Fezejet

501 XIII  |                   folytassam én tovább, s én is tudom egy nemét a párharcnak,
502 XIII  |                mikor ezeket elmondá.~– És én oly bolond voltam, hogy
503 XIV   |              egymáshoz, elvitte az ördög. Én ugyan nem hiszem, hogy volna
504 XIV   |                  egy félbolond rokona (az én vagyok); jó lesz egyenesen
505 XIV   |             beállani hozzá princesznek. – Én egészen helyeslem a húgomasszony
506 XIV   |                 fog üthetni. Még akkor is én foglak védelmezni.~Cipra
507 XIV   |                 tetszeni. Óh, előre látom én azt. Amint be fogja tenni
508 XIV   |             bizalmas lanyhasággal. – Majd én fölcicomázom, legyen még
509 XIV   |             kisasszonynak! Üljön le, majd én felbodorítom a haját!~Lorándnak
510 XIV   |              eleinte, kedves Ciprim, mert én oly ügyetlen vagyok. Most
511 XIV   |                   nyájasság egyszerre? Ha én, lelkem, annyit néznék egy
512 XIV   |                  lenni.~– Hát sokat nézek én erre a leányra? – kérdé
513 XIV   |               hangulattal.~– Valahányszor én önre nézek.~– Ez szemrehányás
514 XV    |                   az a másik, azért mégis én vagyok az igazi; ezt érzem,
515 XV    |              fájdalmában. Ez tud repülni, én pedig csak a földön csúszok!~
516 XV    |                  Melanie bámulva. – Lásd, én nem félek. Jó lesz, ha kijövök
517 XV    |                   Cipra. – Te feküdjél az én ágyamba!~– Hát te magad?~–
518 XV    |                ágyamba!~– Hát te magad?~– Én? – kérdezé szilaj tekintettel
519 XV    |             ágyamba – biztatá őt Cipra. – Én itt hálok a földön. Tudod,
520 XV    |               szemébe, azt mondá:~– Uram! Én nem élhetek így tovább.
521 XV    |                   nem élhetek így tovább. Én elölöm magamat. Tanítson
522 XV    | mézeskalács-szentekkel? Hát lévita vagyok én, barát vagyok én, hogy rajtam
523 XV    |                   vagyok én, barát vagyok én, hogy rajtam keresed az
524 XV    |                   szégyenkedik előtte; de én vágyom eléje! Engem tanítson
525 XV    |           tanítson imádságra!~– Nem tudok én egyebet, rózsám, mint a
526 XVI   |                élő titok rám nézve többé. Én annak, akihez e titok fűzött,
527 XVI   |                igen halavány. Jőjön, majd én mondok magának szerencsét.~–
528 XVI   |               Szerencsét?~– No igen: majd én magának kártyát vetek. Tudja:~„
529 XVI   |                  Jöjj, játszd el nekem az én kedves nótámat a cimbalmon!
530 XVI   |              kérdé Melanie.~– Nem játszom én ezen többet.~– Miért ne
531 XVII  |                  meg kezét.~– Igen, igen! Én ráismertem önre annyi idő
532 XVII  |                ide? Hogy találom itten?~– Én itt ispán vagyok Topándy
533 XVII  |                 Azóta mindig? Éppen, mint én: én is azóta hatodik nevem
534 XVII  |                   mindig? Éppen, mint én: én is azóta hatodik nevem alatt
535 XVII  |                   lett! Milyen angyal! Az én kedves, egyetlen, imádott
536 XVII  |                  imádott Melániám! Akiért én mindennap imádkoztam, akiről
537 XVII  |                 nyugodt humorral:~– Az az én leányom; és még hajadon.~–
538 XVII  |                Bocsánat ügyetlenségemért; én bizony azt hittem, hogy
539 XVII  |             szórakás szerint, így felel: „Én.” – „Voltam.” „Ma.” – „Ott”,
540 XVII  |                   ott lehessen mellettem. Én ugyan sokkal illendőbbnek
541 XVII  |                napja úgy fog sütni, ahogy én óhajtom, ez az istentelen
542 XVII  |                  úgy tetszik sütni, ahogy én gondolom, akkor áldást,
543 XVII  |            mindent, ami pénzbe nem kerül, én is, quantum satis, amennyi
