Fezejet

 1 I    |    anyám, bátyám és én mellette vagyunk, hízelgünk és alkalmatlankodunk
 2 I    |         annak, hogy mi most itt vagyunk.~Egyszer vizslánk a távolból
 3 II   |        még lélek lélekkel össze vagyunk nőve, végre odarántott magával
 4 II   |     Henrikkel. Még most is azok vagyunk.~Mikor lefeküdtünk, arra
 5 II   |     anyánknak egyedüli reményei vagyunk; hogy eddig jól viseltük
 6 III  |       mi otthon elegáns emberek vagyunk, hogy úriasan lakunk és
 7 IV   |       tisztelni! Mi önnek bírái vagyunk, a tekintetes vármegye által
 8 IV   | incattus, hanem vendég és gazda vagyunk.~– Isten mentsen! – tiltakozék
 9 IV   |  Testvérem.~– Azonban mi ebédre vagyunk híva a szomszédba.~– Sárvölgyihez?
10 IV   |            No, ki a?~– Hát mink vagyunk.~– Kik azok a mink?~– A
11 VIII |     Össze akarsz szidni? Ketten vagyunk, nem hallja senki. Ha gorombáskodni
12 X    |        előre-hátra tolva. – Így vagyunk? No, már ezen én nem segíthetek.
13 XI   |     most! – inté anyámat. – Nem vagyunk még elég biztos helyen;
14 XIII |      neki jönni, ahol mi is ott vagyunk.~– Még nem mondta ön meg
15 XVIII|      különben is falusi emberek vagyunk, akik sokat felveszünk egymástól.
16 XXI  | elvégzünk mindent, s holnap itt vagyunk, mint két futóbolond, aki
17 XXII |      Azokat, ha már egy faluban vagyunk, nem kerülheted el.~– El
18 XXII |         igen. Mi jó hangulatban vagyunk egymáshoz. Loránd áldotta
19 XXII |           Pedig mi nagyon hívek vagyunk az emlékeinkhez. Dezső meg
20 XXII |      már a látogatók.~– Igen le vagyunk a szíves meghívás által
21 XXIV |          mi úgyis egyezkedésben vagyunk egy jószág felől, csapjunk
22 XXV  |     Hiszen mi régi jó ismerősök vagyunk. Nem te vagy a felelős azokért,
23 XXVII|       Mind itt vagytok-e?~– Itt vagyunk – mormogák a cinkosok. –
24 XXVII| mormogák a cinkosok. – Mind itt vagyunk.~– Szálljatok le lovaitokról!