Fezejet

  1 I     |            édesanyánk még fiatal volt, és apánk, bizonyosan tudom,
  2 I     |             szintén ott lakott velünk, és volt akkor hatvanéves. Szép
  3 I     |                nagyanyám, apám, bátyám és én úgy éltünk, mint akik
  4 I     |              állt, akkor haragba jött, és nem kímélt senkit. Iszonyú
  5 I     |           izmosnak, inkább karcsú volt és gyöngéd arcú, mint egy leány.~
  6 I     |            volt, hosszú fekete bajusza és sűrű szemöldei. Ha egyszer-egyszer
  7 I     |              voltak fölösleges szavai.~És még valaki volt ilyen komoly
  8 I     |      őrizkedett haragos szót kiejteni, és éppen így nem tudott nevetni,
  9 I     |          szüntelen az ő arcán függnek, és néha az a gyermekes gondolatom
 10 I     |              észre, hogy anyám, bátyám és én mellette vagyunk, hízelgünk
 11 I     |            mellette vagyunk, hízelgünk és alkalmatlankodunk neki,
 12 I     |            mikor az ember még gyermek, és azt ígérik, hogy holnap
 13 I     |        atyánkkal kimentünk oda.~Anyánk és nagyanyánk, nem tudtuk miért,
 14 I     |                 az szólt olyan nagyot.~És ezzel elkezdett öltözködni.~–
 15 I     |              Bátyám segített öltöznöm, és sok gyermekes fecsegésemre
 16 I     |            semmit. Nagyon komoly volt, és mindig olyan helyre nézett,
 17 I     |           gyűrődve, azt megigazította, és folyvást olyan szomorúan
 18 I     |   viktóriadolmánykám, piros hajtókával és apró pitykékkel. Én azt
 19 I     |                ragadt, letérdelt elém, és elkezde hevesen sírni, de
 20 I     |               Mikor aztán sokáig sírt, és folyvást átölelve tartott,
 21 I     |           sóhajtással lélegzetet vett, és halkan rebegé fülembe:~–
 22 I     |            ígérte, hogy kivisz falura, és ma már nincs sehol, meghalt.
 23 I     |                 Hátha én szólok hozzá, és fölébred?~Loránd két szeme
 24 I     |         csókolni.~– A kezét.~– A kezét és az arcát.~– Csak a kezét
 25 I     |         levágta magát arccal a földre, és sírt.~Loránd megfogta kezemet,
 26 I     |               ott sokáig, mintha mi is és minden, ami ebben a szobában
 27 I     |            velem! Ne maradjunk tovább!~És az nekem oly nagyon fájt!~
 28 I     |                 hogy várjak szobámban, és ki ne mozduljak addig, míg
 29 I     |          bírtam magamnak választ adni, és senki sem jött felém, akitől
 30 I     |              alatt csóválnák fejeiket; és a mormogó habok a híd alatt,
 31 I     |            annyiszor volt rájuk bízva, és amit még senki sem talált
 32 I     |               háziorvosunk jött elénk, és azt mondta, hogy anyánk
 33 I     |               abban, hogy vihet puskát és lőszert, de addig ne töltse
 34 I     |               jöhetsz; vedd a pálcádat és köpenyedet!~Ő puskáját vállára
 35 I     |                kínzott:~„Apám meghalt, és mi ma délután vadászni megyünk
 36 I     |               mentünk, a tengeriföldek és csalitok között barangolva,
 37 I     |           rövid suttogás támadt bátyám és a cselédek között, mire
 38 I     |               mindkettőnek a ruhájába, és rettegve néztem fel rájuk. –
 39 I     |           mentünk utána fedetlen fővel és hallgatva. Kertünkön kis
 40 I     |                ajtófélbe kapaszkodott; és én úgy elgondolkoztam rajta,
 41 I     |              ezerszer elmondtam én is, és most még kevésbé értettem,
 42 I     |              ahol a kísértetek laknak, és mi hiába imádkoztunk: „Ne
 43 I     |            négy-négy mindenik oldalon; és hat fülke már be volt töltve.
 44 I     |               csapásaiban megnyugodni… És azután felsikoltott, szétszórta
 45 I     |        szilajon megrázott feje körül – és átkozta az Istent.~Azt hittem,
 46 I     |       nagyanyám megátkozza a halottat, és megátkozza a túlvilágot,
 47 I     |                meg egymástól; az enyim és tied, a féltés, a büszkeség,
 48 I     |                tiszta, a másiké a gaz, és gyűlöli érte a testvér a
 49 I     |              rajta: tulajdon testvére. És ők mind a ketten becsületes,
 50 I     |         jóltevői, családjuk kedvencei, és valaha úgy szerették egymást!~
 51 I     |                ott elvérzett, meghalt.~És ők mind a ketten jó keresztyének
 52 I     |              nem istentelenek; szívben és tettekben Istent imádók;
 53 I     |               tettekben Istent imádók; és mégis az egyik testvér megölte
 54 I     |        másikkal ne találkozzék többet, és a másik azt mondta rá: „
 55 I     |                Befecskendi az a fiakat és a testvéreket. Ama gúnyos
 56 I     |            keresik, mitől iszonyodnak; és csak arról gondolkoznak
 57 I     |           három fia maradt: Ákos, Gerő és Kálmán.~Ákos volt a legidősebb,
 58 I     |               ember volt, de könnyelmű és szenvedélyes. Egy nyáron
 59 I     |           minden vagyonát elkártyázta, és tönkrejutott. De még a szegénység
 60 I     |               gyermeke maradt, egy fiú és egy leány.~A leány tizenhat
 61 I     |               ez szemem előtt történt, és én meg nem fogtam a kezét,
 62 I     |            volt apjának, mint százszor és ezerszer történik az, hogy
