Fezejet

 1 I    |        Vígy engemet magaddal!~– Hisz azt sem tudod, hová megyek.~–
 2 I    |    egymásnak, szeretik egymást; hisz az anya ütése egyik jele
 3 IV   |        éppen nagyon kegyesek.~– Hisz éppen az a botrány, hogy
 4 IV   |    asszony, ami nyelvedre akad, hisz az ég téged is penitenciának
 5 IV   |    menjen a mélységes poklokra, hisz kend is olyan borszagú,
 6 V    |    vásároljon a cigány pénzért? Hisz amint azt a fényes tallért
 7 VIII |        benne egy kis részem; de hisz azt kegyed nagyon jól tudja,
 8 X    |         adjanak neki kegyelmet. Hisz ilyen nagy úrnak mi volna
 9 X    |    egyik sincs itthon a háznál? Hisz az ilyen balesetről csak
10 X    |   álombul, más életre ébredjen.~Hisz nekem is volt ábrándom zongorázó
11 X    |        örömemben, fájdalmamban. Hisz ez nem gyermeknek való munka
12 XII  |      milyen istentelen ember?~– Hisz éppen azért keresem fel;
13 XIII |      nekik is utánozni kellett. Hisz küldhették volna fiukat
14 XIII | történet kezdetére.~– Vagy úgy? Hisz a névre nincsen semmi szükség.
15 XIV  |    bámulatával monda:~– Hogyan? Hisz akkor megcsaltam volna őket.~
16 XVI  |       mondott az utolsó lakóra. Hisz neki is tett fogadást. És
17 XVIII|        köti valami gondolat; de hisz azok is nemsokára utána
18 XVIII|   bántatlanul.~– Azt rég tudom, hisz hírlapokat olvasunk; de
19 XVIII|  Topándy naiv csodálkozással.~– Hisz azt tetszik tudni.~– Óh,
20 XX   |        előttem ez összejövetel.~Hisz Topándy maga érzi azt legjobban,
21 XX   |       most elrontod vele.~– Hát hisz azért mulathattok, ameddig
22 XXI  |       léptei szilárdságát.~„Ah! hisz ezek könnyűvé akarták rám
23 XXII |     keresztyén férfi, ki Istent hisz, és bízik azokban, amik
24 XXIII|            A te menyegződről.~– Hisz azt mondtad, hogy a tiednek
25 XXIV |         amelyben csak egy ember hisz még: ez a becsületes Sárvölgyi.
26 XXXI |         szólnunk sem kell, mert hisz annak a szíve az övéhez