Fezejet
1 I | egy kis gömbölyű épület, melynek cifra vasajtaját én sohasem
2 I | megátkozza a túlvilágot, melynek küszöbén állunk, s őrült
3 I | család ivadékai vagytok, melynek minden tagja öngyilkosul
4 II | ahhoz a magányos házhoz, melynek ajtaját újra keresztülszövi
5 II | háza; elöl nyitott bolttal, melynek táblájára békeszerető arany
6 II | nekivetemedve, egy könyvből, melynek minden lapja fel volt kunkorodva
7 II | melódiátlan Gassenhauerre, melynek refrénje az volt: „Ó jé,
8 IV | család környezete körül, melynek eseményeiről beszélünk.~
9 IV | elő olyan, mint a szén, melynek fele még izzó parázs.~Szolgabíró
10 V | szétszakadt báránybőr bundának, melynek hiányzó darabja „valahol”
11 VIII | szomorú ház hálószobája elől, melynek homlokán minden emberöltő-időn
12 X | volt egy üres sereskorsó, melynek szűk torkába egy égő gyertya
13 XIII | búzakalászos temetővel; melynek közepéből az élet boldog
14 XIII | áll a kripta ajtaja előtt, melynek titkát annyiszor kísérté
15 XIV | elékteleníteni! Ezt a sűrű hajsátort, melynek villanyos tömkelegébe ha
16 XVI | családi sírbolt falaiban is, melynek üregében öreganyja oly rettentő
17 XX | utolsó rémséges jelenetet, melynek minden szavát hallani lehetett,
18 XXII | mint egy szép Medúza-fő, melynek kígyói önarca felé fordultak
19 XXIII| Márton legény vándorbotját, melynek szép ezüstfogantyút csináltatott
20 XXV | címere. Az ötödik pedig, melynek középen kell lenni, Topándy
21 XXVII| vétket elkövetni menne, melynek az álmatlan éjszakát kell
22 XXIX | becsukták egy sötét kamarába, melynek csak egy szűk, arasznyi
23 XXIX | néha-néha szól közbe egy lövés, melynek villanása nem látszik az
24 XXX | egy egész palotaosztály, melynek fényes termein elvakul a
25 XXXI | Topándy írt anyjához, s melynek pecsétjével saját élete
26 XXXII| fűszál.~Egy élettörténet, melynek ezernyi ezer aszú fűszál
|