Fezejet
1 I | Ne kínozz ezzel a nevető arccal! Én azután még jobban megijedtem,
2 I | gyermeknek.~Azzal levágta magát arccal a földre, és sírt.~Loránd
3 I | sajnálatát rejteni nem tudó arccal mondá neki, hogy parancsa
4 II | zavarba jött.~Fánny követelő arccal lépett eléje, egyik kezét
5 II | süteményt, mit a jó fiú elégült arccal bocsáta természetes útjára,
6 II | ehelyett szigorú, vallató arccal fordult Henrik felé.~– No
7 II | hajjal, simára borotvált arccal s oly vékony, mézédes hanggal,
8 VIII | pedig diadaltól ragyogó arccal sietett őt átölelni.~– Nos
9 VIII | micsodára – kérdezé az enyelgő arccal.~– Olyan táncra, ahol az
10 XI | voltam rá, vajon milyen arccal fogad bennünket. Sokat tudtam
11 XII | Loránd karját, s rémült arccal sikolta:~– Ne ölje meg!
12 XIII | Loránd pedig a legkomolyabb arccal válaszolá, hogy legszükségesebb
13 XIII | hozzá nyájas, békeajánló arccal. Én nyújtottam neki előbb
14 XIII | rá – szólt hozzám jámbor arccal –, hogy az az ember, ki
15 XIII | farizeus, meglepetést mutató arccal. – Nem tudnál felőle semmit?
16 XIII | életét. Hideg, mosolygó arccal használja fel a pokoli hatalmat,
17 XV | Cipra, lángvörösre gyulladt arccal. – Csak sokat tréfálózzanak
18 XVI | ezentúl, e helyzetben, ez arccal, e név alatt? Nem született-e
19 XVI | utazás áll – kezdé komoly arccal magyarázni a cigányleány. –
20 XX | ha nem kap; s igen komoly arccal igen komoly frázisokat mond;
21 XX | Dezső – kiálta eliszonyodott arccal az én kedvesem. – Ez a kéz
22 XXI | belehalhat abba.~Cipra baljóslatú arccal távozott, ezt mondva. Az
23 XXII | Dezső ez indulat hevítette arccal még egyszer oly szép fiú
24 XXV | Melanie és Bálnokházyné hevült arccal lejtettek a vígan mulató
25 XXVIII| harmadik oldalra fordult arccal.~Onnan hárman jöttek az
26 XXX | szólt boldogságtól sugárzó arccal.~Az ateista félrefordítá
27 XXX | hiszek! – szólt felmagasztult arccal, fölemelkedve helyéről,
|