544 XVIII |                   hírlapokat olvasunk; de én szeretek itt maradni, s
545 XVIII |                gondoltam, hogy ma délután én is elmegyek veled Szolnokra.
546 XVIII |                agyában. „Ha ezt az embert én innen most kirugdalom, ahogy
547 XVIII |              ismertem volna rád! Csakhogy én azt képzeltem magamban,
548 XVIII |                  papokat. No iszen, tudok én neki annyi anekdotát a papokról,
549 XVIII |                  a szája a nevetéstől, ha én rákezdem.~– Az persze magától
550 XVIII |               legalább azt a pofont, amit én nem adhatok neked, megkaphatod ,
551 XVIII |                   szólsz Bálnokházynéhoz? Én úgy találom, hogy most is
552 XVIII |                Melanie sokkal szebb, mint én – szólt szemeit lesütve,
553 XVIII |                 azt gondolá magában:~(„Ha én most téged nyakadnál fogva
554 XVIII |                   megérdemelnéd, és az az én lelkemnek jól fogna esni;
555 XVIII |             dáridót csapunk Szolnokban az én újjászületésem ünnepélyére.
556 XIX   |               nőről, ha semmi híre sincs. Én még hozzáteszem: legjobb
557 XIX   |                  lett, – és még mindig az én helyemet foglalta el.~Mennyire
558 XIX   |                   Óh, mennyit köszönhetek én Fánnynak!~Anyám arcának
559 XIX   |         csereleány volt a háznál.~S mikor én Pozsonyból eljöttem, Frommék
560 XIX   |                   ők is vele mennek.~– Az én kedvemért? Azért, hogy én
561 XIX   |                 én kedvemért? Azért, hogy én mulassak, ti is odajönnétek
562 XIX   |              mindannyian. Tudta ő, tudtam én, tudták az ő szülői és az
563 XIX   |                 amit tudtunk.~Mikor aztán én elvégeztem a pálya előkészületeit,
564 XIX   |              Akkor el kell ismerned, hogy én még derekabb fiú vagyok;
565 XIX   |                 derekabb fiú vagyok; mert én már nyolc esztendeje szolgálok –
566 XIX   |              várnod.~– Miért? – kérdeztem én tőle neheztelve.~– Miért? –
567 XIX   |               időnk lesz boldognak lenni. Én várok, s e várásban nekem
568 XIX   |                   hosszas titkolózás, azt én nem értem; titkaitokba sohasem
569 XIX   |                 míg le nem szakad rólunk.~Én megszorítám a kedves lyán
570 XIX   |                   komoly is tudott lenni.~Én még egy merész kísérletet
571 XIX   |              napok letelnek…~…Óh, Loránd! Én teérted két évet adtam oda
572 XX    |               maradjanak szobájukban, míg én beszéltem Loránddal.~Megfogadták,
573 XX    |              fogadó egyik szobájában, míg én egész álló nap az udvaron
574 XX    |                   de hát legyen mulatság! Én a mulató embereket is szeretem.~
575 XX    |                Hol van Loránd? – kérdezém én tőle. – Nem jött el?~– Más
576 XX    |          állítottak elém, mint amilyennek én szoktam Lorándot albumomba
577 XX    |           lerajzolni képzelet után, ahogy én hittem őt magam előtt látni,
578 XX    |              képhez sem hasonlított, amit én rajzoltam.~Izmos, erős,
579 XX    |             megtollasodtál! Mi a mennykő? Én azt hittem, hogy most is
580 XX    |                fejjel magasabb vagy, mint én. Még megérem, hogy meg is
581 XX    |               velem éreztetni, hogy ámbár én már férfi vagyok, azért
582 XX    |               mégis bátyám.~Jó, jó.~Hanem én azért karonfogtam, s félrevontam
583 XX    |              Loránd.~– Ejh, mit tudod te? Én nagyon garázda vagyok, mikor
584 XX    |                   kiszámításában, hát még én majd tökéletesítem az asztronómiai
585 XX    |             tehetsz velem, amit akarsz.~– Én nagyon rossznak találtam
