Fezejet

 1 I     |         apró pitykékkel. Én azt akartam felvenni; Loránd pedig a
 2 I     |       úgy féltem közelében; úgy akartam tudni, mi lehet abban belül.
 3 II    |         számba tömte, mikor nem akartam elérteni a szavát.~De meg
 4 II    |        osztogatott, hogy én nem akartam elfogadni. De annak is csak
 5 II    |         azt tőle tagadni.~Én ki akartam tenni jó szívemért – a hiúság
 6 II    |       céloz vele, azaz hogy nem akartam elérteni. Talán az „én”
 7 III   |         kigondoltam. Már nyúlni akartam a pohár felé, midőn egy
 8 III   |    felfedezni, amit én titkolni akartam.~– Dezső éppen annál az
 9 VI    |        kellett kerülnöm. Lassan akartam benyitni, hogy a csengettyű
10 VII   |        száraz hangon. – Nem azt akartam megtudni, hogy mennyiért
11 VIII  |       kesztyű volt rajta.~– Azt akartam tőled kérdezni, hogy ma
12 VIII  |         Pedig én ma este együtt akartam veled lenni.~– Majd holnap.~
13 X     |      halavány lett. Szelídebben akartam volna szólni.~– Kedves Lorándom,
14 X     | meggyűlöltessem őt vele, de nem akartam összetörni a szívét. Volt
15 X     |       hímzette, s észrevétlenül akartam Loránd oldalzsebébe csúsztatni.~
16 XI    |       cavatinát, amit akkor nem akartam végighallgatni; mégis okos
17 XI    |     mondá: – Sokáig késtem. Nem akartam anyám előtt beszélni. Most
18 XII   |         tudnak várni.~– Nem azt akartam én mondani – szólt Loránd –,
19 XIII  |   cselédeim boldogul horkoltak. Akartam egy olyan boldog embert
20 XXIII |         volna. Archivarius! Ezt akartam belőle csinálni. Milyen
21 XXIV  |     megközelíteni.~– Én sokszor akartam odamenni, de ön nem eresztett.~–
22 XXV   |  eldobják mosogatórongynak. Azt akartam kiváltani! Azt! Volt már
23 XXV   |         egy köcsög aranyam. Azt akartam, hogy elviszem magammal
24 XXVII |       Jól van, pajtás, csak azt akartam megtudni, nem szeretne-e
25 XXVIII|         egyenkint. Hát csak ezt akartam mondani.~– Jól van – monda