Fezejet

 1 I    |      Ebben az évben építettük e szomorú házat. Jób volt benne az
 2 I    |          s megkezdték vele azon szomorú áldozatok sorát, akikre
 3 I    |      bánatára, kiket itthagynak szomorú halálukon kesergeni, hogy
 4 I    |         míg én nem híttalak?”~E szomorú ház homlokára hiába volt
 5 I    | ereklyéül tartogatta magánál, s szomorú tréfával mondá, hogy ez
 6 I    |  tudjátok, hogy mit jelent ez a szomorú ház, aminek ajtaját egy-egy
 7 II   |          s most ott gunnyaszt a szomorú borókaágak között, mik sírboltjára
 8 III  |        elfoglalni ment, maga is szomorú volt. Nekem úgy tetszett,
 9 IV   |       komoly színezetre válni e szomorú jelenés.~– Legelsőbben is
10 VIII |           a menedéket az elől a szomorú ház hálószobája elől, melynek
11 IX   |   szenvedniök azoknak, kikről e szomorú hagyomány rá maradt, míg
12 XIII |    kezdett elfásulni, hogy minő szomorú kötelezettség áll előtte
13 XIII |    azzal az ámítással, hogy sok szomorú ember van a világon, akinek
14 XIII |        barátunk (barátunk!) ily szomorú véget ért; bizonyosan családi
15 XVI  |         Miért kegyed örökké oly szomorú? Hová repülnek ezek az örök
16 XVI  |         az asztalon kártyáit, s szomorú diadallal mutatott a képletre:~–
17 XXI  |        hogy lehetne ezt a másik szomorú lényt megvigasztalni, –
18 XXI  |         nem találták ki soha.~E szomorú mélázásból Topándy megérkezte
19 XXIII|        előtt elhallgatnia olyan szomorú joga volt.~Nem is sejtheté
20 XXIII| patakhoz, a patak partján épült szomorú házhoz.~A kripta ajtaját
21 XXX  |         amikor meghalok – szólt szomorú szemrehányással a leány. –
22 XXXI |   földet.~Topándy maga látott a szomorú intézkedések után.~Loránddal
23 XXXI |  Teljesüljön ez a kívánsága!~Ez szomorú meglepetés lesz az anyának,
24 XXXI |        menyasszonya semmit, ami szomorú gondokra emlékeztet. El
25 XXXI |      éjszaka volt, és az nagyon szomorú várakozás volt. A szél zúgott
26 XXXII|     fölött.~Hogy tekintgetett e szomorú zizegő hangon fütyülő hírnökei