 63 I     |                Két perc múlva meghalt.~És én láttam jól, mert mellette
 64 I     |             szürcsölé fel apródonkint, és nem ragadhattam meg kezét,
 65 I     |            hátra a családból: Ákos fia és az enyim.~Lőrincet, ez volt
 66 I     |             gyermeket megver az anyja, és másnap újra keblére öleli
 67 I     |             jele az anyai szeretetnek! És az meg tudta magát ölni!~
 68 I     |                fenyíteniök szülőimnek, és én tetőtül talpig egy ádáz
 69 I     |               megtudni, mi eddig titok és homály előttetek.~Most nézzetek
 70 II    |                varrott, mosott, vasalt és málházott; télre-nyárra
 71 II    |            magát, Dezső úrfi, többet.” És én eddig azt hittem, hogy
 72 II    |          öreganyám, aki olyan ősz már!~És amint így ment fokozatosan
 73 II    |      megholtakhoz, az eltemetettekhez, és akkor úgy háborgatott, hogy
 74 II    |              lesz, azt rögtön tudatja, és gondolni fog rá, hogy a
 75 II    |               az után tudakozódott: ez és amaz, amire neki szüksége
 76 II    |           aztán, mikor engem megölelt, és arcomat megcsókolta, e szókat
 77 II    |               asztalnál, hálószobámban és anyám ölén? Kicsi-e, nagy-e,
 78 II    |              voltak festve, zsemlyéket és pereceket tartva fogaik
 79 II    |           bajusszal, fekete szemölddel és hasonlóan kurtára nyírt
 80 II    |       nyelvében is jártas.~Nagyanyámat és Lorándot maga elé bocsátá
 81 II    |             szabású orra, hegyes álla, és egy lencseszemölcs a szája
 82 II    |                kétszer is megcsókolta, és ugyan a szemébe nézett.~
 83 II    |          comedi! comedi!”, amiért mama és grószmama eleget is pöröltek
 84 II    |                megértettem a hangjáról és a feje biccentéséről, hogy
 85 II    |            nézve, hogy valaki éhezzék. És még hozzá: büntetésből éhezzék.
 86 II    |          láttam, hogy Fromm papa, mama és grószmama mind kérdő tekintettel
 87 II    |           értek, de gyanítom, hogy mi. És bátyám meg nagyanyám nem
 88 II    |         tapogatózva kereste az ajtókat és lábaival a lépcsők fokait.~
 89 II    |             ült az én barátom, Henrik, és magolt, kegyetlenül nekivetemedve,
 90 II    |         vacsorálni; Fánnyra kérelemmel és szánalomért esdve mosolygott,
 91 II    |             öreg nagyon rázta a fejét, és nevetett; én meg nem tudtam
 92 II    |            ugyan nem értettem, de arc- és kézmozdulataiból kivehettem,
 93 II    |                 hogy gondja lesz ránk, és szigorúan fog velünk bánni.
 94 II    |          Schmuck úr igen jó családapa, és sokat elnéz a gyermekeknek.
 95 II    |                fogott a virga, skutika és a pálca, mi javította meg?
 96 II    |            megállni, köszönni, bókolni és táncolni tudjon; ne árulja
 97 II    |              megismerkedjék, egy angol és francia mester fáradsága,
 98 II    |                 mindent helybehagyott, és előre fizetett, ámbár a
 99 II    |                birkóztunk, a rajzlecke és hegedűlecke alatt pedig
100 II    |            soha.~Mikor e nagyon kedves és előzékeny férfiú lakását
101 II    |           minden diák tartozik bámulni és szeretni azt a tanárt, aki
102 III   |           vagyunk, hogy úriasan lakunk és élünk; de milyen vert szegénynek
103 III   |                 ajkai parányiak voltak és mosolyra állók, szemei nagyok,
104 III   |          tudott lelkesülni; – szeretni és gyűlölni.~Óh, mennyit álmodtam
105 III   |               S óh be véghetetlen buta és ügyetlen voltam én mellette!
106 III   |             egész társaságot befogják, és börtönre vetik.~Bálnokházy
107 III   |            dolgok; felesége a legszebb és a legboldogabb asszony a
108 III   |               kenőcs volt, semmi más.) És én annak a valakinek, aki
109 III   |    nyolc-kilenc évig együtt hegedülünk és zongorázunk, lehetetlen,
110 III   |               mely táncol, gitárt ver, és a fejét hajtogatja hozzá.
111 III   |             korbeli embereket, mint én és Melanie, még érdekelnének
112 III   |            véghetlen szeretet, s anyám és nagyanyám jól tudták azt
113 III   |            rossz levélíró.~Megígértem.~És azután megcsókoltuk egymást,
114 III   |              itt maradtam az ő helyén.~És amint ezt a nagy egyedül
115 III   |   nekitámasztottam a fejemet a falnak, és szerettem volna sírni, ha –
116 IV    |                         IV. Az ateista és a kegyeskedő~Hagyjuk el
117 IV    |          Topándy Samu, ki a Bálnokházy és Áronffy családokkal egyformán
118 IV    |         érintkező embereket, a papokat és néha a hatóságokat is –
119 IV    |               Mert valakit bosszantani és sikerrel bosszantani, mindig
120 IV    |               alszolgabíró, egy esküdt és karhatalomnak mellékelt
121 IV    |           Azért küldték ellene a vicét és nem a főbírót, mert ez még
122 IV    |                valahára véget vessünk, és azokat gyökeresen megorvosoljuk.~
123 IV    |        többrendbeli felserdült ifjakat és leányzókat tart udvari cselédsége
124 IV    |            Adta volna elő védokait ott és akkor, ahol és amikor vádoltatva
125 IV    |            védokait ott és akkor, ahol és amikor vádoltatva volt;