586 XX    |                    mert az anyám itt van. Én sem tehetem, hogy fancsali
587 XX    |                  leszünk mindnyájan ázva. Én ha győzöm is a bort, de
588 XX    |             azután lett olyan lárma, hogy én most sem tudom, ki miről
589 XX    |              beszélgetést kezdjen, s hogy én olyankor mindig a hozzám
590 XX    |              mellett ült Topándy, jobbról én, mellettem Gyáli Pepi.~–
591 XX    |                  Nem, bátyám, tudod, hogy én sohasem iszom bort.~– Sohasem?
592 XX    |               Sohasem? Még ma sem? Még az én egészségemért sem? Mi?~Ránéztem.
593 XX    |                    Hallod-e ezt, Pépó? Az én öcsém megállja, hogy nem
594 XX    |                magáét, azt mondja: „Tudok én annál sokkal jobbat”, s
595 XX    |                 csak tedd meg te elébb!~– Én megteszem, de te nem fogod
596 XX    |                utánam tenni.~– Ha te meg, én is meg. De én meg azt hiszem,
597 XX    |                  Ha te meg, én is meg. De én meg azt hiszem, hogy te
598 XX    |             asztalra egy-egy százpengőst.~Én is a tárcámba nyúltam, s
599 XX    |               verítékcseppek gyöngyöztek.~Én csendesen odatettem kezemet
600 XX    |                húztok ezúttal – folytatám én csendes hangon –, ne mulasszátok
601 XX    |             bennmaradtat is a kandallóba, én azonban ahelyett a táncrendet
602 XX    |               fagyott tekintetével.~Pedig én nem fenyegettem őt. Én tréfásan
603 XX    |              Pedig én nem fenyegettem őt. Én tréfásan enyelegtem vele
604 XX    |                  tréfásan enyelegtem vele Én mosolyogva terjesztém ki
605 XX    |                 történjék itt most.~Hanem én… én nem voltam ittas; nem
606 XX    |             történjék itt most.~Hanem én… én nem voltam ittas; nem kellett
607 XX    |                   a nyomorult cickányt.~– Én nem vagyok ittas! Én nem
608 XX    |                      Én nem vagyok ittas! Én nem ittam bort soha, tudod
609 XX    |             evickélt, mint egy denevér. – Én leszek az hát, aki ezt az
610 XX    |            hátulról ütésre emelt öklömet, én odatekintettem, s – karom
611 XX    |                   eliszonyodott arccal az én kedvesem. – Ez a kéz az
612 XX    |                végigrettegték, s mikor az én dühkiáltásomat hallák, nem
613 XX    |                   lábnyomaik alatt:~– Óh, én drágáim! Óh, én szeretteim!~
614 XX    |              alatt:~– Óh, én drágáim! Óh, én szeretteim!~
615 XXI   |                  szólt Loránd öccséhez –, én még egy kalandos tréfát
616 XXI   |              előre nevetett a hatásnak.~– Én nem fogok most veletek menni
617 XXI   |                oda ne adják; hanem még az én áldásom hátra van, öreg;
618 XXI   |                  te ó-testamentomodnak az én szívem evangéliumához?~–
619 XXI   |              Halljad tehát ultimátumomat. Én nem adom beleegyezésemet
620 XXI   |           boldogsága vár reá. Lankadombig én hajtom a lovakat, Lankadombrul
621 XXI   |                  elpirulva. – Tudja, hogy én a cselédek ételéből szoktam
622 XXI   |                 követelhet hűséget tőlem. Én Tátray Bálintot meg fogom
623 XXI   |                  a bocsánaton? Vádoltam-e én őt a gyűrű birtokáért, amit
624 XXI   |                 kitől tudhatja ő, hogy az én bűnöm nagyobb volt-e a vízbe
625 XXI   |                mielőtt kezembe veszem.~És én mégsem fogom őt soha gyűlölhetni!
626 XXI   |                 Szívembe döfte a tőrt, és én csak a csókra emlékezem,
627 XXI   |                 még mindig védi. – Lássa: én ilyen bolond vagyok. De
628 XXII  |             hevenyészni. Fogadom, hogy ha én előadom az esetet, ők maguk
