Fezejet

 1 I    |      kitalálni. Mikor aztán az ég lassankint a tűzvörösből
 2 I    |  átmérhetlen irgalomban bízni; ég csapásaiban megnyugodni…
 3 II   |   maradtunk, mert itt este nem ég a lépcsőn lámpás, csak egy
 4 IV   | kocsira ülhetünk.~– Az álom az ég adománya – monda a kegyes
 5 IV   |        nyelvedre akad, hisz az ég téged is penitenciának rendele
 6 IX   |     szeretnek a nők; tietek az ég minden derült napja.~Óh,
 7 X    | berohantunk hozzá.~– Nos, hol „ég”? – Ez volt az első szava
 8 X    |      fecskendezd, mert nem ott ég, hanem a hátad ég mindjárt,
 9 X    |      nem ott ég, hanem a hátad ég mindjárt, ha rám nem hallgatsz.
10 X    |     van egy kis szoba. Gyertya ég az ablakban. Ott van az
11 X    |        mint az alkonyi viharos ég felhői.~– Volt-e kezedben
12 X    |         jó oltalom a csillagos ég!~A hideg is kényszerített
13 XII  |    kocsis mellé, s a csillagos ég derűje mellett az öt paripa
14 XII  | világítást ad. Mikor cukornemű ég a borszeszben, sírfény dereng
15 XIII |       ha a nagy távcsöveken az ég csodáit óra hosszat elnézegetheté.~
16 XIII |     hogy hallja meg azt a néma ég is és a bámuló hold és a
17 XIII |        kezét dörzsöli, szemeit ég felé forgatja, s azt mondja: „
18 XV   |    asztalhoz, melyen a gyertya ég. Fehér hálóköntösben van,
19 XVII |       elhagyatott árvámnak. Az ég meg fogja jutalmazni érte.~–
20 XVII |        fölkérni, hogy midőn az ég felhozza azt a boldog napot,
21 XVII |     tudni tenni. Ha azonban az ég napjának nem úgy tetszik
22 XVII |       szorítá Topándy kezét, s ég felé forgatott szemekkel
23 XVIII|      utoléri az utasokat, s az ég millió fénye feltűnik, elsőrendű
24 XIX  |      rettentő magányban, ha az ég egy oltalmazó nemtőt nem
25 XX   |         de énvégettem; – ha az ég egy nemtőt nem rendelt volna
26 XXVI |     vele. Érezte, hogy valóban ég az arca. A nyílt tűzhelyhez
27 XXVII|      iszonyú távol a csillagos ég, ki hallja meg azt ott?~