126 IV    |                 Legelébb is azon ifjak és leányok, kik az ön portáján
127 IV    |             kérdőre fogatván, kivallá, és hivatalosan konstatáltatott,
128 IV    |           férfiú saját házában undokul és nevetségesül meg legyen
129 IV    |           Disztingváljunk, kérem. Hely és hely között nagy a különbség.
130 IV    |                 Illusztrációk Béranger és La Fontaine költeményeihez: „
131 IV    |                vagy ne.~– Hát mikor ön és dévaj cimborái bacchanáliáikat
132 IV    |            minők a „Megálljon kend!” – és a „Hetes, nyolcas…”, s úgy
133 IV    |                mint az.~– S a halottak és a koporsók?~– Huszonöt akós
134 IV    |          falmeszelő kőművesek napszáma és diurnumok; együtt összességgel
135 IV    |           kétszáznegyvenhárom forintot és negyven krajcárt.~– Nagy
136 IV    |                aztán ismét bankjegyek, és mindez összevissza hányva,
137 IV    |             takarékpénztára.~Az ezüst- és aranypénzt el szokta költeni,
138 IV    |         kifogdosott a kazalból kétszáz és negyvenhárom forintokat.~–
139 IV    |            most nem legale testimonium és incattus, hanem vendég és
140 IV    |              és incattus, hanem vendég és gazda vagyunk.~– Isten mentsen! –
141 IV    |        esküdtre, az elfordult mosdani, és a tenyerébe takarta el nevető
142 IV    |          hajdúknak, hogy a pandúrokról és kőművesekről gondoskodjanak,
143 IV    |              arcszíne kissé barna volt és halavány, de annál pirosabbak
144 IV    |             volt rakva hideg sültekkel és aszúborokkal. Őnagysága
145 IV    |           Őnagysága tartotta beszéddel és ízletes falatokkal a szolgabírót;
146 IV    |          gondolá magában a szolgabíró, és nem tudott rá magának megfelelni.)~–
147 IV    |         ábrázattal mondá a hölgynek:~– És ha neked igazad van, nem
148 IV    |          mintha tiszta víz lett volna. És azok a borok valóban igen
149 IV    |               hímzéssel, zongorázással és aranyszegélyű lapok forgatásával.
150 IV    |              volt, a bútorzat mahagóni és ébenfa, gazdag faragványokkal
151 IV    |          ébenfa, gazdag faragványokkal és aranyozással; roppant üveges
152 IV    |             különbség volt mégis közte és más úrhölgyek szobája közt,
153 IV    |               hasonlítottak alakjaikra és rendeltetésükre nézve a
154 IV    |        Mellette állt egy kerekes rokka és egy orsós guzsaly, amarra
155 IV    |                 aki hajnalban fölkelt.~És a hölgy tekintete egészen
156 IV    |             járok, akkor szabadon jár, és kísér, mint a kutya.~A fekete
157 IV    |         szarkazmusa annyira lokalizált és személyekhez kötött, hogy
158 IV    |               aki játssza, csak sejti, és elborong rajta. A pusztai
159 IV    |                tisztitársát az esküdt, és csendesen ballagott mellette,
160 IV    |            lábaival rugdalta a földet, és egyre kacagott.~Az ifjú
161 IV    |           szeretünk magunkhoz levonni.~És abban van is sok magasztos!
162 IV    |         gyermekkép, a Keresztelő János és a kis Jézuska, mit az alvó
163 IV    |             mely hozzájuk vezet, szent és örökkévaló, az áhítat, mely
164 IV    |                 orra aránytalanul nagy és kellemetlenül görbe.~Igen
165 IV    |             taposó igazságnak sarkait. És örültem rajta: ez pedig
166 IV    |             romlásán vigadni senkinek, és felebarátja veszedelmén
167 IV    |       végignézem az egész vendégséget, és semmihez hozzá nem nyúlok.~
168 IV    |                Sárvölgyi. – A buzgalom és serénység sokakat idejekorán
169 IV    |                látszik, az is aszkéták és testüket kínzók számára
170 IV    |          lefeküdt oda, bocsánatot kért és elaludt. És aztán azt álmodta,
171 IV    |            bocsánatot kért és elaludt. És aztán azt álmodta, hogy
172 IV    |          közbül üresen maradt, a gazda és a vendég olyan távol estek
173 IV    |                itthon akarunk maradni.~És mikor Vörösmarty azt énekelte,
174 IV    |                stádium. Mikor hallgat, és nem lehet szavát venni.
175 IV    |             feketekávét készítsen az ő és szolgabíró úr számára.~Boriska
176 IV    |                 melyben minden honához és históriai hagyományaihoz
177 IV    |              hagyományos szokásainkkal és a nemzeti közérzülettel
178 IV    |            esküdt úrhoz; – mosolygott, és nyájas volt. Az a legrettenetesebb
179 IV    |              túrós metélttel, mosolyog és nyájaskodik, míg az ellenfél
180 V     |              alkalmával tömérdek rókát és farkast fölvertek, s az
181 V     |                tanyát ütött a farkasok és vidrák között egy embertől
182 V     |               hirdetve, hogy itt a sár és a bűzhödt lég az úr; mikor
183 V     |         éjszaka. A lovas aluszik, feje és dereka lóg előre-hátra,
184 V     |               megint szundikál tovább; és azalatt, mintha hozzá volna
185 V     |              utakon, ahol nem volt idő és tanács az alvásra; most
186 V     |            útról.~Ott repkednek már ló és lovas feje körül, mintha
187 V     |             leszedte lováról a nyerget és kantárt, s azzal ráütött