629 XXII  |                   a szép szemektől féltem én magukat – szólt Cipra csintalan
630 XXII  |              másik babonamondására meg az én fánkom mind úgy összezsugorodik
631 XXII  |                   csak megérkezett volna. Én mindent akár újból kezdjek
632 XXII  |          kisasszony, aki várat magára. Ha én ilyen szép kisasszony vőlegénye
633 XXII  |                   meg kell vallanom, hogy én vagyok.~– Ön-e? – csodálkozék
634 XXII  |                   mai napig kihatottak, s én nagyon kérem nagysádtokat,
635 XXII  |                    S mi történt azután?~– Én valóban csak ma éjjel óta
636 XXII  |                hogy húzzam ki az egyiket. Én kihúztam, és Loránd nevét
637 XXII  |                bebizonyítani?~– Úgy, hogy én nem vetettem a tűzbe azt
638 XXII  |           történetét gyilkosának.~– Ekkor én egyik kezemmel megfogtam
639 XXII  |              tanácsolá neki, hogy fusson. Én utolértem, torkon ragadtam…~
640 XXII  |                nem tud arról semmit, amit én neked beszéltem?~– Éppen
641 XXII  |                    a bosszúra elég vagyok én magam, s hozzá tetőtől talpig
642 XXIII |                    pattogott rá Loránd. – Én a terminust nem az egzekúcióra
643 XXIII |                  ki, hanem a levátára. Az én incattusom elébb van megidézve,
644 XXIII |                   a sokféle fórumon, mint én az enyimet. A te szívügyed
645 XXIII |                 Óh, milyen boldog vagyok, én istenem! – s aztán, mintha
646 XXIII |                 mint kenyeret produkálni: én vagyok a paraszt, te a pék;
647 XXIII |               vagyok a paraszt, te a pék; én cséplem a búzát, te megsütöd
648 XXIII |                   cseléd örült, vidult.~– Én most sietek odább – szólt
649 XXIV  |                 jó. De ezen fordul meg az én fátumom is; azért csak hallgass
650 XXIV  |                  bosszúságot tehetni. Hát én meg azt mondtam rá, hogy:
651 XXIV  |               kirúgnak! Ők tudják, miért. Én nem rontom a gusztusukat.~
652 XXIV  |                 mind összecsődítette; még én is kaptam kőnyomatú meghívójegyet
653 XXIV  |                hogy mi lesz itt mindjárt. Én is kiültem a tornácra, és
654 XXIV  |                Bátyám azt hiszi tán, hogy én mindezt meg fogom írni valamely
655 XXIV  |           titulálás nélkül a sovány úr.~– Én vagyok – szól az, bosszús
656 XXIV  |                   mer engem megtámadni?~– Én Daruszegi Miklós főszolgabíró
657 XXIV  |                fején maradt közbámulatra.~Én igazán megsajnáltam szegényeket!
658 XXIV  |                láttára! Csak már legalább én ne láttam volna! Hogy lehetne
659 XXIV  |                Igyál te is!~– Nem ihatnám én, bátyám – szólt Loránd más
660 XXIV  |            szerelmére, és az Sárvölgyi.~– Én elhiszem, hogy ez mind tréfa
661 XXIV  |                jön hozzám, s azt mondja: „Én hibáztam!”, még mindig tárt
662 XXIV  |      befertőztetnie azt az érzést, amivel én gondoskodtam róla. – Óh,
663 XXIV  |                   aztán az a bolond, amit én elkövettem. Azt mondtam: „
664 XXIV  |             tréfáltok, hát hadd tréfáljak én is!” A házam éppen tele
665 XXIV  |                lakodalmat tartatok odaát, én is azt fogok tartani itt.
666 XXIV  |            Melanie húgom esküvőre mentek, én az udvaromban e két állat
667 XXIV  |                  Ez bolond gondolat volt, én magam is elismerem – folytatá
668 XXIV  |             rászolgáltam, kiállom. Tudtam én azt akkor is, amikor ez
669 XXIV  |                  voltál akkor itten.~– És én sajnálom, hogy nem voltam
670 XXIV  |           beszéljünk másról! Azalatt, míg én ülni fogok, te átveszed
