Fezejet

 1 I    |          Milyen jókedved van ma, édes fiam!~– Holnap kiviszem
 2 I    |           Az az ismerős, csengő, édes hang, ami a naiv kedélyű
 3 I    |           Jöjjön ide!~– Mi kell, édes kis Dezsőcském?~– Zsuzsi
 4 I    |           amit úgy hívunk, hogy „édes hazánk”, s aminek tiszta
 5 I    |          Hanem a diadal nem volt édes.~Jób hatalmas, magas állást
 6 I    |           midőn rágondolok, mert édes nekem minden gondolat, mely
 7 II   |       rebegé fülembe suttogva:~– Édes fiacskám, vigyázz Loránd
 8 II   |          elárulja magát azzal az édes süteményillattal, melyről
 9 III  |     gyűszűnyi pohárkákból valami édes bort szabad szürcsölniök,
10 IV   |      pokol számára valakit? Nem, édes öcsém; én biz az ördög barátságát
11 IV   |       bennük.~A tiltott gyümölcs édes. Ezt szolgabíró úr erősen
12 V    | tanakodni látszott magában, hogy édes álmainak folytatása-e ez,
13 VII  |       ismerte.~– De gondold meg, édes fiam, minő veszélyt vállalsz
14 XI   |        anyám azon szelíd, mindig édes hangon. – Légy hát jó!~Hm.
15 XI   |    szóval meg lehet ijeszteni és édes szóval megszelídíteni. Kemény,
16 XIII | tisztességtételt.~– Hallja maga, édes lelkem; nekem többet ne
17 XIII |        Topándy észrevette azt.~– Édes fiam, húszéves gyermekem;
18 XVII |          hű asszony szemeihez, s édes alkalma volt egyszerre két
19 XXII |        rá vissza Loránd, hasonló édes hanggal fizetve –, de otthon
20 XXIII|     onnan azután haza.~Óh, az az édes otthon! Az édesanya házánál
21 XXIII|           de még akkor is valami édes bűbáj fogja el szívét, mikor
22 XXIV |     másik ifjút, kiben mindaz az édes tetterő, ami egy viszontszerető
23 XXVI |         él és újraszülemlik.~Óh, édes babonái a szerelemnek!~„
24 XXVII|           mi csábít, mi tölti el édes borzadállyal szívemet? Óh,
25 XXVII|   keresett, letakarta szemeit, s édes álmokat küldött le szívére.
26 XXIX |       közel kertek bokraiban, ez édes, ábrándos dalnokai az éjszakának.~