188 V     |                takarva vékony rőzsével és náddal, amit időjártával
189 V     |            kenyerét, avas szalonnáját, és evett.~Amint a lobogó tűz
190 V     |                Egy okos, bátor, ravasz és elszánt – állat arca volt
191 V     |             ölt meg érte?~Pedig tallér és bankjegy van elég.~Kiszedi
192 V     |                tudja, mennyi lehet az.~És azután újra nekiáll a hetednapos
193 V     |               hogy ropogtatod a füvet!~És csendesen elalszik mellette,
194 VI    |           célszerű beosztása az időnek és nagyon jó előcsarnoka a
195 VI    |            zongorázása mellett keringő és francia négyes dallamokat
196 VI    |          tartottam meg emlékemben, kik és mik voltak. Jókedvű fiatalemberek
197 VI    |          voltak. Jókedvű fiatalemberek és hölgyek, akik szerettek
198 VI    |               A szép udvari tanácsosné és Fräulein Matild, a nevelőnő;
199 VI    |            nevelőnő; azután meg Loránd és Gyáli Pepi.~Ez a Gyáli Pepi
200 VI    |                 Minden arcvonása finom és gyermeteg, szája piciny,
201 VI    |           pipaszár az, mi a gyermekkor és férfikor között az elválasztó
202 VI    |           égett a dohány.~Ez volt első és utolsó dohányzásom.~– Legalább
203 VI    |           szólt volna többet hozzájuk.~És Loránd olyan zavarba jött,
204 VI    |            Nekem itthon tartozol lenni és a leckédet tanulni. A „másik
205 VI    |               sokat emlegetnek otthon, és én olyan rossz vagyok, hogy
206 VI    |      Leborultam az elolvasott levélre, és zokogtam keservesen, mint
207 VI    |               ezt a levelet – rebegém, és megcsókoltam érte, mikor
208 VI    |              le. Fennmaradok reggelig, és elvégzem, amit mulasztottam.
209 VI    |         papirost, könyvet; ott írhatsz és tanulhatsz.~Úgy tettem.
210 VI    |          engedjen ott a lámpánál írnom és tanulnom. Márton egész éjjel
211 VI    |               a „dagasztószék” nótáját és egyéb utcavágó dalokat,
212 VI    |           ennyi bosszantás, taszigálás és nótálás mellett reggelig
213 VI    |         nótálás mellett reggelig írtam és tanultam. El is készültem
214 VII   |               jövök.~Rögtön nekiültem, és föl sem keltem mellőle,
215 VII   |            élet fáján, amit én elérek, és magam leszakíthatok.~Elfogadtam
216 VII   |     leszakíthatok.~Elfogadtam a munkát és ajánlatot.~Azontúl Loránd
217 VII   |            előadás. Csupán a vádlottak és bíráik voltak jelen az iskolaépületben.~
218 VII   |           szemeit társaihoz felemelni. És valamennyin volt valami
219 VII   |           oknál fogva.~– Jól értettem, és úgy feleltem. Lemásolni
220 VII   |            tiltott dolog, amit a nádor és a királyi személynök jelenlétében
221 VII   |                volt, pápaszemet viselt és zöld köpönyeget; keressenek
222 VII   |             tanár úrnak ellentmondani, és tagadni azt, amit e bűnös
223 VII   |            védelmére felhozott. Súlyos és nagy hatású a vétek, melyet
224 VIII  |              céloz ön?~– Arra, kedves, és még egyebekre is, amiket
225 VIII  |               nőmnek; én látom, tudom; és nem dühösködöm érte; nem
226 VIII  |         nagysád pedig fölkelt mellőle, és igen bosszúsnak látszott.~–
227 VIII  |              minden törekvésem az volt és lesz mindig, hogy kegyed
228 VIII  |         valakit, akit nagyon szeretett és szeretne még ezután is maga
229 VIII  |                 kérlek, a nevelőnőhöz, és kérdezd meg tőle, hogy ő
230 VIII  |                 A piperkőc mosolygott, és hátratette a kezeit.~– Nos,
231 VIII  |              nekem van jogom a fegyver és vívás nemét meghatároznom.~–
232 VIII  |                mint én, kenyérre kenni és úgy felfalni, egy szál fringiára
233 VIII  |                   írjuk fel neveinket.~És azzal elkezdett papírt keresni.
234 VIII  |     papírdarabok közül.~Szétbontá azt, és olvasó a nevet.~„Áronffy
235 VIII  |             kettéhasított táncrenddel, és azt veté a tűzbe. A két
236 VIII  |               hogy lássalak. Hallgatok és nézlek.~Loránd megölelé
237 VIII  |                 Loránd megölelé öccsét és megcsókolá.~– Nekem valami
238 VIII  |            másikat az átkos hagyomány.~És ismét ez a „fájdalmas föld
239 VIII  |               ontotta vér, mely a fiak és unokák fejére szertefeccsen!~
240 VIII  |               temetőárokban van helye.~És még tíz év van hátra ezt
241 IX    |      szárnyaikat, virág sietett nyílni és lehullni; május elején már
242 IX    |               jogot adott neki a sors. És ez a tíz év mivel fog kezdődni?
243 IX    |                hajú fő otthon! Az anya és nagyanya.~Hiába! A végzet
244 IX    |             ajtót, suttogva beszélnek, és nevét reszketve mondják.~„
245 IX    |            hogy soha ne lássam többet?~És hogy annál inkább érezhesse
246 IX    |          jobban szeret, az veled megy, és nem távozik el tőled soha.~
247 IX    |              karjaival az ifjú nyakát, és arcát elhalmozta csókjaival.~
248 IX    |              elveszté hazáját, jövőjét és szívét.~
249 X     |                                  X. Én és a démon~Késő este volt már,
250 X     |             remegve, vettem kalapomat, és jójcakát kívántam a hölgyeknek.~–
