Fezejet

 1 III  | szégyenletemben Melanie húgom előtt.~S valóban! Csak félni kell az embernek
 2 III  |        megcsókolva monda:~– Mint ember valóban csakolyan ember; – sőt mint
 3 III  |            Frommékhoz visszaérkeztünk, valóban terhemre volt a kis piszének
 4 IV   |               hogy ne káromolhassak!~– Valóban rákerülhet még a sor.~–
 5 IV   |               kínálta, másodszor, mert valóban igen jó volt minden, amivel
 6 IV   |            lett volna. És azok a borok valóban igen erősek voltak. Szolgabíró
 7 IV   |               hogy szép dal volt ez?~– Valóban. Micsoda dal ez?~– Csitt!
 8 XI   |             fél bajuszát.~– Alig tudom valóban, hogyan adjam ezt kegyeteknek
 9 XI   |              ország határán túlszökik. Valóban nem tudtam, hogy ezt nem
10 XIII |                és zománcozott arany.~– Valóban az.~– És most figyeljen
11 XVII |           mondani, kedves húgom, ugye? Valóban keveset változtam vénségemre.~–
12 XVIII|           szülőihez – felelt Topándy.~„Valóban oda!” – gondolá Loránd. –
13 XXI  |            kegyelembe fogadtak.~Loránd valóban úgy érzé, mintha ott kezdené
14 XXI  |             benne” volt az átváltozva.~Valóban újjá volt születve: egészen
15 XXII |             hozzákezdeni.~Loránd pedig valóban jókedvre volt hangolva.
16 XXII |                mi történt azután?~– Én valóban csak ma éjjel óta tudom
17 XXII |             közül az egyik hamisított, valóban azonosak ama sorsjegyekkel,
18 XXII |              hirtelen Bálnokházyné.~És valóban Sárvölgyi oly sápadt volt:
19 XXV  |               nem üldözi fiatal nejét.~Valóban úgy tesz, mint aki e házasság
20 XXVI |                állt vele. Érezte, hogy valóban ég az arca. A nyílt tűzhelyhez
21 XXVI |                olyannak látok, amilyen valóban, ezt szeretem most, mint
22 XXIX |              háromszor.~Borcsa asszony valóban nem tréfált, amit azzal
23 XXIX |                hanyatt-homlok rohanva.~Valóban rémalak.~Egy ember, aki
24 XXX  |                és üres. – Hálószobáját valóban üresen találtuk, fegyverei