Fezejet

 1 IV  |             Sárvölgyi Nepomuk János úrnak, aki igen kegyes ember.~–
 2 IV  |          szerezte meg.~Végre esküdt úrnak kelle ismét interveniálni,
 3 IV  |             mondva volt.~Szolgabíró úrnak enni kellett; először, mert
 4 IV  |             szabad kérdezni.~Esküdt úrnak kelle figyelmeztetni szolgabíró
 5 IV  |    bennünket a házból.~– Szolgabíró úrnak bizonyosan a nagy hivatalos
 6 IV  |        esküdt úr –, hogy szolgabíró úrnak jó volna ledűlni a pamlagra,
 7 IV  |    zsemlyével a hátán.~Ettől esküdt úrnak még kollégiumi diák korában
 8 IV  |        torkán akadt e szóra. Esküdt úrnak a nagy nevetéstől, szolgabíró
 9 IV  |         nagy nevetéstől, szolgabíró úrnak a még nagyobb rémülettől.~
10 VII |     Kénytelen vagyok tisztelt tanár úrnak ellentmondani, és tagadni
11 X   |          kegyelmet. Hisz ilyen nagy úrnak mi volna lehetetlen?~Kértem
12 XIV |             hintóban jár, nagyságos úrnak híják; mihelyt Melanie-nak
13 XXII|         most mindjárt annak a bécsi úrnak, mint szokás a vendégszeretetet
14 XXII|              Az istenért, Sárvölgyi úrnak valami baja van! – kiálta
15 XXII| kifakadásait. Ez a kisasszony Gyáli úrnak jegyese, – s ma kézfogóra
16 XXIV|       akarni tudni!~– Ugyan! Van az úrnak lelke?~– Micsoda?~– Van
17 XXIV|          lelke?~– Micsoda?~– Van az úrnak lelke: egy ártatlan hajadont
18 XXV |        utána tolakodott a nagyságos úrnak, rányitva erőszakosan az
19 XXVI|        hivatalbeli szolgálatomat az úrnak.”~– Ez idézés?~– Láthatod
20 XXIX|          napot kívánok a tekintetes úrnak; minden áldást, ami csak
21 XXIX|            kezét, lábát a nagyságos úrnak, a Csicsa prímás küldött,
22 XXIX|           Mátul fogva nem vagyok az úrnak cselédje, tudja? – szólt
23 XXIX|          fogni, tessék! Maradjon az úrnak – koporsószegre!~– Mit?
24 XXX |       Odamenekült hát azon hatalmas úrnak zsámolyához, s átkarolva