671 XXIV  |                Nem tudhatod te azt, amire én gondolok.~– Cipra…~– Nem
672 XXIV  |                 búsult rajta valaha? Ebbe én nem szólok bele. Aki elismeri
673 XXIV  |                   Azt mondja-e az egyik: „Én, ménszamár, veled akarok
674 XXIV  |                  szamárvemhe!” vagy azt: „Én, férfi, istened akarok lenni,
675 XXIV  |           rablóbandának, aminek működését én rég ideje nagy figyelemmel
676 XXIV  |                szalonnát, kenyeret kérni; én is elégszer találkoztam
677 XXIV  |               többet tudhatna erről, mint én, ha beszélni akarna. Az
678 XXIV  |                   kazalt megközelíteni.~– Én sokszor akartam odamenni,
679 XXV   |                átfogva tartja fogaival. – Én vagyok a Kandúr, a megveszekedett
680 XXV   |             Láttál-e már veszett kandúrt? Én az vagyok! Hát nem ismersz
681 XXV   |                 bajod velem? Mit vétettem én neked? Miért támadsz meg
682 XXV   |                  nem raboltál-e ki, he?~– Én raboltalak ki? Legyen eszed!
683 XXV   |                    Miért gyújtottam volna én fel?~– Azért, mert más senki
684 XXV   |               senki sem tudhatta, hogy az én pénzem oda van eldugva.
685 XXV   |           bankóért egy aranyat. Mit tudom én, melyik mennyit érhetett.
686 XXV   |                 érhetett. Te tudtad, hogy én pénzt gyűjtök. Te tudtad,
687 XXV   |             szóhoz jutnom! A pénzedet nem én vittem el; a kazalt nem
688 XXV   |                   vittem el; a kazalt nem én gyújtottam fel.~– Hát ki?~–
689 XXV   |                  volt mind a kettőnél; de én egy lövést sem hallottam,
690 XXV   |               fogas vadállatok.~– Mit? Ha én akarom, egész csapatom van.
691 XXV   |                hogy ki az a Kandúr!~– Óh, én jól ismerlek, hogy ki vagy,
692 XXV   |                    ahogy védhetted. Azért én mindig is pártfogód voltam,
693 XXV   |             mérgesen a rabló. – Nem bánom én, akármi vagyok is. Zsivány
694 XXV   |              hazudd majd ki a két szemét. Én zsivány voltam, öltem, raboltam, –
695 XXV   |                      Bomolj meg! Bánom is én. Terád éppen úgy hallgat
696 XXV   |              haragos, Kandúr; tudod, hogy én nagyon szeretlek. Én nem
697 XXV   |                 hogy én nagyon szeretlek. Én nem vetettelek meg, mint
698 XXV   |                vagy. Hanem hát lásd, hogy én neked igazat mondok! Tartsd
699 XXV   |               láthatod, hogy pénzedet nem én raboltam el; mert ha én
700 XXV   |                   én raboltam el; mert ha én tettem volna azt: most keresztüllőttem
701 XXV   |                  lehetsz felőle, hogy nem én, hanem azok odaát vitték
702 XXV   |              eregettek el az utcán, mikor én azon jártam, hogy megmarjanak.
703 XXV   |                  azt hiszi, hogy akkor az én feleségemet is odaviheti
704 XXV   |                 és megrontja.~– Megrontom én az ő fejét!~– Mit akarsz
705 XXV   |               csinál a Kandúr. Megtalálom én, akit keresek.~– Még egyet
706 XXV   |                  Óh, ne félj attól! Tudom én, hogyan kell valakinek szegeket
707 XXV   |                  Hallgass rám! Tedd, amit én mondok! Ne sokat kutasd
708 XXV   |                    Ha meg nem találod is: én kétannyit adok neked. Amennyit
709 XXV   |                 ez az ötpecsétes levél az én kezembe kerülhetne, s az
710 XXV   |               akkor, tudod-e, mit érne az én kezemben az a kis papiros?~–
711 XXVI  |                 fogsz utánam epedni, mint én epedek teutánad: – kedvesem.”~„
712 XXVI  |               fogsz álmodni felőlem, mint én tefelőled: – kedvesem.”~„
713 XXVI  |                 engem: – kedvesem.”~„S ha én egy szálát hajamnak gyolcsruhád
