Fezejet

 1 I    |           mennyországa itt volt a földön.~Bátyám sírt, engemet a
 2 III  | nevezetesebb ember kevesebb van a földön; szép embernek is – tán
 3 IV   |        háztáj volt az övé. Messze földön elhíresztelték róla, hogy
 4 VI   |      földről, mert ott feküdtem a földön.~– Add nekem ezt a levelet –
 5 VIII |        itt az egész mennyország a földön, itt kell hagyni, oda kell
 6 IX   |          szeretek, itt van ezen a földön. Odakinn meg kellene őrülnöm.~–
 7 IX   |            aki legjobban szeret a földön, aki mindene fölött imád,
 8 XII  |    megállva; mely haragos szóra a földön alvó képes tót és vándorlegény
 9 XIII |          van népesülve ez a faj a földön, s megritkítja azt.~– Uram,
10 XIII |          engemet sok csapás ért a földön. Nagyon sok: és olyan, amit
11 XIV  |           szép selyem hajcsomag a földön!~Mármost a többit is ilyen
12 XIV  |         árulá el, hogy ő e messze földön véletlenül vele találkozó
13 XV   |          repülni, én pedig csak a földön csúszok!~Mikor aztán elvégezte
14 XV   |          Azzal végigvágta magát a földön az ágy előtt.~Melanie ijedten
15 XV   |       azután dévajon henteregve a földön, kacagott egyre, mint akinek
16 XV   |           Cipra. – Én itt hálok a földön. Tudod, hogy megszoktam
17 XV   |          Tudod, hogy megszoktam a földön hálni, pokróccal takarózni.~„
18 XV   |       volt az anyám, ~Megtanított földön hálni, ~Télvízben mezítláb
19 XVIII|    semmivel.~Van ugyan még egypár földön lézengő árny, akihez köti
20 XVIII|         az egyedüli leány a kerek földön.~– Úgy is jó. Nem bánom.
21 XIX  |      adtam oda a mennyországból e földön!~
22 XXIX |         minden áldást, ami csak a földön meg a mennyországban van.~
23 XXX  |          kell csodának történni a földön, hogy te, anyám, az anyák
24 XXXI |   nemesebb emberek, mint mi itt a földön. Ha kérdik, hová lettem,
25 XXXII|           bátya a szoba közepén a földön fekszik, és nem akar fölkelni.~
26 XXXII|       szobájába, már nem feküdt a földön, hanem az ágyon.~Arca égett,