Fezejet

 1 I    |       megyünk. Ő már elutazott.~– Hová?~– Falura.~– Miért utazott
 2 I    |           el fognak szállítani.~– Hová?~– Ki, a falura. Itt benn
 3 I    |   magaddal!~– Hisz azt sem tudod, hová megyek.~– Nem bánom, akárhová,
 4 III  |     tiszta fehér függönyeivel; de hová esett az hátra reputációmban,
 5 IV   |       senki nem tudja, honnan jő, hová megy, az űzött felhő, melyről
 6 IV   |       senki nem tudja: hol támad, hová vész. Egy otthontalan, tárgytalan,
 7 IX   |    rákövetkezett fagyasztó szigor hová juttaták?…~Minden levél
 8 X    |         való pillanatod. Siess!~– Hová? Anyánk házához nem vihetek
 9 X    |        tárcámat. És én nem tudtam hová lenni örömemben, hogy Loránd
10 X    |     kalapja karimájához nyúlva. – Hová hajtsak?~– Te csak hajts
11 X    | borzongatott tőle végig.~– De hát hová mehetnének?~– Hová? No,
12 X    |         De hát hová mehetnének?~– Hová? No, az Óperenciáig talán
13 XI   |        Senki sem kérdezte tőlünk, hová megyünk. Mindenki gondolta
14 XI   |            Mindenki gondolta azt, hová, miért, mi járatban. Hanem
15 XII  |  kutyakölyök korában.~– Hát aztán hová baktatsz most, diák?~– Megyek
16 XVI  |        kegyed örökké oly szomorú? Hová repülnek ezek az örök sóhajok?~
17 XVI  |         maradt üres körvonalra.~– Hová lett innen „az a” gyűrű?~
18 XVII |        Végy tőle rövid búcsút! De hová lett?~Loránd nem mozdult,
19 XVIII|            Az a másik lássa, hogy hová repült ő, míg a többi a
20 XXI  |          S szabad megtudnom, hogy hová?~– Vissza Lankadombra.~–
21 XXIII|          mondanák egymásnak, hogy hová, együtt lementek a kertbe,
22 XXIII|          szólt Loránd anyjához.~– Hová?~– Lankadombra vissza.~–
23 XXV  |           Hogy kivallassam velük, hová tették elrablott pénzemet.~–
24 XXX  |   szobaajtó nyitva volt hagyva. – Hová lehetett? – Ekkor be akartunk
25 XXXI |          itt a földön. Ha kérdik, hová lettem, mondjad, hogy avanzsíroztam.