251 X     |           húgom.~– Nem lehet – mondám, és otthagytam őket.~Urambátyám
252 X     |                szökött a feleségem is, és a feleségem ékszerei mind,
253 X     |                hogy ez nem lehet igaz, és föl akarom keresni bátyámat,
254 X     |            akárhová lett a világban.~– És azután, ha megtalálta?~–
255 X     |         kabátja szárnyával takargatva, és iparkodott velem elhitetni,
256 X     |      belefojtva, amellett ült a Mócli, és vacsorázott, nagy mohósággal
257 X     |               határon feltartóztatják, és visszahozzák.~Mócli még
258 X     |                  Az én becsületemet?~– És a magamét. Tudod, hogy egyet
259 X     |           utánam?~– Egyenesen azért.~– És most mit akarsz?~– Azt akarom,
260 X     |                 Ha kívánod, itthagylak és visszamegyek.~– Tedd, amit
261 X     |              éreztem. Felállt előttem, és olyan halavány lett. Szelídebben
262 X     |            csüggedten kulcsolta össze, és lehajtá fejét.~– Óh, ha
263 X     |       anyánkról beszélni. Más az.~– Mi és ki?~– Bálnokházy az, aki
264 X     |            házánál, megrabolta pénzét, és elszökött mint tolvaj –
265 X     |             Azzal leborult az asztalra és zokogott.~Óh, milyen jól
266 X     |              fogsz rejtve lenni.~– Jól és örökre.~– No, ne mondd ezt!
267 X     |         kívánsz?~– Azt, hogy anyánknak és nagyanyánknak meg ne mondd,
268 X     |        örömében, te akkor is hallgass, és engem elő ne híj, és nyomomba
269 X     |         hallgass, és engem elő ne híj, és nyomomba anyámat ne utasítsd.
270 X     |               Tíz évig nem fogom anyám és nagyanyám előtt kimondani,
271 X     |            fogadod-e nekem, hogy anyám és nagyanyám előtt soha el
272 X     |                zsebébe tette tárcámat. És én nem tudtam hová lenni
273 X     |           sötét udvarra, Márton legény és Mócli bámulva álltak előttünk.
274 X     |           súgta még. Aztán megcsókolt, és néhány perc múlva a mély
275 XI    |            ráismertem kocsira, lovakra és kocsisra: a mieink voltak.~
276 XI    |             otthon maradt, mind. Anyám és nagyanyám és Frommék Fánnyja.~
277 XI    |               mind. Anyám és nagyanyám és Frommék Fánnyja.~Még anyám
278 XI    |         fogadtak bennünket.~Fromm mama és nagymama ez alkalommal nem
279 XI    |              talált alakokról regélik.~És ő mégis eljött erre a hosszú
280 XI    |          asztal mellé, ahová vezették, és ott lefektette fejét két
281 XI    |          lefektette fejét két karjára, és mivel megígérte, hogy nem
282 XI    |              megszorítá mindkét kezét, és azt mondá neki: „Köszönöm”.
283 XI    |          léptei ruganyossággal bírtak, és fejét fenn hordozta.~Nem
284 XI    |           enyéimet; tudtam, hogy jogom és hatalmam van kiállni tekintetét.
285 XI    |                az. Elszökteté nőmet.~– És tolvaj?~– Keserű szó, de
286 XI    |               van. E hűtlen tett engem és leányomat ötezer forintig
287 XI    |            tudattam.~Most azután anyám és nagyanyám is reám fordíták
288 XI    |             hozzám nagyanyám.~– Nem.~– És itt sem említél semmit,
289 XI    |               hogy rohant hozzám anyám és nagyanyám, hogy fogta meg
290 XI    |                amit mondok, mind igaz, és úgy történt; az egyik Braun
291 XI    |          Magyarország belseje felé; én és Márton kísértük el a hegyekig,
292 XI    |              anyám mellettem térdepel, és megcsókol.~Ezt a csókot
293 XI    |          szenvedélyesen magához ölelt, és csókjaival elhalmozott.~
294 XI    |       kérdezősködni, azért csókol így. És én nem fogok neki felelhetni
295 XI    |            Szorongva húzódtam el tőle, és tekingettem magam körül.~–
296 XI    |                újólag nyakamba borult, és bánatos örömmel kérdezé
297 XI    |                anyám – vigasztalám én, és siettem elmondani mindazt,
298 XI    |           rokonunknál, aki őt szeretni és oltalmazni fogja.~– De hát
299 XI    |             szóval meg lehet ijeszteni és édes szóval megszelídíteni.
300 XI    |             hogy hollétét éppen anyánk és nagyanyánk előtt el nem
301 XI    |              ezen azután sírva fakadt, és én elég kegyetlen tudtam
302 XI    |                s én kimentem az ajtón, és azután odatámaszkodtam a
303 XI    |               tizenkét év, nyolc hónap és öt nap előtt született.~
304 XI    |             adott szavad csak anyádnak és nagyanyádnak tilt nyilatkoznod.
305 XI    |               szóltál senkinek semmit, és ők mégis megtudtak mindent.~–
306 XI    |        közbenjáró közöttünk! Eredj be, és mondd meg nagyanyámnak,
307 XI    |                 Csendesen ment vissza, és sokára tért meg, mikor szülői
308 XI    |            elébb. Eredj vissza, Fánny, és mondd meg, hogy csak azon
309 XI    |                neked a valót, ha anyám és nagyanyám megígérik, hogy
310 XI    |               hogy én küldjem el neki, és senkinek még csak egy tekintettel
311 XI    |           anyám most már nyugodt volt, és olyan halovány.~Szemeivel
312 XI    |           magához. Én odamentem hozzá, és megcsókoltam a kezét.~Fánny
