Fezejet
1 I | pihenjünk meg. Leültünk egymás mellé egy levágott faderékra.~
2 I | kezeinket, s odavont maga mellé a kőlépcsőre.~– Ti egy szerencsétlen
3 II | felkelt, s kényszerített maga mellé leülnöm, hogy alig fértünk
4 II | csapja a papirost, a füle mellé a kalanust, úgy megy a pékeket
5 IV | szolgáljon egy fiatal hölgy éneke mellé, ki mintha zongora mellett
6 IV | mit az alvó gyermek maga mellé fektet vánkosára, hogy angyalokkal
7 IV | letette a kanalat a tányéra mellé, s azt mondta, hogy nem
8 VIII | bizalmasan bocsátkozék le neje mellé a pamlagra.~– Miattam eloszolhatik.~–
9 X | hintóba, Mártont felvette maga mellé a bakra, s hajtott lóhalálában
10 X | meglehet.~Azzal leült az asztal mellé, s arcát két tenyerébe fektetve,
11 XI | Anyám le is ült az asztal mellé, ahová vezették, és ott
12 XII | aztán utolérte, odarúgtatott mellé.~– Szervusz, diák!~Loránd
13 XII | Felkapaszkodott hát a kocsis mellé, s a csillagos ég derűje
14 XIV | lehajolt egyetlen útibőröndje mellé, s azt felnyitva, kiszedegeté
15 XVI | jelent. A bús-leány a kutya mellé jutott. – Vigyázzon magára,
16 XVI | hogy amint a kártyák egymás mellé jutottak, Cipra arca egyszerre
17 XX | asztalfőre ülnöm Loránd mellé. Balról Loránd mellett ült
18 XXII | áldással halmozott termete mellé azon igen méltánylandó hajlama
19 XXIII | pedig odasomfordált Loránd mellé, s könyökével megtaszítva,
20 XXV | ajtaját, a gyertyát maga mellé helyezve a székre.~A rabló
21 XXV | letette a pisztolyt maga mellé, s kimarkolt egy csomó tallért.~–
22 XXVIII| sebesülten rogyott le az oszlopok mellé.~A két lövés, a háta mögött
23 XXIX | cigányasszony volt ott; a fal mellé lapulva jött észrevétlenül
24 XXX | Foglald imádba az én nevem mellé hű kedvesem nevét is, Ciprát.~
25 XXXI | ápolására, az öreg átölelte a mellé térdelő ifjú nyakát.~– Te
26 XXXI | Toljátok székemet Cipra mellé! Hadd tanuljam meg tőle,
|