714 XXVI  |                 ujjamon, te lész akkor az én halálom oka: – kedvesem.”~
715 XXVI  |        nagyságolsz engem? Nem látod, hogy én is cseléd vagyok, sütök,
716 XXVI  |               hunyorgott.~– Dehogy vagyok én ostoba; dehogy rossz az
717 XXVI  |                   ostoba; dehogy rossz az én szemem. Kiismerem én a vadgalambot
718 XXVI  |                   az én szemem. Kiismerem én a vadgalambot a szelíd közül.
719 XXVI  |                sok asszony szemébe néztem én már: tudom, milyen az egyik,
720 XXVI  |                leány azt mondja tréfából: én már asszony vagyok, elpirul
721 XXVI  |      Odafurakodott hozzá.~– Mást is látok én még, szép kisasszony. Amely
722 XXVI  |                   ha megfogózott.~– Pedig én igen jó szert tudok ám,
723 XXVI  |                engem, vagy ne szeretnélek én se téged!” „Vagy hideg volnál,
724 XXVI  |                  nem szólítasz meg engem, én szólítlak meg téged; ha
725 XXVI  |                   nem kérdezed meg tőlem, én fogok a szemedbe nézni,
726 XXVI  |              igazán!”~„Hiszen nem kívánom én tőled, hogy hozd le nekem
727 XXVI  |                  el rajtam igézést; pedig én volnék a boszorkány fajzata.”~„
728 XXVI  |           boszorkány fajzata.”~„Nem tudok én semmit, nem vagyok én varázsló,
729 XXVI  |               tudok én semmit, nem vagyok én varázsló, nincs az én szememnek
730 XXVI  |              vagyok én varázsló, nincs az én szememnek semmi hatalma.”~„
731 XXVI  |             szememnek semmi hatalma.”~„Ha én egyszer megszólalok, megölöm
732 XXVI  |              komolyabb dolgokról!~– Éppen én is azért jöttem, hogy egy
733 XXVI  |            szólani.~– No, csak ki vele!~– Én nőül veszem Ciprát.~Topándy
734 XXVI  |            végeznetek, tegyétek úgy, hogy én ne lássam! S mikor tudatod
735 XXVI  |           ellenezné e házasságot?~– Arról én felelek.~– De mégis, lehetséges,
736 XXVI  |                bánata volt miattam.~– Azt én is tudom.~– Ő azt nekem
737 XXVI  |             szeret, mint másik fiát.~– És én őt jobban szeretem, mint
738 XXVI  |              Anyám, szakíts ki szívedből, én nőmmel bujdosom tova”.~Topándy
739 XXVII |                   tenni, az legjobb lesz. Én kicsináltam az útját; azt
740 XXVII |          önelégült vigyorgással.~– Hiszen én is ott leszek – folytatá
741 XXVII |          mentegetőzéssel az utolsó ivó.~– Én nem is iszom ma pálinkát.
742 XXVII |                   parancsolni! Majd iszom én mást, ha vége lesz.~Most
743 XXVII |           megmondom neki, hogy ki vagyok. Én vagyok a Kandúr, a veszett
744 XXVIII|                    Menjen innen: különben én is felugrom, és elvánszorgok
745 XXVIII|                   mind a négy ajtón. Majd én beleszólok a rátóti furulyával
746 XXVIII|             kettőnknek a bőre a testéről; én felveszem a tiedet, te felveszed
747 XXIX  |                apja lelkéért sem adom! Az én bejáró tarka kocámat, aminek
748 XXIX  |                   kocámat, aminek a fülét én csipkéztem ki, hogy száz
749 XXIX  |                  közül is megismerjem; az én kis kezes malacomat, akit
750 XXIX  |                 kis kezes malacomat, akit én neveltem fel tejen, kenyérmorzsán,
751 XXIX  |                  oda nem adom!~– Elég, ha én odaadom – szólt szúrósan
752 XXIX  |             nagyobb, se másik; nem vagyok én se kupec, se csiszár! Nekem
753 XXIX  |              csordáért nem adom oda, akit én tejen meg kenyérmorzsán
754 XXIX  |              sejtve veszedelmét.~– De isz én ugyan meg nem fogom! – pattogott
755 XXIX  |                   ne öld! Ne ríkasd, amíg én hallom! – kiáltott dühtől