313 XI    |                Fánny odahajolt hozzám, és arcát közel tartotta ajkamhoz,
314 XI    |           hallott.~Anyám felsóhajtott, és meg látszott rajta nyugodni.~
315 XI    |                 Azután odajött hozzám, és megölelt.~– Te tanácsoltad
316 XI    |        fölfedezitek őt: elvész bátyám, és én nem élem őt túl.~A vihar
317 XI    |             néhány perc múlva elaludt, és szunnyadt édesdeden. Nagyanyám
318 XI    |                Nagyanyám inte Fánnynak és nekem, hogy hagyjuk őt most
319 XI    |         lelkesüléssel nézett szemembe, és azt mondá:~– Ott fogom azt
320 XII   |               Jólesett neki; éhes volt és fiatal.~Alig végezte el
321 XII   |         ilyenkor aluszik. Ha fölkeltem és megijesztem, aztán nem találunk
322 XII   |            elfogdosni, magánál tartani és bosszantani. Neki éppen
323 XII   |                krampampulit fog égetni és sonkát falatozni, úgy mennek
324 XII   |          érkeztek. A nagyságos asszony és egy pirospozsgás szolgáló.
325 XII   |             sültfélét, a cintányérokat és az ezüst éteszközt, amikkel
326 XII   |                a földön alvó képes tót és vándorlegény menten feliramodnak
327 XII   |                minden diákot, légátust és kölyökpapot, akik ahelyett,
328 XII   |            tűzfénynél egy rablógyilkos és megtámadott áldozata között;
329 XII   |               meg magának, én odaadom, és menjen vissza a kollégiumba.~–
330 XII   |         nyújtott tárcát.~A nő rábámult és gondolá: ez furcsa légátus,
331 XII   |           ismét fenn ültek a hintóban, és gondolkoztak egymásról az
332 XII   |           pisztollyal jön fosztogatni, és ismét a nőről, ki hatóság
333 XII   |              ember könyvből imádkozni, és amellett arany karperecet
334 XIII  |        lebbencset, levesbe főzni valót és az átalag vinkót; – vedd
335 XIII  |           csésze s ugyanannyi éteszköz és asztalkendő volt föltéve.~
336 XIII  |             őnagysága ráér a lebbencs- és tarhonyailletményt kimérni
337 XIII  |        biztatása: a lebbencs, tarhonya és cselédkenyér.~– Ez lesz
338 XIII  |                neked. Üljünk le tehát, és igyunk legalább Bruderschaftot
339 XIII  |               a fiatalember ott nincs, és segítségünkre nem jön. Hanem
340 XIII  |              is egyszerre fogta magát, és elszaladt.~Topándy még egyre
341 XIII  |             egymás lelkébe behatolni – és hasztalan.~A nagyságos asszony
342 XIII  |             többet ne csókoljon kezet, és engemet ne is nagyságoljon.
343 XIII  |             eltitkolt boldogtalanságot és ártatlanságot. Ciprát az
344 XIII  |           asszonynak öltöztetett szűz.~És ezt a titkot Loránd meg
345 XIII  |               elhalmozza ajándékaival, és azontúl nem törődik vele.
346 XIII  |              összetette keblén kezeit, és áhítattal rebegé:~– Szeretnék
347 XIII  |        leánynak; Cipra sírva kelt föl, és elment.~Loránd megszánta
348 XIII  |       selyemben, finom kesztyűben jár, és a betűket nem ismeri – és
349 XIII  |              és a betűket nem ismeri – és az Istenhez nem bír emelkedni.~
350 XIII  |              addig, aki e titkot őrzi. És talán az ember lelkén is
351 XIII  |               munka után, miként arcán és tenyerén, hogy akkor nevetni
352 XIII  |       boldogság a világban? A kényelem és az ismeretlenség. Ha saját
353 XIII  |            embernek jó gyomra, jó álma és jó szíve legyen. Ha végiggondolok
354 XIII  |          fogható legyen. Csupa smaragd és zománcozott arany.~– Valóban
355 XIII  |     zománcozott arany.~– Valóban az.~– És most figyeljen ön oda: e
356 XIII  |              van egy kis élősdi féreg, és annak is van két szeme,
357 XIII  |               megint más férgek élnek; és azokat már e mikroszkóp
358 XIII  |          lefelé a képtelen semmiségig: és ez az Isten!~Loránd arcán
359 XIII  |         nemzetek története a századok, és a világok története az öröklét;
360 XIII  |              ért a földön. Nagyon sok: és olyan, amit válogatva oszt
361 XIII  |              egy emlékezik meg róla.~– És az az egy elég arra, hogy
362 XIII  |               magadnak ide egy széket, és hallgass rám! Én leszek
363 XIII  |              már akkor is nagy hízelgő és árulkodó volt, s ezen az
364 XIII  |            akkori ifjúságnak, bámultam és szerettem. Mindenféle apró
365 XIII  |    átalakulásának ment eléje, s a régi és az új kor ellentétekben
366 XIII  |           térek vissza, lépj nyomomba, és bosszulj meg!” Én kérdeztem
367 XIII  |            utánam kell következned.” – És azután másnap este, midőn
368 XIII  |            idejében minden Keilereinál és Kneipereinál. Ha nem csalódom,
369 XIII  |                elfogadtam a felhívást, és kérdezém okát és tárgyát.
370 XIII  |            felhívást, és kérdezém okát és tárgyát. Minthogy azt te
371 XIII  |           választott téged segédjének, és egyúttal lelkemre köté,
372 XIII  |               esetben verekedni szokás és verekedni kell; ha ki akar
373 XIII  |           gyönge testalkatú, közellátó és mindennemű fegyverben gyakorlatlan,
374 XIII  |           aggodalmamat. Áronffy büszke és komoly férfi. Ostobaság
375 XIII  |            hallja meg azt a néma ég is és a bámuló hold és a reszkető
