folyvást arra gondoltam: no most
8 IV | a protokollumot!~Eközben folyvást fogta a végrehajtó hatalom
9 IV | esküdt úr gömbölyű orcája folyvást nyugalmasan mosolygott hosszú
10 V | hogy libegnek mellette folyvást, hogy ugrálnak át a feje
11 X | kicsavargatni az igazságot.~Azzal folyvást sietve vitt magával a Duna-parton
12 X | miközben meredt szemeivel folyvást rám nézett.~– Én biz azt
13 XI | helyeslőleg inte fejével, s folyvást Fánnyra nézett.~– Fánny
14 XI | Kedves fiam. – Így suttogott folyvást hozzám.~Nem mertem elérzékenyülni.~–
15 XI | egyenkint jöttek ki hozzám, ki folyvást az ajtófélen álltam, s ott
16 XII | maga elé, a pisztollyal folyvást fenyegetve a sikoltozót,
17 XII | ismét a rabló. Loránd pedig folyvást a fejének szegzett pisztoly
18 XIII | végigolvasá a levelet; én folyvást arcára figyeltem, míg olvasott.
19 XIV | elszokott régen.~Topándy házánál folyvást megvolt a régi házirend;
20 XIV | tréfált, kacagott – mindig és folyvást a finom nevelésű jövevény
21 XV | ismét átnézett. A leány folyvást imádkozott. Mikor szemeit
22 XVI | zárkózott. És az a karikagyűrű folyvást ott az ujján. Ha ez a bűvzár
23 XVI | megcsókolá, mialatt szemeit folyvást kérdőleg szegezé azon karikagyűrűre,
24 XXII | Sárvölgyivel szemközt ült le, ki folyvást nem bírta róla szemeit levenni.~–
25 XXII | megigézett, most is ülve marad, s folyvást Dezső arcán függ tekintete.
26 XXVI | mellékletül, sub stria.~– Bátyám folyvást tréfának veszi ezt a dolgot.~–
27 XXVIII| vissza a hegyes késtől: folyvást kétségbeesetten küzdve a
|