Fezejet

 1 I     |       Persze. Tudják már. Nem lehet nekik rossz néven venni; a szegény
 2 I     |           polyvát, senki sem mondta nekik, hogy vigyázzanak jobban.
 3 I     |          mögött; szüntelen suttogja nekik: „Apád öngyilkos volt, testvéred
 4 I     |       család, mert másutt nem adnak nekik helyet. De azt is tudjátok,
 5 III   |  megcsókoltuk egymást, búcsút véve. Nekik korán hajnalban kellett
 6 IV    | kőművesekről gondoskodjanak, legyen nekik enni-inni való elég, s midőn
 7 V     |             tudja, minő mulatság ez nekik?~A lovas aludt tovább.~A
 8 X     |          szerettelek. S mit mondjak nekik, ha azt kérdik, hol voltál,
 9 X     |                mondd hát, mit írjak nekik, ha kérdezősködnek rólad!
10 X     |             fognak előttem?~– Mondd nekik, hogy semmi bajom, jó helyen
11 XI    |             megígérik, hogy amíg én nekik Loránd írását nem mutatom,
12 XIII  |             mi szülőink tettek, azt nekik is utánozni kellett. Hisz
13 XV    |          Azzal Loránd jó éjt kívánt nekik, vette a gyertyáját, és
14 XVIII |         utána fognak menni, s addig nekik sem olyan hosszú már az
15 XIX   |            s akkor Fánny könyörgött nekik, hogy hagyják ott még egy
16 XX    |              nem mondhatom most azt nekik, menjetek isten hírével,
17 XX    |    kedveseim elé. Magyarázd meg ezt nekik!~– Ők tudják azt már, s
18 XXIV  |              tárcámból annyit adtam nekik, amennyit nekem tetszett,
19 XXIV  |        lövöldözhetik le, mielőtt ez nekik valamit árthatna. Egyszerűbb
20 XXVI  |          szegény csavargókat; adnak nekik lisztet, zsiradékot, darabka
21 XXVII |        palotájáig. Most visszaadjuk nekik a látogatást. Mind itt vagytok-e?~–
22 XXVII |             nem felelgettek ezúttal nekik. Aludtak. Azokat valami
23 XXVII |          mindent, amit parancsolnak nekik?~Cipra önkénytelenül összeborzadt.~
24 XXVIII|              Jól élnek az urak; van nekik erejük. Hanem a bika is
25 XXX   |           végig; – mindent meg kell nekik tudni. – A többieket kivallatták