376 XIII  |            néma ég is és a bámuló hold és a reszkető csillagok és
377 XIII  |                és a reszkető csillagok és a lehulló meteorok, s cáfoljanak
378 XIII  |              csendesen összehajtá azt, és visszaadta.~Nem jöttél rá –
379 XIII  |           semmiféle cartellje nem volt és most sincs Áronffynak, hogy
380 XIII  |              rá, hogy a jámbor, szelíd és távollevő Áronffy után a
381 XIII  |            semmit. Megesküdött Istenre és minden szenteire, hogy legkisebb
382 XIII  |                mikor ezeket elmondá.~– És én oly bolond voltam, hogy
383 XIII  |            percinga számlálta a múltat és jövőt.~– Nem tudom, mit
384 XIV   |                van, velük együtt iszik és mulat.~Iszik és mulat!~Mit
385 XIV   |           együtt iszik és mulat.~Iszik és mulat!~Mit is tegyen egy
386 XIV   |             Topándy azt mondá Ciprának és Lorándnak:~– Gyerekek, a
387 XIV   |                szebben kalligrafiázzon és rendesebben koncipiáljon.
388 XIV   |        Gedenkebuchot, amibe annyi okos és nevezetes ember annyi ostobaságot
389 XIV   |          keresheti fel; egyéb rokonait és ismerőseit már mind sorra
390 XIV   |              parancsolsz, az történik, és akaratod ellen egy árva
391 XIV   |           Maradsz, ami voltál: életnek és halálnak ura a háznál. Mikor
392 XIV   |            szemét Loránd arcán feledé, és azután addig feledé ott,
393 XIV   |                feltaszította a székét, és elfutott az asztaltól.~Topándy
394 XIV   |        szerfelett tréfás prozopopeával és spanyol grandhoz illő udvariassággal,
395 XIV   |                Megint leült a helyére, és tréfált, kacagott – mindig
396 XIV   |             tréfált, kacagott – mindig és folyvást a finom nevelésű
397 XIV   |              oly simák, mint a selyem, és tömötten kétfelé omlók.
398 XIV   |            szabadalmai közé tartozott. És úgy értett hozzá!~Loránd
399 XIV   |                 Ő volt Loránd frizőrje és Topándy borbélya. Ezt ő
400 XIV   |            ebből harc fog lenni életre és kárhozatra.~Egész nap azon
401 XIV   |            ruhát viselt, fehér kötényt és semmi ékszert magán. Keresve
402 XIV   |               nélkül, csak nyaka körül és kezefejénél volt egy-egy
403 XIV   |                ingatta elutasítólag.~– És egy bibliai szent nőt is
404 XIV   |      Megmutatom szobáját.~– Legyünk te és te – monda Melanie, Cipra
405 XIV   |           útibőröndjét, csak egy volt, és semmi skatulya hozzá; –
406 XIV   |        hitelezők pénzéből vannak véve; és igaza volt; odadtam neki
407 XIV   |               nem voltak ilyen nagyok.~És megcsókolta Cipra arcát,
408 XIV   |                nyaka körül vont fonva, és viszont.~Az első est Ciprának
409 XIV   |              vizet töltött a poharába.~És valósággal Loránd oly szigorú
410 XIV   |               az ember megszereti azt. És ez ügyes, gyors kezű, gyors
411 XIV   |             minden tagja csupa villany és ruganyosság, olyan kiegészítő
412 XIV   |   beszélgetéskor fölvette e tárgyat:~– És ki az az „Az”?~Melanie pedig
413 XIV   |         különbséget tud tenni tekintet és tekintet között. A féltés
414 XIV   |                Ez szemrehányás is volt és vallomás is.~Cipra iparkodott
415 XIV   |                azonnal el fogja venni. És igen szép ember ám: nem
416 XV    |             miatt neki meg kell halni. És ez az ember kacagni fog,
417 XV    |           hiába! Azért akármilyen okos és szép és bűbájos az a másik,
418 XV    |                akármilyen okos és szép és bűbájos az a másik, azért
419 XV    |       felruházva, amennyit a természet és az ösztön szívébe oltott,
420 XV    |             ösztön szívébe oltott, hit és erény magas fogalmait csak
421 XV    |            hajlam, az elvadító nevelés és a szenvedély vitte odáig,
422 XV    |           ismét rendes helyére vissza.~És akkor az a pokolbeli gondolat
423 XV    |             nekik, vette a gyertyáját, és eltávozott.~Cipra sürgeté
424 XV    |             gyertyát saját szobájában, és sötétben maradt. Öltözetestül
425 XV    |               asztal szélére nyugtatá, és imádkozott.~És e percben
426 XV    |               nyugtatá, és imádkozott.~És e percben a megdicsőülés
427 XV    |                ugyan megijesztettelek.~És azután dévajon henteregve
428 XV    |           egyik karját feje alá tette, és úgy maradt mozdulatlanul;
429 XV    |          Megfogta erőszakosan a kezét, és vad tűzzel nézve szemébe,
430 XV    |            Pipát, puskát, patrontást, ~És egy butykos pálinkát!~Ikétum,
431 XV    |         kezecskéjét valaha az ő urának és jóltevőjének orcája ellen
432 XVI   |            eljött. Lefelé is járt már. És Loránd kezdett nem törődni
433 XVI   |              maga azért oly zárkózott. És az a karikagyűrű folyvást
434 XVI   |          sohasem kérdezte tőlem senki, és ha kérdezte volna, sohasem
435 XVI   |             Lássa ön, nekem van anyám, és még sincs anyám.~A lyánka
436 XVI   |              szép ifjúnak tartották.~– És azóta nem hallott kegyed
437 XVI   |           anyámat, aki még most is él; és ez a nap mindig fátyollal
438 XVI   |                legféltettebb titkomat; és nem fog megítélni érte?~