756 XXIX  |                     Te vagy az, Borcsa?~– Én hát; látja kee, ha szeme
757 XXIX  |                  bizony. Az járt ott, míg én kinn gyomláltam a kertben;
758 XXIX  |                Ott van! Az az! Ez volt az én malacom!~– Tied volt ám
759 XXX   |                  csak légy nyugodt.~– Azt én jobban tudom – szólt a leány
760 XXX   |               leány sebláztól hevülten. – Én érzem azt.~– Ne búsulj,
761 XXX   |               kapcsolódott össze.~– Uram. Én tudom, hogy a sír szélén
762 XXX   |                 éjszakán a gyilkos kés az én szívemet találta, hogy az
763 XXX   |                   leányom, napfelkölte.~– Én azt hittem, este van már.~
764 XXX   |                  Mindjárt „messze” leszek én – sóhajta a leány égő ajakkal.~
765 XXX   |                    Védelmezik!~– Különben én felelhetek helyette, mert
766 XXX   |          szemekkel.~– Őt. – Annyira, hogy én kénytelen voltam a bírói
767 XXX   |               lenni a szobában valakinek! Én felszólítottam a bennlevőt
768 XXX   |               hogy „Hiszek egy Istenben!” Én mondom előtted.~Ezt nem
769 XXX   |                lesz oly kegyes? – a másik én.~Cipra esdő tekintettel
770 XXX   |                      Nem számomra kértem: én büntetésemet várom; én bírám
771 XXX   |                    én büntetésemet várom; én bírám elé megyek, és nem
772 XXX   |               rólam ilyen kegyetlenséget? Én űznék gúnyt belőled, és
773 XXX   |                 szólt közbe.~– Hogy űznék én tréfát az Istennel most,
774 XXX   |                 megrendülök?~– Hogy űznék én tréfát a te szíveddel? –
775 XXX   |                 örömhírt küldhetek neked.~Én nősülök.~Nőt veszek, aki
776 XXX   |                  magamért, s kit szeretek én hű szívéért, aranytiszta
777 XXX   |                mondatokkal előtted: ahhoz én nem értek. Én csak érezni
778 XXX   |              előtted: ahhoz én nem értek. Én csak érezni tudok, de arról
779 XXX   |              ajánló levele, mint az, hogy én szeretem.~Szerelmünk eddig
780 XXX   |              szeretsz engem, te örülsz az én örömömnek. Te ismersz, te
781 XXX   |               szorítsd.~Foglald imádba az én nevem mellé hű kedvesem
782 XXX   |                kedvesem nevét is, Ciprát.~Én úgy hiszek áldásodban, mint
783 XXX   |                  a leányt, akit szeretek, én ez átok hozományával is
784 XXX   |                 minden idegeit elállta.~– Én hiszek! – szólt felmagasztult
785 XXXI  |          mindannyiunkat, aztán most, íme, én adom meg neked az egész
786 XXXI  |              halott? – kérdé Daruszegi.~– Én.~És akkor kivonta kebléből
787 XXXI  |                tollatlan állatokra is. Ha én azt tudom, hogy csak zörgetnem
788 XXXI  |              kocogtattam volna az ajtón: „Én uram, bocsáss be!”~Topándy
789 XXXI  |                 viselni egy halottnak! Az én halálom nem lesz olyan szép,
790 XXXI  |                  olyan szép, mint az övé: én nem lehelem át lelkemet
791 XXXI  |                 kiálta erős teljhangon. – Én apelláltam!~És azzal visszarogyott
792 XXXI  |                    mihelyt ő azt mondja: „én szeretem”.~Bizony nagyon
793 XXXI  |                  te megátkoznád azt, akit én szeretek!”~Megátkozni azt,
794 XXXII |                   a halált.~Nem emlegetem én a múltak dicsőségét, mi
795 XXXII |               tartani! Óh, mint haragszom én tirátok, milyen kiállhatatlan
796 XXXII |                 rejtelmes feliratát, mint én találgattam gyermekkoromban.~
797 XXXII |            fekszik, és nem akar fölkelni.~Én a legrosszabbat sejtve rohantam
798 XXXII |                      Ne ijedj meg! Nem az én kezem volt.~– Mi bajod hát?~–