439 XVI   |              Most szegény vagyok, árva és elhagyott. Az ilyen gyűrűkről
440 XVI   |        ránézett, szelíden, ábrándosan, és azt mondta:~– Hagyja ott…~
441 XVI   |           tértek vissza, mint vőlegény és menyasszony.~Loránd még
442 XVI   |          fogadást, amely valakit Isten és ember és természet törvényei
443 XVI   |           amely valakit Isten és ember és természet törvényei megszegésére
444 XVI   |                vinné a becsületérzést; és végre, ha volna is ember,
445 XVI   |            Hisz neki is tett fogadást. És e fogadás is erős volt.
446 XVI   |              bennük kereste menedékét.~És aztán e szép szemekben.
447 XVI   |               a mennyország kapujában?~És aztán az is jólesik, hogy
448 XVI   |             helyette jó kényelmes, tág és vízmentes hétköznapló zubbonyt:
449 XVI   |                 a világ iránti közönyt és érdektelenséget? Hadd kiabálja
450 XVI   |            mindent, a fogadott párbajt és a házasságot, s egészen
451 XVI   |                eddig távol tartotta őt és szülőit magától?~Ezt meg
452 XVI   |               a gyilkos közbül állanak és elválasztják. A kutya hűséget,
453 XVI   |                tette – az a bús-leány. És Loránd most vette észre,
454 XVI   |          bús-leány éppen mellette van, és azon túl van a gyilkos.
455 XVI   |             van a gyilkos. Az irigység és a szívleány a túlsó szögletben.
456 XVI   |         mondták, hogy itten egy művész és egy költő lelke kísért.~
457 XVI   |          szomszéd szobákból is Melanie és Topándy. Melanie Cipra mögött
458 XVI   |           eltakarta két kezével arcát, és azt mondá fuldokolva:~–
459 XVII  |                tíz év is letelt.~Anyja és nagyanyja bizonyosan sürgetni
460 XVII  |            választhat, csak a meghalás és a világ csúfsága között.~
461 XVII  |                világban. No, ez dicső. És most olyan véletlenül találkozunk
462 XVII  |             akkor sírjunk, ájuljunk el és ölelkezzünk”). Azért e találkozási
463 XVII  |             szobába, ahol tágasabb tér és alkalmasabb elájuláshoz
464 XVII  |          humorral:~– Az az én leányom; és még hajadon.~– Ah! Bocsánat
465 XVII  |            titkolózás? Merő jó barátok és rokonok között? Igen: ő
466 XVII  |            verset, hosszú fohászkodást és mindent, ami pénzbe nem
467 XVII  |           választottait a gondviselés; és azután Melanie-t is odavonta,
468 XVII  |            kilopta magát a szobából.~– És most talán lesz olyan szíves,
469 XVII  |                 istentagadó?~– Igen.~– És ön ki tudta őt ennyi ideig
470 XVII  |           istenfélő ember volt mindig; és most is az?~– Igen.~– Tehát
471 XVII  |                  Igen.~– Tehát Topándy és Sárvölgyi kijelentett viszálkodásban
472 XVII  |         küszöbéig. Itt megállt Loránd, és nem lépett többet előre.~
473 XVII  |                kalapot emelt, köszönt, és eltávozott.~Bálnokházyné
474 XVIII |          kísérletnek.~Fel van ismerve, és éppen azon asszony által,
475 XVIII |             szerelem!~Csak egy út van, és az egyenes: – a nyitott
476 XVIII |              kell csalni minden szemet és szívet, aki figyelve kíséri
477 XVIII |                 A terv egészen érthető és természetes volt. E levelet
478 XVIII |             világgal.~– De neked anyád és testvéred is van, akik előtt
479 XVIII |            amikor a végtelen nagyokról és parányokról beszéltünk együtt,
480 XVIII |          helyen ölelte őt karjai közé!~És holnap már ez sem fog fájni.~
481 XVIII |                 azt a tenyerére tette, és azt mondá:~– Valamit, ami
482 XVIII |               Ha jó barátod, fogd itt, és hozd le a parkba magaddal;
483 XVIII |                Midőn Loránd benyitott, és szemközt állt vele, egészen
484 XVIII |          villám, egy perc alatt támadt és lejárt agyában. „Ha ezt
485 XVIII |              el. Mi, a vidám cimborák! És valaha összeveszni! Aztán
486 XVIII |             leértek a parkba; Topándyt és Ciprát ott találták a hídnál.
487 XVIII |           kedvező benyomást, amit neve és megelenése Cipránál előidézett;
488 XVIII |      szeretheti valaki a rántott halat és a rántott zsemlyét Sárvölgyi
489 XVIII |               a hold, bármilyen kedves és költői tünemény, a nap elől
490 XVIII |  belefojtanálak, azt te megérdemelnéd, és az az én lelkemnek jól fogna
491 XVIII |              újjászületésed” ünnepére!~És ismét nyájasan megszorítá
492 XVIII |             vele tréfálni maga Topándy és a többi víg cimborák?~Hanem
493 XVIII |            Schwarzburg-Sondershausen-i és Reuss-májor nagyfejedelemségek
494 XVIII |  nagyfejedelemségben?~– Kamarási címem és rangom van őkegyelmességétől.~–
495 XVIII |         létezik ily nevű nagyhercegség és uralkodó valahol a világon.~
496 XVIII |               hogy azt Loránd szereti: és Loránd olyan háládatlan
497 XVIII |               valóságos nősténypárduc! És igen jól dresszíroztad,
498 XVIII |          lépésem ne legyen ingadozó.”~„És hátha csak ennyi véletlennek
499 XVIII |                 a szemembe kacagjanak, és otthagyjanak az egész világ
500 XVIII |          Loránd fogta a szép levélkét, és elzárta azt íróasztala fiókjába